Vezércsel

 Netflix-es sorozatot hoztam. Engem teljesen beszippantott... 

A történet főszereplője Beth, kicsi, védtelen, árva... egyáltalán csoda, hogy él. Túléli az autóbalesetet, amiben édesanyja meghal, és mivel nincs senkije, árvaházba kerül. 

Beth érzékeny, bizonytalan, elveszett kicsi lány - szerény véleményem, hogy édesanyja  (lassan elénktáruló hol csendes, hol hisztérikus) őrülete sem kimondottan mozdítja el Beth-t a magabiztosság és az életrevalóság irányába.

Megdöbbentő (fikció, vagy tény?), hogy az '50-es,  '60-as évek árvaházaiban vitaminokkal és nyugtatóval biztosítják a gyerekek testi és lelki egészségét, vagy legalábbis könnyen kezelhetőségét.

Beth magányos, mint életében eddig mindig. Érdektelenül sodródik át a napokon, a hetenken, hónapokon, míg egy nap meglátja a pincében magában sakkozó gondnokot és kinyílik számára a világ.

A két magányos ember, a még semmit nem élt, de már olyan sok mindent elvesztett kislány és a mogorva, öreg gondnok lassan egymásra talál, Beth megtanul sakkozni, míg az öregember valami olyat tapasztal meg, amiben már régen nem lehetett része: tartozni valakihez. Furcsa páros az övék, egymás iránt nem tudják kimutatni a szeretetüket, mégis összeköti őket a sakk iránti szenvedély. Beth amellett, hogy öreg gondnokkal játszik, olyan, mint egy öntanuló robot, éjszakánként az eldugdosott nyugtatóknak hála fejben újra játsza a partikat, továbblogikázik. Nem csak szárnyaló sakkozóvá válik, hanem szépen csendben gyógyszerfüggővé is...

Érdemes megnézni. Régen láttam ennyire profin elkészített sorozatot. 

La.Bonne.Epouse - Hogyan legyél jó feleség!

 Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem Juliette Binoche filmjeit, nagyon vártam, hogy ezt a filmet lássam! Nem tudok róla semmi rosszat mondani, de olyan nagy jókat sem. Kifogástalan volt, minden a helyén volt a végső musical jelenetig, mert az az én ízlésemnek már sok volt. Szóval nem ez a legjobb filmje. A szereplők mind kifogástalanok voltak, a játékuk is, szerethetőek, kedvesek, szépek, meg minden (mondjuk a szervezetem lassan tele lesz attól, hogy lassan nincs film amiben ne jelenne meg a leszbikus, vagy meleg vonal...). Szóval minden tökéletes volt és mégsem volt valahogy egyben az egész.

Paulette (J. Binoche) egy igazi meleg szívű teremtés, aki valahogy el van tévelyedve kicsit azzal kapcsolatban, hogy mennyit ér egy nő és mi a dolga a világban. 1968-at írunk és mégis középkori elveken alapuló háziasszony neveldét vezet. Szerencsére (már amennyire egy haláleset szerencsés lehet) idejében meghal a férje, így Paulette-nek  lehetősége nyílik az igazi életre, az igazi boldogság megízlelésére, arra, hogy felfedezze magát és azt, hogy mindenkinek joga van a boldog élethez, megalkuvás nélkül. (Persze mind tudjuk, hogy naponta megalkuszunk, de ...). És természetesen azt is megtapasztalja, hogy egy nő nem csupán a háztartásban tud nagyot alkotni...

Ízig-vérig romantikus film, de hála az égnek annyira nem csöpögős, hogy nyálkendő kellene hozzá..., mondjuk úgy jobban tetszett volna, ha kicsit mélyebbre megy a női egyenjogúságba, vagy Paulette esetleg egy kis önkritikával szemlélné a helyzetet, mert így olyan kis falusi butuska érzetét kelti, aki most ébredt Csipkerózsika-álmából... olyan semmilyenke...

7/10

 

Paulette és férje egy iskolát vezet, ahol fiatal lányoknak tanítják meg a háztartástan minden fortéját. Ám amikor a férfi maghal, Paulettnek egyedül kell tovább vinni az intézményt, ami a jelek szerint a csőd szélére sodródott az évek során. Miközben egyre inkább érzik a változás szelét és a mind inkább magukénak tudják a feminizmus eszméjét, leteszik a fakanalat és igyekeznek üzletasszonyként helyt állni a változó világban. 

 

Utolsót lobban a nyár, aztán kialszik végképp... (Ákos után szabadon)

Korábban, egészen az áprilisi karanténig, itt hatalmas 30 éves borókák álltak, két prozós és egy termős, de olyan hatalmasak voltak a relatíve kicsi kertünkhöz, hogy minden elmohásodott, belülledt, zsúfolttá vált, hát meghoztuk a fájó döntést és a borókák repültek. Szellősebb, levegősebb lett így a kert, eltűnt a mindent kipusztító moha is, viszont a borókák helyén olyan jó minőségű talaj maradt, amit vétek lett volna parlagon hagyni.

Az elmúlt 30 évben nem igazán volt virágos kertem, maximum virágládáim, amikben ezt-azt bohóckodhattam, úgyhogy nagy élmény volt összeválogatni a kevésbé igényes, tűzőnapot szerető virágokat. 

Ilyenkor, amikor sárgák a diólevelek, szeretem a legjobban ...

                                   

 

És elkészültek az ajtódíszek is, nem mintha  már korábban nem lett volna itt az ideje, csak nekem nem volt időm, 

 

A hortenziám is lassan kifakul, már nem tud színt adni a virágainak és elmegy aludni,

a krizantémok viszont most vannak igazán elemükben,

még egy utolsó pitypang is kinyílt,  találtam rajta egy fáradt valamilyen darázs félét is, amint megpihent.

Idén a kasvirág volt nálam a nyárvégi sztár, így 4-5félét raktam össze, plusz az elmaradhatatlan kedvencem, a zárpovirág.

Ezt a kicsi fát sajnos jövőre ki kell szedjük, mert összeakadása lesz a cseresznyefával, ami egyiküknek sem lesz jó. Szegénykét valami madár hozhatta, mert egyszercsak ott volt....

A zsályám megbízhatóan szegélyezi a fűszerágyásomat már vagy tíz éve, :-) imádom, :-)

Idén először próbálkoztam díszkelkáposztával, magról és szerintem elég jól sikerült. nem olyan szép, mint a virágbolti, de ebben a soványka földben, ami a kertünk szélén van, szerintem szép eredmény, :-)

Utolsó vendégeink:

Ez a kis krizantém kb akkor, mint két női ököl, de már július közepe óta ontja a virágokat. Félárnyékos, bő vízellátású helyen nő.

Kissé kopott mér a sziklakertem is, húzódnak vissza a nővénykéim, készülődnek a télre.

Mi, Bellával pedig isszuk az utolsó napsugarakat. Bolond évünk volt. Ez a home office a világ legrosszabb találmánya, mert többet dolgozom alatta, mintha bejárnék az irodába és egész nap csak vágyakozom a kinti napsütés után. 

Imádom Bella kajla füleit, :-)

E heti tanulás és ujjgyakorlat, csak hogy sikerélményem is legyen...

Új mintát tanultam és ez nem mindig egyszerű... életemben annyit még nem bontottam, mint ezzel a fülbeval! Igaz nincs hozzá minta, csak egy egy hevenyészett fotósorozat és egy video, amit feketegyöngyből fűzött a készítő, ebből adódóan elég nehezen követhető, de meglett. Enyém a tudás :-)

 

 

 

Viszont utána kénytelen voltam kis gyors sikerélményt is szerezni: szintén bontással indult, majd újrafűztem egy félkés karkötőt.

 

Parasztvakítás - Kholop

 

 Ébredezik az orosz filmipar!

Szerintem a Patyomkin óta nem nagyon láttam orosz filmet, azt is szívesen elfelejteném.

A hétvégén két, kimondottan szórakoztató orosz filmet láttam, az első nagyon lityi-lötyi, vasaláshoz jó kategóriájú (Apunál van a pénz), a második sem egy erős művészfilm, de érdekes...

Grisa, az új orosz oligarcha gyermeke féktelen, felelőtlen, léha kis pöcs. Apuka rendszeres elfoglaltsága, hogy takarít utána, de egy idő múlva a papa besokall és segítséget kér.

A segítség elég sajátságos: mivel pénz van rogyásig, felépítenek egy XIX. századi orosz  falut, elrabolják Grisát, majd a színészekkel telepakolt ál-faluba bepottyantják a rakoncátlan csemetét és eljátsszák neki, hogy visszarepült az időben - nevelő célzattal. Természetesen Grisa nem az uraság fiaként ébred...

8/10

A család pénzéből Grisa féktelen életet él. De egy nap az apja türelme elfogy és úgy dönt, hogy a gondtalan utódot megleckézteti. A pszichológussal folytatott konzultációt követően a papa egy különleges dolgot eszel ki: Grisa egy színlelt baleset után ugyan Oroszországban ébred, ám a 19. században...

Carrington - A festőnő szerelmei

 

 Ez egy nagyon megosztó film lesz, ha jól sejtem, nekem viszont nagyon tetszett. Nem egy mai film, 1995-ös, Dora Carrington festőművész és Lytton XY író-kritikus kapcsolata bontakozik ki benne. Egy szerelem története, az I vh. korából. rágódom rajta, foglalkoztat, nagyon jó volt, de elég erős témákat érint.

A korosodó író és a fiatal festőnő minden nehezítő körülmény ellenére elsöprő, az élet, a történelem, az egyéb kapcsolatok és szerelmek viharát kiálló holtigtartó szerelem-kapcsolatáról szól.

Mindenképpen érdemes megnézni. A női főszerepet a méltán világhírű Emma Thompson, a férfi főszerepet a nem kisebb tehetség: Jonathan Pryce alakítja.

9/10

Az I. világháború idején játszódó, két angol művész szerelmét ábrázoló film Michael Holroyd életrajzi könyve alapján készült. Dora Carrington, a fiatal, emancipált festőnő, megismerkedik egy íróval, Lytton Strachey-vel, aki eleinte a fiatal művésznőt vonzó férfinak nézi. Miközben próbálja elcsábítani Dorát, a félreértés kiderül. Barátságuk, a homoszexuális Lytton hajlamai ellenére, hamarosan egy több évig tartó, viharos szerelemi kapcsolatba csap át, amelyet még Dora Carrington egy másik férfival kötött házassága sem dönt romba.

Színes fátyol

 A hétvége a gyöngyök és a filmek jegyében telt, néztem több, említésre sem méltót és neztem valódi alkotásokat.

Elsőként Somerset Maugham Festett fátyol c. műve alapján készült film volt.

A könyvet már évekkel ezelőtt olvastam és meghatározó élmény volt. Nagyon szerettem; szerettem a szereplőket, a gyarlókat és erényeseket egyaránt, szerettem a döntéseiket, választásaikat, fejlődéseiket, és pusztulásukat.

Nos, ilyen amikor zseniális történetet valódi színészek (és nem sztárocskák) játszanak el. Mindent elhittem Naomi Wattsnak, Edward Norton pedig meg sem kellett szólaljon... és ne feledjük a Toby Jones által megformált Waddingtont sem. És a gyönyörúen megkomponált képekről sem szabad megfeledkeznünk.

10/10

A középosztálybeli orvos, Walter és az elkényeztetett, felsőosztálybeli Kitty házassága elhibázott döntés volt. Kitty, férje munkája miatt, londoni életét hátrahagyva Sanghajba költözik, ahol rátalál a szerelem a helyi konzul személyében. Miután Walter felfedezi hűtlenségét, büntetésképpen a kolera által legsúlyosabban érintett területen fogad el egy állást, és ragaszkodik hozzá, hogy Kitty is vele tartson. Az utazás a gyönyörű távoli kínai faluba és az ott megélt szörnyűségek értelmet és célt adnak elveszettnek hitt kapcsolatuknak.