...háááát... ...és, mint tudjuk, nálam a háááát nem szokott jót jelenteni...
Az első kötetet elolvastam, de többnyire becsületből, mert a könyvklubos lányokkal most ezt olvassuk... félek a másodikat már nem fogom. Nem tetszett. A nyelvezete, a stílusa, de még a történet is olyan "nincs hozzá semmi közöm" érzés volt. Kíváncsi voltam, ráfaragtam.
10/4
És akkor jöjjön a hivatalos fülszöveg:
Az utolsó reggel Párizsban első kötetének végén a tehetséges Dárnay
Dávid elnyerte egy híres párizsi divatház egyéves ösztöndíját. Az
öntörvényű fiatalember a 80-as évek szocialista Magyarországa után
hirtelen a divatvilág fővárosába kerül, ahol el kell fogadtatnia magát
az elegáns divatház kíméletlenül profi munkatársaival, ha híres tervező
akar lenni. Végigjárja a ranglétrát, megismeri és megtanulja a szakmát,
bekerül a párizsi divatakadémiára - végzi a dolgát, nem törődve azzal,
hogy nemzetközi színtéren mindent elölről kell kezdenie...
Azonban a rendszerváltás hajnalán meghozza élete legfontosabb döntését:
újból szerencsét próbál a hazájában. Magyarországra visszatérve Dávid
szembesül a meggyökeresedett viszonyokkal - nemcsak a szakmájában.
Rövidesen belátja, hogy külföldön szerzett tapasztalataival kizárólag a
saját útját taposhatja ki, amelyen elszántan haladva talán
beteljesítheti vágyait...
Mi tehet teljessé egy sikeres életet? A karrier egyben boldogság is?
Meddig érdemes kompromisszumok nélkül harcolni önmagunkért? Ezek a
történet talán leglényegesebb kérdései, melyekre a figyelmes olvasó akár
válaszokat is kaphat Náray Tamás kétkötetes regényfolyamában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése