Összes oldalmegjelenítés

2020. július 26., vasárnap

Doktor Zsivágó

Jó pár hete néztem, csak most értem idáig:
Borisz Paszternák regényéből készült monumentális filmalkotás, amit azért nem lehet kihagyni - legalább egyszer érdemes megnézni. Nem tetszett egyértelműen, e azt sem mondanám, hogy rossz volt, bár ebbe valószínűleg az is beleszólt, hogy nem tudtam elkülöníteni a történelemből már jól ismert eseményeket, kegyetlenkedéseket, azt a mérhetetlen nyomort, a kiszolgáltatottságot, amiben a történet játszódik. A történet maga megviselt, nekem nem igazán jönnek be azok a történetek, ahol az igazságtalanságot politikai indokokkal, vagy egyszerűen erőszakkal támogatják meg.
Jurij (bár meg kell hagyni Omar Sharif játéka tökéletes volt, nem volt kifogásolható) helyenként bárgyúnak tűnt, olyan tiszi-toszi művészlélek, aki csak fekszik a víz tetején és sodortatja magát, végülis mindenhol megtalálja a számítását, de az orvosláson kívül (bár az sem derült ki igazán, hogy gyógyítani szeret-e), mintha egyedül a gyerekcsinálás motiválná...
Elképzelhetőnek tartom, hogy rosszkor néztem meg, amikor nem tudtam megfelelőképpen értékelni a filmművészet eme gyöngyszemét, sőt ...
Úgy érzem, nagyon sok okosságot lehetne mondani, de egyik sem lenne igaz... dióhéjban a történet: Jurij Zsivágó már kiskorában hozzászokik a veszteségekhez, apja után édesanyja is meghal. Ismerősök nevelik fel szeretetben, taníttatják, orvos lesz, majd kézenfekvő megoldásként elveszi feleségül nevelőszülei lányát és két kisgyermekkel köti le a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban mindenét elvesztett (rang, vagyon, megbecsülés) feleségét. Jurij egyébként tehetős vagyon várományosaként árvul meg, de vagyonát a elvtelen, jéghátán is megélő intrikus Komarovszkij sitty-sutty lenyúlja, tehát itt jön be az képbe az első kiszolgáltottság. Nem igazán tudni Jurij a maga akaratából vette-e feleségül a szép mostoha tesót, vagy őszinte érzelem áll-e a háttérben, mindenesetre a háború sodrásában azért beleszerelmesedik egy felületesen ismert ifjú lányba, Larába, aki már közben asszony lett, meg még gyereke is van és így ápolónősködik a háborúban, akit a gonosz Komarovszkij a film során többször is macerál (alkalmanként megerőszakol, kihasznál, stb - kiszolgáltatottság), vagy legalábbis megpróbál, majd a történet végén hatalmas önfeláldozással megment gyerekestül, mindenestül és Jurij helyett még jól feleségül is veszi a kiszolgáltatott Larát. Az első gyerek Lara első férjétől van a második gyerek természetesen Jurijé, ki másé lenne! De ez a szerelem még csak plátói. Akkor.
Jurij visszatér a háborúból, ahol sok-sok borzalom után korántsem lett sem férfiasabb, sem tökösebb pasi: édes kis álmodozó, verselgetős cicafiú marad a történet végéig. Többen felhördülhetnek most, hogy: Dehát azok az évek nem tették lehetővé, hogy tökösebb legyen! Na, ja...
Aztán önszántából Jurij, a feleség, az após és az első gyermek elmenekül a moszkvai palotából, ahová egyszerű taplónak beállított csőcseléket telepített be a forradalmi kormány (ami kb annyira sarkos, mint a korábbi uralkodó osztályt nemeslelkűnek bemutatni), egészen az amúgy is bazi nagy Oroszország másik csücskében álló házacskájukba (villa), ahol a cselédlakban csendben krumplitermelésből önellátó gazdálkodást folytatva összelapátolnak még egy gyereket... de hát a nagy boldogság nem tart soká, újra felbukkan Lara, hol máshol, mint pont ott, ahol Jurij nemesi vérű feleségének és családjának az elkommunizált, de használaton kívüli villája van, és jön a még nagyobb boldogság, mert Jurij minden becsületét levetkőzve jól meg titkos-szeretőzködi a nőt. Mármint Larát. A szőke macát, a feleség barna, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni őket. Közben persze vívódik, vívódik