A keresztrejtvényekről...

Ma a pénztárnál sorban állva szóba elegyedtem a mögöttem álló hölggyel és valahogy szóbakerültek a keresztrejtvények... Régen mennyi és mennyivel színvonalasabb, szórakoztató keresztrejtvény volt. Hányszor választottuk időtöltésnek! Igaz, akkor még tv-műsor csak igen kezdetlegesen, mindössze egy-két csatornán volt, internet pedig még a Holdban sem...
Mekkorát változott a világ!

Egy kis átalakulás...

Lülü barátnőm vett egy csini kis lábakon álló tácát. Szép volt alapállapotában is, de mi egy kicsit felturbóztuk.

Lelakkoztuk, repesztettünk, decupage-oltunkk és a végén ilyen lett:

Bár sosem voltam...

... igazán elhivatott bio-öko-cuccos felhasználó, de azért igyekezetem mindig is. Vannak dolgok, amiket nagy előszeretettel használok a háztartásomban, pl az ecetet bárminemű felületek megtisztításához, öblítéshez, aztán mosószodát, mosódiót a színes ruhákhoz, de ha az élet úgy hozza, (és ráadásul még akciós is) én bizony úgy megveszem a folyékony mosószert, mint a sicc. :-)
Valahogy ehhez a félig-meddig öko-bio cuccos felhasználáshoz kapcsolódik azt hiszem, hogy már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy valami fincsi krémet kellene kutyulnom, mert hát én sem fiatalodom és ezzel együtt a bőröm is kicsit több törődést kíván :-).

Néhány hete szegény anyám elég kínzó visszérfájdalmakon ment át, én kis segítőkész pedig emlékeztem egy jó kis gyulladáscsökkentő krémre, amit akkortájt olvastam, persze futólag :-), így aztán újra megtalálni is szép feladat volt! :-) De meglett, megkutyultam és még használt is! :-) Vagy, ha nem, akkor sincs baj, lényeg a lényeg: a fájdalom elmúlt! :-)

A nyár elején résztvettem egy céges rendezvényen, ahol Messzelátóék tartottak bemutatót, sőt lehetett kutyulni nekünk is. Mit szépítsem a dolgot: megfertőződtem! :-)

Ma elkészültek az első saját célokra készült kence-ficék, saját készítésű kence-fice tárolóban (az ötletet Messzelátó Egyesület-éktől kaptam azon a bizonyos munkahelyi rendezvényen, amiért hálás köszönet ezúton is! ).














Most szemránckrém készült barátnői (ők bolti tégelyekben kapják a fehér cuccot) és saját felhasználásra (falatnyi alapanyagból ugyanis kapitális mennyiség jött ki- az enyém a narancsszínű ice-teás kupak-tégelyben csodálható meg),



























illetve testápoló kence-fice (nagy fémdoboz - itt egy kicsit elnéztem a doboz méretét, de hát ez van, nem lehet minden tökéletes!), Holnap testápoló tömböt és levendulás füdőbombát fogok gyártani, ha még bírom enegiával, még a krémdezodorba is belevágok . Meg a szájfényt is kipróbálom... .




 Délutánra még maradt egy kis energiám, így gyors sikerélményként összehoztam ezt a kis csini nyakláncot.  Zöld csiszolt, bronz láncon :

És hogy ne teljen el nap állat nélkül: Micike.

Demonstratív  befordulással éreztette a drágám, milyen megvetendő módon is élünk mi emberek...

A szerencse és az érhetetlen...

