Már megint szemben az árral... azaz, annyira azért nem rossz, mint amennyire kritizálják, :-).
Naaagy-naaagy Jane Austen fan vagyok, az összes könyvét előről-hátulról-oda-vissza imádom, ahogyan vannak, ahány filmfeldolgozás volt, mindet láttam, az igazi klasszikusoktól a mindenféle korokba átültetettekig. Nekem ez a feldolgozás tetszett, sokkal jobban, mint pl a Büszkeség és balítéletből született nagy klasszikus amerikai mozifilm.
Dakota Johnson nem kedvencem, túl sok filmben eddig nem is láttam, többnyire az volt a jellemző, hogy nem törtem össze magam, ogy megnézzem a filmet, ha az ő neve is a szereplők között szerepelt... ebben a filmben azonban határozottan tetszett.
Nekem nem verte ki a biztosítékot a nyelvezete sem, hogy teljesen elszakadt a regény nyelvezetétől, csak a történet az ami szorosan ragaszkodik a történethez.
El kell ismerni, hogy ebből a filmből biztosan nem fogunk tudni reális képet kialakítani a XIX. századi eleji Angliáról, a nők helyzetéről, a társadalom működéséről, de valószínűleg nem is ez volt az alkotók célja.
Viszont, hogy ne csak jót mondjak: szegény férfi főszereplő nem volt egy főnyeremény, lehetett volna talán jobban is választani... ráadásul kicsit olyan pipogyára vették a figurát az alkotók.
Nekem tetszett, valósághűség ide, vagy oda, egészen jól szórakoztam, :-).
(Zárjójelben: a nagysikerű Bridgerton bármelyik évadánál klasszisokkal jobban tetszett, :-) ! )
10/8