szegény Jurij, dehát mit van mit tenni, mire összeszedi minden bátorságát, hogy végre igazi férfi legyen, és véget vessen a szerlmi viszonynak Larával és elvesztett becsületét visszaszerezze, jól elrabolják a fene tudja milyen oldalon álló partizánok, vagy fehérek, sárgák, kékek, akiknek katonaorvosra van szükségük és ott is tartják maguknál évekig. Vagy csak nekem tűnt úgy, hogy évekig ott tartják, félek itt már az időérzékem annyira volt korrekt, mint Jurij életkedve. Aztán valahogy mégis megszökik a szabadcsapattól (akik a fene tudja melyik oldalon állnak, de ehhez mérten kegyetlen, vérengző állatok), és elindul haza Csikcsuknyiknyakbrimbrumszkijba, vissza valakihez, mert az nem igazán derül ki, hogy a feleségéhez, vagy a szép Larához igyekszik... mindenesetre Larácska karjaiban köt ki, többszörös fagyással, kipurcanással fűszerezve (az egyébként feltűnt valakinek hogy ezeknek a szuperpasiknak minden filmben csak télen sikerülhet megszökniük, amikor is lefagyhat valamelyik kiálló alkatrészük (zárójel a zárójelben: nem, nem az! Az ujjaik, a lábujjaik, az orruk, stb), de rá egy napra már lepedőakrobatásat tudnak játszani? Na, ugye hogy nem?). Lassacskán elkezd felgyógyulni, mikor is rájön, hogy a felesége a már régi közös gyermekükkel, az időközben megszületett új babácskával és az apóssal lelépett és próbál bármi áron Párizsba szökni, így üres lesz az úri lak a tajga közepén, ergo Larával és Lara kislányával csövezneznek kicsit a legnagyobb tél közepén. Itt születnek a legszebb versei, a Lara-versek.
Majd újabb történelmi vihar jön: Lara (aki addigra már titokban Jurij kisbabáját várja) menekülni kényszerül gyermeke apjának bűnei miatt (Lara előző pasija, a férje véreskezű vörös diktátor -szerintem csak egy idióta barom volt, aki mindenkit lemészárolt aki elé kerül), Jurijnak menekülnie kéne, mert a törvényes felesége Párizs felé kacsintgat (hogy honnan kacsintgat az nem volt világos, mivel akkor Jurij visszacsapódhatott volna hozzá, de azt Komarszkij konkrétan tudta, hogy kacsintgat) és a rossz hír hozójának, Komarszkijnak is elég meleg a talpa alatt a talaj, mert ő meg aztán a regény-film főgonosza, de sikerült valahol a mongol határ környékén egy politikailag egész tűrhető, erkölcsileg a szokásos módon megkérdőjelezhető állást kapnia. Szóval ők így csapatosan menekülnének, bár Jurij először még próbál keménykedni, elzavarja Komarskijt, de aztán kvázi feláldozza magát Laráért és a születendő babácskáért és ő nem megy velük, mert ez az ára, hogy a lányok életben maradjanak.
Ezután hopp!, elröppen 5-10-20 év, Jurij egy város kórházában dolgozik, majd meglátja egy villamosról, ahogyan Lara, mintha egy Párizsi divatlapból lépett volna ki, billeg végig  az utcán (Lara egyébként a történelem viharában elsodródott, Jurijtól született kislányát keresi kétségbeesetten a Szovjetúnió árvaházaiban - spoiler: nem fogja megtalálni), nos Jurij leszáll a villamosról és elindul Lara után, majd anélkül sikerülne felhívni magára Lara figyelmét szívrohamot kap és meghal.
Sok év múlva, amikor már a szovjet rezsim nem olyan véresszájú, a korábban a forradalmi kormány által bírált verseskötetét  is kiadják (Jurijét): a Lara-verseket. A verseskötettel kilincsel Jurij féltestvére (közös apjuk első feleségének fia, aki rendőrtiszt és a történet során imhol-imhol felbukkan, mint kakukktojás az fészekben), és neki sikerül ami Larának nem: megtalálja Jurij és Lara kislányát, aki persze semmit sem tud a szüleiről, ez a féltesó mesél el neki mindent. Megnéztem a port.hu-n Yefgraf-nak hívják a szerencsétlent és a későbbi Obi-an Kenobi, azaz Alec Giunnes játssza. Hát ölég hülyén mutat az usankában, én bizony meg nem ismertem... a lézerkard, meg a barna klepetyus jobban áll neki.
Bazi nagy dió lett, :-).