Néhány napja kering egy gondolat a fejemben, hogy mekkora szerencse, hogy Bellával oszthatjuk meg az életünket és ugyanakkor fel nem foghatom, hogy hogyan lehet, hogy egy ilyen tökéletes kutya kétszer is megjárta a menhelyet... Számunkra szerencse, hogy bekerült és nem egy autó alá, mert így lehetőséget kaptunk, hogy hazahozzuk, de érthetetlen, hogy más emberek nem látták meg benne ezt a tökéletességet, kedvességet, jóságot, és legfőképp a szeretetet, amivel csüng rajtunk!? Nem értem, hogy hogyan lehet kidobni egy ragaszkodó, kedves, barátságos, játékos, szép, jó házörző, mindig mosolygó, nem csavargó kutyát. Bella nem szökik el, ha kinyílik a kapu, alig néhány méterre megy, első szóra repül haza, tehát biztosan nem szökött el az előző gazdiktól sem. Ha sétálni vagyunk kicsit előreszalad, de még azt sem lehet rábízni, hogy ő mutasson utat merre szeretne menni, mert folyamatosan alkalmazkodik, így aztán lehetőségünk sincs nekünk alkalmazkodni ő hozzá... száz szónak is egy a vége: nem értem, de nem is kell, számunkra csak szerencse, hogy van még amit nem értek!

Hát persze, hogy már megint Bella...!

Corpus delicti.
Reggel Bella nem jelentkezett. Ócska, borongós idő van ma, nem is nagyon csodálkoztam. Kvzás, reggeli levelek, egy kis neten barangolás... Bella még sehol... kimentem az udvarra, hívogattam: Bella sehol. Körbejártam a házat, megnéztem a kapukat, nincsenek-e nyitva... de nem és Bella sehol. Kutyaház: üres! A hideg vizes verejték levert: Hol a kutya? Majd egyszercsak körömkopogás a betonon, a ház túloldaláról: Bella vigyorogva kocog . Megkerült a kutya, nincs baja sem, nem vérzik, nem sebes, nem bágyadt, szemtelenül röhög nagyokat, bújik, ahogy szokott... de hol az ördögben volt? Nem igazán bírom az ilyen rejtélyeket, muszály voltam hát a végére, azaz a házat körbejárni és lám-lám,a titokra hamar fény is derült: Második hete járok bucira pakolt csomagtartóval, hogy majd, ha lehetőségem lesz, eljuttassam egyik ismerősünk csomagját egy másikhoz, így a tegnapi nagybevásárlást kénytelenek voltunk a hátsóülésre betornyozni. Mivel este már sötét volt mire hazaértünk, nem vettük észre, hogy a kocsi egyik hátsó ajtaja véletlenül nyitva maradt, Bella pedig úgy gondolta, hogy nem ad esélyt a betolakodóknak, hogy esetleg bárki illetlen bármit is csináljon az autóval, így hát szépen, kényelmesen befeküdt... a frissen takarított autóba , és ahogy a kocsi most kinéz, egész éjjel ott aludt a koszosa...
Polártakaró, pzs, újság... már csak egy pohár bor kellett volna... 

(megyek a porszívóért, mert minősíthetetlenül szőrös lett az ülés .)

Megfejtettük...

A legifjabbal megfejtettük a titkot, miért is vagyunk oda annyira Bellusért és tudom, hogy ilyet leírni nem túl szép dolog, mert eddig is minden kutyánkat nagyon szerettük, de ennyire tökéletes egyikkel sem volt a kapcsolat... és akkor a titok: "Mert Bellát egyszerűen nem lehet nem szeretni, mert csak odajön és lehetetlen nem megszeretgetni, mert olyan Bubul!"

Odakint éppen dörgött és Bella szerint kegyetlen az a gazda, aki a dörgésbe kizavarja a világ legtökéletesebb kutyáját. (azaz őt)

Bella eljátssza éppen, hogy a forgószél felkapta, a fotelba dobta le, ő a zuhanástól teljesen elalélt, ugyebár nem is szándékosan van ott, ergo: ott sincs, a mászol le a fotelból-szerű felszólítást nem is hallotta, noch dacu, nem is hall(!), sőt úgy egyáltalán mi ez a cirkusz itt egy kis fotelozás miatt?!?!? 

Denevér fül