Kedves kis történet, határozottan meseszerű, bájos, néhol érezni, hogy a fantázia szüleménye és köze nincs a valósághoz, viszont ebben az őrül világban határozottan kellemes volt egy ilyen kicsit lassabb tempójú, nyugodt történetet olvasni.
Az egész könyv mindössze 60 oldal körül van, semmi felkavaró nincs benne - persze a királynőről sem életében, sem halálában nem születhet bíráló mű, és ez így van rendjén.
Jó vastag függönyön át rákukucskálhatunk az udvari intrikákra, elvégre az ember a királyi udvarban is csak ember :-).
Van benne néhány gondolat, ami bár banális, kicsit közhelyszerű, mégis kellemes olvasni.
Összességében nem fogom magam szétszaggatni, hogy mégegyszer elolvassam, de egyszer belefért.
8/10
És akkor a hivatalos fülszöveg:
A könyvek fütyülnek rá, hogy ki olvassa őket, vagy hogy olvassák-e őket egyáltalán. Számukra minden olvasó egyenlő, őt, a királynőt is beleértve. Az irodalom, gondolta, egyfajta nemzetközösség, a könyvek: köztársaság.
"Az egészről a kutyák tehettek." Amikor az angol királynő corgijai megtámadnak egy mozgó könyvtárat, őfelsége kötelességének érzi, hogy kikölcsönözzön egy könyvet. