Összes oldalmegjelenítés

2015. február 12., csütörtök

Tetten éretett ...

Bella ma reggel lopott és rajtakaptam :-)

A corpus delictit kénytelen voltam már kimosni, mert Őnagysága nem csupán lerángatta a cipőtartóról (igen, elismerem, egy kardigánnak nem a cipőtartó tetején a helye, főleg nem hanyagul oda vetve...), nem csupán összegyűrte, de bájos vigyorral azon az álszent pofáján még rá is feküdt és mindezen gaztettek után még büszke is volt magára.
A képen éppen a lebukás pillanata, amikor kissé ingerülten próbálom rávezetni Bellát, hogy nem feltétlenül tetszik nekem, amit művel... de a "Kihez beszél ez a nem normális?!"-arckifejezésnél többet nem igazán tudtam nála elérni...


Eltartott egy darabig, amíg a kardigánomat kirángattam a koszos alól, mire is a drága meglehetősen szemrehányóan reagált...

2015. február 10., kedd

Árulom az autómat...

... bőven árán alul... és még ebből is alkudoznak, sértően, megalázóan. Annyira, hogy keserű tőle a szám íze...

2015. február 8., vasárnap

Már megint...

 ... áldoztam Mozaik-Isten oltárán :-)

És az elmaradhatatlan átvilágítósdi :-)


2015. február 3., kedd

Fonalas hancúrozásaim...

... avagy mit tehet az ember lánya egy kiadós légcső-gyulával az ágyban :-), hát persze, hogy befejezi a félbehagyott, horgolmányokat! :-)

Én sem bírtam ki, kedvet kaptam a
többi horgolós-bloggertől és nekivágtam
egy körmellénynek. Középkék,
gyapjú-kevert szálas fonalból készült.

Ez lett belőle:

 Ilyen a minta közelről, nem egyszerű, de rendkívül szórakoztató.
És ilyen használat közben:













Azután befejeztem egy kis lila Oveját 
is (minta itt). Sajnos nem maradt
elegendő fonal egy szép kis befejezéshez,
így a maradék fonalból apró pomponok
készültek:
Ennek az Ovejának az elődje, sokkal finomabb orgona lilából volt velem tavasszal, amikor is kórházban töltöttem néhány napot. A legkedvesebb nővérke olyan imádattal nézte, simogatta, hogy a végén nekiadtam, így magamnak egy újabbat kellett horgolnom :-).


Azután, készült még ez is, amin
befejezni való ugyan már nem volt,
de még fotó sem készült róla,
így most azt pótoltam:










No, lássuk... mi is volt még:


Ezt a nyakmelegítőt lustakötéssel kötöttem még a Karácsonyi lazulás során, ezzel sem volt tennivaló, csak az a fránya fotózás maradt le.

Imádom ezt a fonalat, gyönyörű színe van, sajnos a fénykép nem adja vissza a szépségét, kék is, zöld is, van benne egy lehelletnyi mustár is imitt-amott... szóval gyönyörűűűű :-).










Tündér Buci kiránykisasszonyunk még a nyár végén csonkításos transzformáció során új formát és új értelmet nagy kedvenc Klamath kendőmnek (az akkori bejegyzés itt). Mot, mivel nyolc napig nyomtam az ágyat, időm, mint a tenger, rászántam magamat, hogy lebontsam és újrahorgoljam a Klamathot (minta itt).

Hát nem lett tökéletes, még csak szép sem... :-(... (kinyírom azt a büdös Macát...)

Aztán még mit is csináltam... ?


Hát, befejeztem ezt a mustárszínű kagylómintás (na, persze, hogy:) kendőt! :-)



és közben jó sokat köhögtem és köhögtem, és sokat aludtam és faltam a vitaminokat és a végére meggyógyultam! :-)