Megküzdöttem vele... nem volt se rossz, se különösebben nagy pukkanás sem... elfáradt a történet, éppen itt volt az idő, hogy vége legyen.
Volt még benne pár erőtlen próbálkozás, hogy scavarokat keverjen bele a történetbe az írónő, többnyire feleslegesen, mert vagy a csavarok felvezetése volt hiányos és gyenge, vagy pedig a kifejtés-befejezés sikerült gyengére...
Egy szónak is száz a vége, vagy fordítva, itt volt az ideje, hogy mindenkit utolérjen a jól megérdemelt pihenés, :-).
10/6
A fülszöveg:
Mit nyújt még az idő?
1772-t írunk. Az amerikai függetlenségi háború előestéjén járunk, amikor
a lázongás kanóca már rég meggyulladt. Holtak hevernek Boston utcáin,
és elhagyott fakunyhók égnek Észak-Karolina távoli erdeiben.
A fenyegető káoszban a kormányzó Jamie Fraser segítségét kéri, hogy
egyesítse a távoli vidékeket, és védje meg a gyarmatokat a király és a
korona dicsőségére. Azonban van egy kis gond: Jamie Fraser felesége,
Claire, valamint lánya és veje, akik mindhárman időutazók. Jamie tehát
tudja, hogy három év múlva olyan lövés dördül majd el, amit az egész
világon hallani fognak, és ami a gyarmatok függetlenségéhez vezet,
miközben a király emberei holtan vagy száműzetésben fogják végezni. És
ott van még az a kis újságkivágás is, abból az 1776-os The Wilmington
Gazette-ből, ami Jamie és családja pusztulásáról ad hírt. Jamie Fraser
most az egyszer azt reméli, hogy időutazó családja téved a jövővel
kapcsolatban.
A káprázatos és világszerte kirobbanóan sikeres Outlander saga 6. része.
