Jó pár hete néztem, csak most értem idáig:
Borisz Paszternák regényéből készült monumentális filmalkotás, amit azért nem lehet kihagyni - legalább egyszer érdemes megnézni. Nem tetszett egyértelműen, e azt sem mondanám, hogy rossz volt, bár ebbe valószínűleg az is beleszólt, hogy nem tudtam elkülöníteni a történelemből már jól ismert eseményeket, kegyetlenkedéseket, azt a mérhetetlen nyomort, a kiszolgáltatottságot, amiben a történet játszódik. A történet maga megviselt, nekem nem igazán jönnek be azok a történetek, ahol az igazságtalanságot politikai indokokkal, vagy egyszerűen erőszakkal támogatják meg.
Jurij (bár meg kell hagyni Omar Sharif játéka tökéletes volt, nem volt kifogásolható) helyenként bárgyúnak tűnt, olyan tiszi-toszi művészlélek, aki csak fekszik a víz tetején és sodortatja magát, végülis mindenhol megtalálja a számítását, de az orvosláson kívül (bár az sem derült ki igazán, hogy gyógyítani szeret-e), mintha egyedül a gyerekcsinálás motiválná...
Elképzelhetőnek tartom, hogy rosszkor néztem meg, amikor nem tudtam megfelelőképpen értékelni a filmművészet eme gyöngyszemét, sőt ...
Úgy érzem, nagyon sok okosságot lehetne mondani, de egyik sem lenne igaz... dióhéjban a történet: Jurij Zsivágó már kiskorában hozzászokik a veszteségekhez, apja után édesanyja is meghal. Ismerősök nevelik fel szeretetben, taníttatják, orvos lesz, majd kézenfekvő megoldásként elveszi feleségül nevelőszülei lányát és két kisgyermekkel köti le a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban mindenét elvesztett (rang, vagyon, megbecsülés) feleségét. Jurij egyébként tehetős vagyon várományosaként árvul meg, de vagyonát a elvtelen, jéghátán is megélő intrikus Komarovszkij sitty-sutty lenyúlja, tehát itt jön be az képbe az első kiszolgáltottság. Nem igazán tudni Jurij a maga akaratából vette-e feleségül a szép mostoha tesót, vagy őszinte érzelem áll-e a háttérben, mindenesetre a háború sodrásában azért beleszerelmesedik egy felületesen ismert ifjú lányba, Larába, aki már közben asszony lett, meg még gyereke is van és így ápolónősködik a háborúban, akit a gonosz Komarovszkij a film során többször is macerál (alkalmanként megerőszakol, kihasznál, stb - kiszolgáltatottság), vagy legalábbis megpróbál, majd a történet végén hatalmas önfeláldozással megment gyerekestül, mindenestül és Jurij helyett még jól feleségül is veszi a kiszolgáltatott Larát. Az első gyerek Lara első férjétől van a második gyerek természetesen Jurijé, ki másé lenne! De ez a szerelem még csak plátói. Akkor.
Jurij visszatér a háborúból, ahol sok-sok borzalom után korántsem lett sem férfiasabb, sem tökösebb pasi: édes kis álmodozó, verselgetős cicafiú marad a történet végéig. Többen felhördülhetnek most, hogy: Dehát azok az évek nem tették lehetővé, hogy tökösebb legyen! Na, ja...
