Régen tetszett könyv ennyire! Sírtam, nevettem ahol kellett, volt, hogy egész fejezetet bőgtem végig jólesően. A könyv első fele egy lélekboncolgatás, úgy éreztem a történet csak valami másodlagos dolog, nem is az a lényeg, hanem éppen csak kiegészít/elfed egy pszichológiai lélekboncolgató, halállal, elmúlással, félemekkel, görcsökkel meg miegymással foglalkozó értekezést, de talán éppen ezért - még jobban elkezdett tetszeni. azután a második félben átvette a vezetést a történet, a regény és a végére kirakós azon darabkái, amik miatt irreálisnak tűnt az egész (mit keres egy 30-as pszichológus lány az öregek otthonában, illetve ezt még értem, de valahogy mégsem voltak a dolgok a helyükön), szóval az összes részlet bebillent és nagy happyend lett belőle. És mégsem éreztem nyálasnak... (na jó, egy kicsit igen, de annyira tetszett, hogy ennyi belefért bőven. Elvégre néha az élet is tud nyálas lenni, nem? :-)
10/10
Julie, a 31 éves pszichológus, több családi tragédia és egy szakítás után a vidéki idősek otthonába menekül... dolgozni, gyógyulni? Majd a végén kiderül. Nem szereti az öregeket, de kapóra jön neki az állás ahhoz, hogy 8 hónapra (mindössze ennyire szól a szerződése) eltűnjön a világ és a maradék családja szeme elől. Próbál beilleszkedni, amit a kisöregek hol megkönnyítenek, hol megnehezítenek (néhol szivatással), de végülis csak összekopnak, összeszoknak, Julie zaklatott lelkében pedig elkezdenek oldódni a görcsök...
Érdekes volt belelátni egy - mégha csak kitalált lélekbe is -, hogy mit okoz másban a gyász, a veszteség, hogyan lehet, vagy nem lehet feldolgozni, kell-e feldolgozni, vagy majd idő...
Maximálisan el tudtam merülni Julie fájdalmában, éreztem az érzéseit, (vagy a feldolgozatlan sajátjaimat?), a reményeit, a fájdalmát, az örömét, még sötéttől való félelmét is! Totálisan beszippantott. Ajánlom azoknak akik szeretik a kicsit lelkizős, nyavalygós könyveket. De azért alapvetően optimisták!
És akkor a fülszöveg:
Julia, a harmincas évei elején járó pszichológus nehéz időszakon megy
keresztül. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feladja addigi életét, és
állást vállal egy vidéki idősek otthonában. Mikor megérkezik új
munkahelyére, kábé annyira hisz a boldogságban, mint a Mikulásban, és
ami még rosszabb, már a beköltözése napján rádöbben, hogy egyáltalán nem
rajong az idősekért. Ám ahogy telnek a napok, hetek, rájön, hogy az
otthon lakóitól bizony sokat tanulhat. Pedig nehéz elképzelni, hogy
visszatérhet az ember életkedve a tréfamester bácsik, álmodozó nénik és
az összetört szívű kollégák között. Julia mégis kezdi úgy érezni, talán
mégsem átok, hogy éppen itt kötött ki. Ráadásul a szerelem is szívesen
bukkan fel ott, ahol a legkevésbé várják.
Ez a fanyar humorú francia regény olyanokról szól, akiknek van mit
mesélniük az életről. No és olyanokról is, akiknek még meg kell írniuk a
saját meséjüket. Felemelő, megható, vicces és emberséges. Igazi örömód