Érdekes volt. Nem volt rossz. Meg még filmtörténeti gyöngyszem is. Meg mégiscsak zseniális, valódi színészek játéka. Baromi sokat haladtam közben a horgolásommal, főleg mikor háromnegyed órán át csak utaztak a vonattal. Lehet, hogy könyvben még jobb, de azt hiszem nem teszem ki magam ennek az élménynek... tényleg nem volt rossz, de csak erős idegzetűeknek ajánlott!

10/7

Hivatalos filmismertető:
Oroszország a huszadik század első évtizedeiben. Jurij Zsivágó, az érzékeny lelkületű orvos és tehetséges költő mit sem ért abból, ami körülötte történik, tehetetlen bábúként sodorják magukkal az események. A tizenhét éves Larát Moszkvában pillantja meg, majd hosszú évekig nem látja viszont. Jurij orvosként szolgál az első világháborúban. Egy frontkórházban találkozik újra Larával, akibe beleszeret. A régi hatalmat elsöpri az 1917-es forradalom. Az orvos és szerelme megtapasztalja mindazt a szörnyűséget és megpróbáltatást, melyet az új idők hoznak.

                                               

Guy Ritchie: Úriemberek

Hát ez egy fiaskó volt. Azt hiszem kisnyuszi vagyok Guy Ritchiehez... :-(
Ezt a rakat ...-t azért nem gondoltam volna, hogy híres sztárok a nevükre veszik...  (nem feltétlenül színészek, de azért ismerjük el, hogy sztárok).
A feléig bírtuk. A negyedénél már meginogtam, hogy kikapcsolom, de még adtam egy lehetőséget... Hogy az imdb erre hogy adhatott 8.5et azért kíváncsi vagyok?! Vagy jó cuccot szívtak előtte, vagy már ennyire szétterjedt a köd...

                                                         2019)|MOZI.HD|~ " Úriemberek " FILMEK 2019 Indavidea Teljes ONLINE ...