Aztán önszántából Jurij, a feleség, az após és az első gyermek elmenekül a moszkvai palotából, ahová egyszerű taplónak beállított csőcseléket telepített be a forradalmi kormány (ami kb annyira sarkos, mint a korábbi uralkodó osztályt nemeslelkűnek bemutatni), egészen az amúgy is bazi nagy Oroszország másik csücskében álló házacskájukba (villa), ahol a cselédlakban csendben krumplitermelésből önellátó gazdálkodást folytatva összelapátolnak még egy gyereket... de hát a nagy boldogság nem tart soká, újra felbukkan Lara, hol máshol, mint pont ott, ahol Jurij nemesi vérű feleségének és családjának az elkommunizált, de használaton kívüli villája van, és jön a még nagyobb boldogság, mert Jurij minden becsületét levetkőzve jól meg titkos-szeretőzködi a nőt. Mármint Larát. A szőke macát, a feleség barna, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni őket. Közben persze vívódik, vívódik szegény Jurij, dehát mit van mit tenni, mire összeszedi minden bátorságát, hogy végre igazi férfi legyen, és véget vessen a szerlmi viszonynak Larával és elvesztett becsületét visszaszerezze, jól elrabolják a fene tudja milyen oldalon álló partizánok, vagy fehérek, sárgák, kékek, akiknek katonaorvosra van szükségük és ott is tartják maguknál évekig. Vagy csak nekem tűnt úgy, hogy évekig ott tartják, félek itt már az időérzékem annyira volt korrekt, mint Jurij életkedve. Aztán valahogy mégis megszökik a szabadcsapattól (akik a fene tudja melyik oldalon állnak, de ehhez mérten kegyetlen, vérengző állatok), és elindul haza Csikcsuknyiknyakbrimbrumszkijba, vissza valakihez, mert az nem igazán derül ki, hogy a feleségéhez, vagy a szép Larához igyekszik... mindenesetre Larácska karjaiban köt ki, többszörös fagyással, kipurcanással fűszerezve (az egyébként feltűnt valakinek hogy ezeknek a szuperpasiknak minden filmben csak télen sikerülhet megszökniük, amikor is lefagyhat valamelyik kiálló alkatrészük (zárójel a zárójelben: nem, nem az! Az ujjaik, a lábujjaik, az orruk, stb), de rá egy napra már lepedőakrobatásat tudnak játszani? Na, ugye hogy nem?). Lassacskán elkezd felgyógyulni, mikor is rájön, hogy a felesége a már régi közös gyermekükkel, az időközben megszületett új babácskával és az apóssal lelépett és próbál bármi áron Párizsba szökni, így üres lesz az úri lak a tajga közepén, ergo Larával és Lara kislányával csövezneznek kicsit a legnagyobb tél közepén. Itt születnek a legszebb versei, a Lara-versek.
Majd újabb történelmi vihar jön: Lara (aki addigra már titokban Jurij kisbabáját várja) menekülni kényszerül gyermeke apjának bűnei miatt (Lara előző pasija, a férje véreskezű vörös diktátor -szerintem csak egy idióta barom volt, aki mindenkit lemészárolt aki elé kerül), Jurijnak menekülnie kéne, mert a törvényes felesége Párizs felé kacsintgat (hogy honnan kacsintgat az nem volt világos, mivel akkor Jurij visszacsapódhatott volna hozzá, de azt Komarszkij konkrétan tudta, hogy kacsintgat) és a rossz hír hozójának, Komarszkijnak is elég meleg a talpa alatt a talaj, mert ő meg aztán a regény-film főgonosza, de sikerült valahol a mongol határ környékén egy politikailag egész tűrhető, erkölcsileg a szokásos módon megkérdőjelezhető állást kapnia. Szóval ők így csapatosan menekülnének, bár Jurij először még próbál keménykedni, elzavarja Komarskijt, de aztán kvázi feláldozza magát Laráért és a születendő babácskáért és ő nem megy velük, mert ez az ára, hogy a lányok életben maradjanak.
Ezután hopp!, elröppen 5-10-20 év, Jurij egy város kórházában dolgozik, majd meglátja egy villamosról, ahogyan Lara, mintha egy Párizsi divatlapból lépett volna ki, billeg végig az utcán (Lara egyébként a történelem viharában elsodródott, Jurijtól született kislányát keresi kétségbeesetten a Szovjetúnió árvaházaiban - spoiler: nem fogja megtalálni), nos Jurij leszáll a villamosról és elindul Lara után, majd anélkül sikerülne felhívni magára Lara figyelmét szívrohamot kap és meghal.
Sok év múlva, amikor már a szovjet rezsim nem olyan véresszájú, a korábban a forradalmi kormány által bírált verseskötetét is kiadják (Jurijét): a Lara-verseket. A verseskötettel kilincsel Jurij féltestvére (közös apjuk első feleségének fia, aki rendőrtiszt és a történet során imhol-imhol felbukkan, mint kakukktojás az fészekben), és neki sikerül ami Larának nem: megtalálja Jurij és Lara kislányát, aki persze semmit sem tud a szüleiről, ez a féltesó mesél el neki mindent. Megnéztem a port.hu-n Yefgraf-nak hívják a szerencsétlent és a későbbi Obi-an Kenobi, azaz Alec Giunnes játssza. Hát ölég hülyén mutat az usankában, én bizony meg nem ismertem... a lézerkard, meg a barna klepetyus jobban áll neki.
Bazi nagy dió lett, :-).
Érdekes volt. Nem volt rossz. Meg még filmtörténeti gyöngyszem is. Meg mégiscsak zseniális, valódi színészek játéka. Baromi sokat haladtam közben a horgolásommal, főleg mikor háromnegyed órán át csak utaztak a vonattal. Lehet, hogy könyvben még jobb, de azt hiszem nem teszem ki magam ennek az élménynek... tényleg nem volt rossz, de csak erős idegzetűeknek ajánlott!
10/7
Hivatalos filmismertető:
