Párban szép az élet...

...ezért a tányérhoz készült egy mécsestartó is. :-)

Majd rá nem sokkal már fájt a torkom, pár óra múlva pedig lazán ágynak estem...



...és azóta is ott vagyok.

Megint, megint... vagy még mindig... ?!?!?

 Nagyon szeretem az üveg tányérokat, de be kell látnom, egy idő után már elég csúnyák, ütött-kopottak lesznek. Mármint amelyik nem törik el. Ez a túlélők sora... mint ennek is.

 Mit lehet ilyenkor tenni?

Ugye, hogy nem volt más  választásom, kénytelen voltam kirakni? Mármint mozaikkal.

Ez volt az első verzió. Nem tudom mi volt a fugázóanyagban, de még szinte el sem kezdtem felkenni, már betonkeménységűre száradt...




Nem sok hiányzott, hogy sírva 
fakadjak, amikor muszáj volt levakirgáljam egyenként a kockákat, no meg lekapirgáljam mindről a selejtes fugaanyagot.

 Letakarítottam a kockákat, gyöngyöket, üvegkavicsokat és ma délelőtt újra nekiugrottam...
Kicsit más lett (ez :-) ), de szerintem legalább olyan jó lett ez is.

...és a fuga is jobban sikerült... (nem volt olyan jó, mint máskor, de azt hiszem rájöttem, ezzel a fajtával hogyan kell bánni.







 És akkor jöjjön a mániám: hátulról megvilágítva, ahogyan áttör a fény...

 

Torok cukorka házilag :-)

Dermedő-félben a torokfájásra, köhögésre való saját gyártású cukorkák (családom egyik tüneményes tagja, volt olyan drága és brutálisan megfázott, neki készült S.O.S).

 A recept rendkívül egyszerű:
1 bögre nádcukor, 1/2 bögre víz, 1 ek. méz, 1/2 kávéskanál reszelt gyömbér, 1/4 kávéskanál őrölt szegfűszeg.
Két adagot készítettem, az elsőt a fentiek szerint, de még a fagyasztóban sem volt hajlandó megszilárdulni (mondjuk nem gond, eliszogatjuk szirupnak), a másikból totál kihagytam a vizet; az az adag van a képen, prímán dermed :-). Mondjuk valami kisebb forma kellene hozzá, mert  ez akkora nagy, hogy ketté kell törni :-). Viszont a gyömbér-citrom-méz-szegfűszeg quartettől nagyon finom; egyszerre édes és savanykás és még kicsit csíp is... Na, egy szónak is 100 a vége, nagyon jó lett! :-) reszkethetnek a bacik, mi felkészültünk! :-)

Hsználatban...

Az őrült leander a tél közepén...

Az, hogy a hibiszkuszom egész évben ontja a virágokat, rendben van...

 ...Hogy a flamingóvirágom nyár közepe óta telis-teli van virággal (igaz, aprócskákkal, de Istenem, ne kívánjunk egy ekkorka növénytől egész estét betöltő virágokat!)...

...de hogy az előszobában telelő leander is virágba borult (nyáron csak két kis satnyaságot hozott tápoldat ide, vagy, oda: nem muzsikált)...?!?!? Hát ki látott már ilyet?

Szombat este a befejezetlenek befejezésének jegyében

 Régóta várta már a befejezést ez a mozaikos doboz és a hozzátartozó mécsestartó, hát most befejeztem őket.

 
... itt már a fugázóanyagba burkolva várják a száradást...

... és készen: halványlila festést kapott kívülre, belülre a szokásos törtfehéret a doboz,

 ... és nagyjából ilyen színe lesz a mécsestartónak, ha a gyertya megvilágítja belülről :-)

Készült még egy mécsetartó a sakk-készletből-ékszerdoboz színeiben is :-)

Próbálok életet lehelni egy félresikerült mozaiktálba is, ami nyár óta csak heverészik a lomok között... már félig-meddig látszik az alagút vége, de még mindig nagyon gázos...egyenként kell visszavakarászni az üvegeket egy rendkívül rosszul elsült fugázás alól...

Mini sakk-készlet átalakulása ékszerdobozzá

Ilyen volt...

a figurák már rég kiköltöztek a dobozkából, a politúrozás megrepedezett... és úgy egyáltalán...

 lealapoztam és elkezdtem ragasztgatni... és csak ragasztgattam ...

...és hipp-hopp, már készen is volt...

...lefestettem a végeleges színekre kívül-belül (törtfehér és zöld), majd kifugáztam és ilyen lett. :-)