2020. július 19., vasárnap

Kerstin Gier: Halálom után felbontandó

Kerstin Gier - Halálom után felbontandó
Megint kiolvastam, ugyanis erről a könyvről is beszélni fogunk a következő könyvklubon... most már nem is tudom hányadszorra... és megint vinnyogva röhögtem végig és egy nap alatt, szőröstül-bőröstül és nem tudom miért tetszik annyira, de annyira tetszik! :-) Mindenki kicsit ütődött benne, sőt nem is kicsit. Gerri, a főhősnő, 30 éves és valahogy "semmi nem sikerül" passzban van; a szülei, főleg a mérgező anyja állandóan kritizálja, kioktatja, a volt pasija a legjobb barátnőjével éppen gyermekáldásnak néz elébe, úgy egyáltalán az egész baráti társaságban és Gerri nővéreinél is hemzsegnek a gyerekek, kisbabák, neki pedig még csak egy tisztességes párkapcsolata sincs; a munkája - amit rajta kívül csak a meglehetősen ütődött, különc barátnő fogad- és ismer el, ugyanis Gerri álnéven szerelmes regénykéket ír - átalakulóban, vagy talán lehet, hogy megszűnőben is van... szóval nyakig merül a szószban...
És akkor a mérgező mama maga adja Gerri kezébe a megoldást lejárt szav.idejű altatók formájában. Gerri szabályosan felvillanyozódik, ahogyan megszületik benne az ötlet: Öngyilkos lesz. De mivel Gerri Szűz (jegyű) ezt sem csak úgy "hopp gombóc, bekaplak" módra követi el, hanem szépen megtervezi, aprólékosan kivitelezi: ivó-edzésbe fog, hogy a lejárt altatókat majd vodkával tudja bevenni, ezért egy hétig vodka-kúrát tart (gyakorlatilag egy hétig totál részeg) és közben megírja élete fontos és kevésbé fontos résztvevőinek a búcsúleveleket (hála a vodkának: gátlástalanul. Szép ruhát és hozzáillő cipőt vásárol, elvégre egyszer lesz az ember öngyilkos életében, hát akkor adjuk meg a módját! Fodrász, smink, hogy mégiscsak tekintettel legyen az őt megtalálókra is... illetve egy baromi drága hotelban egy szuper szoba, hogy ne otthon, a mérgező mama vitriolos testvérétől bérelt lik-luk garzonban történjen a nagy esemény...
És mivel Gerri megadja a módját, erőt gyűjteni (és egy kicsit lemérni a hotel bárjában italozó férfitekintekintetekből, hogy mennyire sikerült jó külsőt varázsolnia magára) leszalad a hotel bárjába egyetlen pohár pezsgőre...
És persze beüt a ménkű egy régi pasi képében... hiába eltökéltség, hiába aprólékos tervezgetés, az élet, a sors, a karma,  vagy kitudja mi, áthúzza Gerri terveit és a megöngyilkolás életmentés és vígasztalás miatt elmarad. Gerri, mivel azért 2 db lejárt altatót még sikeresen lenyel, végre kialussza magát, így sajnálatos módon másnap reggel reálisan tudja értékelni, hogy mekkora slamasztikában van, miel a búcsúlevelek már postán vannak és -hála a német posta megbízhatóságának -, vidáman közelednek címzetteik: Gerri szülei, testvérei, új főnöke, barátai és rokonai felé... és ezzel elszabadul még a pokol is és Gerri megkezdi élete legnagyobb érzelmi hullámvasutazását, hogy regény végére célba érhessen...

10/10

És akkor jöjjön a hivatalos fülszöveg:

Kerstin Gier könyve tipikus „női regény”, melyben sikeresen ötvöz egy kényes tabu témát egy napjainkban játszódó történettel. Mindezt szarkasztikus, jó humorral tálalva, miközben olyan örök témák, mint család, barátság, házasság és hűség is terítékre kerülnek. Megéri élni! Vegyük bátran kezünkbe a sorsunkat! Vállaljuk fel az életünket és ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni... – üzeni olvasóinak. Pedig főhőse, Gerri úgy érzi, hogy az élete vakvágányra került. Teljesen kilátástalannak látja a jövőjét, hiszen még mindig szingli, váratlanul elveszítette az állását is, és senkire sem számíthat. Kétségbeesésében úgy dönt, hogy véget vet az életének, de elhatározza, hogy előbb búcsúlevelet küld a rokonainak, barátainak, ismerőseinek és végre szembesíti őket az „igazsággal”, azaz fellebbenti a fátylat a képmutató viselkedésükről. Egy váratlan esemény következtében az alapos előkészítés és tervezés ellenére Gerri terve azonban meghiúsul, és ekkor elszabadul a pokol, hiszen a levelei már eljutottak a címzettekhez. Viszont ez a véletlen vagy netán karmikus esemény új, izgalmas fordulatot hoz Gerri életébe. Kerstin Gier 1966-ban született, pedagógiát tanult. 1995 óta ír „női regényeket”. Első regényét „Férfiak és katasztrófák” megfilmesítették, ma Németország legsikeresebb női regényírójának számít. 2005-ben „Az erkölcstelen ajánlat” című könyvéért a legjobb német nyelvű szerelmes regényért járó „DeLiA” díjat kapta. Bergisch Gladbach közelében férjével, fiával, két macskájával és három tyúkjával szabadfoglalkozású íróként él.

Descendents


Jó film. A magyar műfajmegjelölés már megint egy baromság, hiszen még meg sem közelíti a vígjáték árnyékát sem...

Bonyolult történet, Elizabeth az anya, vízisportolás közben (motorcsónak, vízisí, nem igazán derült ki számomra) fejsérülést szenved és kómába esik. A férje Matt, aki eddig sok családhoz hasonlóan a pénzt kereste, hirtelenjében hétköznapi teherviselő apává kell váljon. Két lányuk a 10 éves Scottie és a 17 éves Alex nemigen könnyítik meg amúgy sem könnyű helyzetét. De Matt megállja a helyét, sőt, még többet is tesz. Nem spoilerezek, mert tényleg érdemes megnézni, és olyan a történet, hogy bármit írnék róla az már spoiler lenne, így inkább idéznék belőle két mondatot, ami nagy hatással volt rám:
"Annyit adj, hogy azzal csinálhassanak valamit, annyit sosem, hogy ne csináljanak semmit..."

"Muszáj megbocsátanom, pedig gyűlölnöm kellene..."

Még egy kis adalék: 5 Golden Globe jelölése volt, ebből 3-t el is hozott. Úgy gondolom nem véletlenül. Bár a történet több, mint nehéz, eljátszani felteszem nem lehetett könnyű, de minden szereplő hiteles volt, nem ugrott le egyikükről sem a szerep. Az egyes szituációkban  jól reagálnak, nem túljátszottak, nem műviek. Na, jók! Annyit adnak amennyit kell, annál viszont nem kevesebbet!

10/9,5

Nem hivatalos (mert az semmitmondó, pocsék és félrevezető), de film-portálos vélemény:
...
A sok munka azonban következményekkel jár: feleségével elhidegülnek, gyermekeinek pedig ő csak amolyan pótszülő, bár nagyon szereti őket, alig ismerik egymást. Életük pedig egyik napról a másikra hatalmas fordulatot vesz, amikor Matt felesége balesetet szenved és kómába esik. Bár eleinte még reménykednek, hamar kiderül, hogy a nő nem éli túl. A férfi elindul hát két lányával és körbejárják mindazokat, akinek fontos lehet, hogy elbúcsúzzanak az asszonytól, még egyszer, utoljára. Életük legnehezebb napjai pedig szép lassan összekovácsolják a családot, s ha nehezen is, de túllépnek a tragédián, amit egy olyan titok övez, melyet önmagában is embert próbáló feladat megemészteni.
...









2020. július 18., szombat

Szabó Magda: Régimódi történet


Megint beszippantott... többször olvastam már, láttam a Bereményi féle sorozatot is, ezért úgy gondoltam, a legutóbbi könyvklubon megélek a korábbi élményekből, de nem... csúfosan kihullott sok epizód és ami megmaradt az is megkopott. A könyvklubra  kicsit fel akartam turbózni magam, kivonatosan átfutni, mert " Mi az a 378 oldal nekem?! Csak átfutom, mert a történet ott van bent, csak kicsit fel kell habosítani... Egy hetet adtam rá magamnak a találkozónk előtt... nos a habosításból nem lett semmi, mert az első 4 sor után egyszerűen beszippantott. Megint... és megint adott, és megint mást...

Megint fürödtem a kifejezésekben, a szavakban, a stílusában, a mesélés módjában, a százszorosan összetett, se eleje-se vége mondatokban, amik 4-5 soron át csak fokoztak és fokoztak és magyaráztak és meséltek és színeztek és megríkattak és megmosolyogtattak és ...

Én úgy érzem, ez az irodalom, így kell történetet mesélni, három (vagy négy, vagy még több) generációt így kell életre kelteni, ez a tehetség és ezért vagyok boldog, hogy most élek és ezeket a csodákat szívhatom magamba; ötven éve még nem volt elérhető a Régimódi történet, ötven év múlva meg ki tudja mi lesz... de én most vagyok részese a csodának, már nem először.

A Bereményi Géza féle sorozatot is újra fogom nézni hamarosan; amire emlékszem belőle, az az, hogy történethű a legapróbb részletekig szinte, hogy zseniális színészeink (akik néző-kortársának lenni megint csak óriáási szerencse)  játéka parádés, a legjobb, ahogyan a filmvásznon történet életre kelhet (rendben, tudom, ezt is már videóra forgatták)! Ám ezt a könyvet akkor sem múlhatja felül semmilyen, belőle készült színi előadás, film, mert a szavak játékát, a mondatok hullámzó lebukó és felemelkedő hangulatát semmi nem adja vissza.

Gyerekkoromban úgy választottam könyvet, hogy belelapoztam és ha jó sok párbeszéd volt benne jöhetett, ha nem, ment vissza a polcra, mert úgy gondoltam a sok párbeszédtől mozgalmas és cselekményes lesz. Hát a Régimódi történetben nincs túl sok párbeszéd, hatalmas, hosszú leírások tömkelege, mégis ennél pergőbb, cselekményesebb, elszomorítóbb és közben mégis felemelőbb történetet nem nagyon tudok mondani. Beszippant, gúzsba köt és ott tart, benne élek, ahányszor csak olvasom, részese vagyok, nekem is fáj, én is kétségbe vagyok esve, velem is történik... ezért szeretjük annyira őt, olvasni is. Köszönöm...


                                                                                 Szabó Magda – Régimódi történet | Kötelező olvasmányok röviden

10/10

És akkor jöjjön a hivatalos fülszöveg:
"Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sohasem lesz belőlem ép ember a temetés után" - vallotta meg Szabó Magda. Valóban, anyát és lányát fél évszázadon át szorosabbnál is szorosabb kapcsolat fűzte egymáshoz, és ez a lelki köldökzsinór csak Jablonczay Lenke halálával szakadt el. Ezért is döbbent meg Szabó Magda, amikor halálos ágyán anyja azzal búcsúzott tőle, hogy annyi titka van még... Férje, Szobotka Tibor biztatására ereszkedik alá az Ókút mélyébe, hogy feltámassza tündér anyját, és megtalálja még őelőtte is kulcsra zárt élete nyitját.
Szabó Magda hosszú évek kitartó munkájával rokonok elbeszéléséből, anyakönyvi kivonatokból, naplójegyzetekből, levéltári dokumentumokból, háztartási könyvekből, fényképalbumokból és saját gyermekkori emlékeiből szedegeti össze a múlt mozaikdarabkáit, hogy megírja az Anselmus és Jablonczay família több nemzedékének krónikáját, a nagy magyar családregényt.
Régimódi történetében egy letűnt világot idéz meg hihetetlen élességgel és érzékletességgel, a kiegyezés korának, a millenniumi éveknek, majd a háborúba torkolló Ferenc József-i időknek szövevényes, ellentmondásos polgári és dzsentri világát, Debrecennek és környékének katolikus és protestáns társadalmát. Életre kelti felmenőit, mindenekelőtt anyját, a mostoha sorsú Jablonczay Lenkét, ezt a sokféle tehetséggel megáldott, minden szépre, jóra fogékony teremtést. Neki, ennek a rendkívüli, erős nőnek állít emléket különleges műfajú, egyszerre drámai és költői, sodró lendületű regényében, amely Az ajtó mellett legnépszerűbb, legtöbb nyelvre lefordított könyve, s amelyből a színpadi feldolgozás mellett nagy sikerű film is készült.

2020. július 15., szerda

Kamondi Zoltán: Halj már meg!

Hát végignéztem... helyenként több, mint kínosan éreztem magam... de érdekelne mások véleménye is.
Amennyiben az alkotók komolyan gondolták, akkor sajnos egy nagy halom ratyi lett... sajnos, mert ezek a színészek azért többet érdemelnek.

Ha már eleve a szatírikus-groteszk-paródia volt a cél, akkor is erősen rezeg a léc....




                            Halj már meg!



2020. július 5., vasárnap

Nagy zűr Korzikán

Az elmúlt napok kissé feszültre sikeredtek, így a feszültséget oldandó lazulós esti mesét néztünk felnőtteknek, sok-sok röhögéssel...
Ajánlom mindenkinek, aki szeret gondtalanul szórakozni, jól viseli az abszurd hülyeségeket, ha ráismer magára egy-egy karakterben, akkor jót tud nevetni még saját magán is. Nincsenek benne magasröptű gondolatok, nagy tragédiák, mély érzések (kivéve a hazaszeretetet, de még azt is olyan franciásan... :-)), nem olyan szenvedős francia film, mint amiért a francia filmeket szeretjük hanem pont ellenkezőleg, könnyed, akció-dús marhaság, helyenként túljátszva, de még az is rendben van, hiszen Jaen Renonak és Christian Clavier-nek még azt is szabad...
És idén már 16. éve felhőtelen, másfél órás orbitális röhögés, forró nyári estékre, :-).


    
                            

Nyár


Szerb Antal: A Pendragon legenda

Újabb könyvklubos élmény, ráadásul még jó is, :-).

Én úgy érzem, nem is annyira a történet a fontos ebben a könyvben (valljuk meg nőiesen, a mai rohanó világban igen bugyutácska történetnek hat, hiszen a még a manapság születő lityi-lötyi romantikus történetekben, de még a gyerekkönyvekben is több izgalom, krimi, szerelem, romantika és misztika fordul elő, mint amennyi ebben) , bár biztosan van benne millió és egy utalás, párhuzam, stb, amin lehetne élvezkedni, nekem inkább a nyelvezete, a stílusa, szóvirágai azok, amik egyszerűen elvarázsoltak, a stílusa. Olyan, mint amikor langymeleg vízbe merülünk, mely természetes közegünkké válik és nem is akarunk kiszakadni belőle sosem, csak fürdünk a szavak, kifejezések között mámorosan, alámerülünk háromsoros mondatokban és ki sem akarunk kelni többé a betű-habokból...
A boldog békeidők hangulatát idézi meg (a mű 1934-ben született), amikor a jó még valóban jó volt, amikor a becsületszó még kötelezett, mikor egy kedves mosoly már flörtnek számított... más erkölcsi normák, melyek között hasonló emberi érzelmek, érzések viharában sodródik a kisember, az úr, Isten szűk látókörű szolgája és mindez groteszk-szatírikus formában, karakírozva jelenik meg előttünk...

Nekem felüdülés volt, imádtam minden betűjét!

10/10

És akkor a hivatalos fülszöveg:

Szerb Antal szépirodalmi fő műve A Pendragon legenda. Meghatározhatatlan műfajú próza: egyszerre krimi, rejtélyes legenda, történelmi regény, ismeretterjesztö írás és mindezek felszabadult humorral írott paródiája. A főhős, az író önparódiájának is tekinthető Bátky János a British Museum könyvtárában XVII. századi angol misztikusokat kutat, majd meghívják a híres Pendragon család kastélyába, ahol izgalmas, sőt életveszélyes kalandok során találkozik a világ legrokonszenvesebb orgyilkosával, valamint számos kísértettel, megismeri az angol rózsakeresztesek történetét, és egy örökségért folyó bűntényben is megpróbálják felhasználni. Bátky János maga sem tudja kideríteni, hogy bűnügybe vagy erotikus kalandba keveredett-e, netán korszakalkotó kultúrtörténeti felfedezés előtt áll éppen. A magánéletében dogmamentesen vallásos, ugyanakkor minden hitben kételkedő Szerb Antal egész filozófiai bizonytalansága benne van ebben a fölöttébb szórakoztató könyvben, amely e bizonytalan világnézet fölényes kritikája is. A végső kicsengése mégis az, hogy élhetünk bárhol a világon, immár végérvényesen nem értjük, mi a leglényegesebb benne. kevesebb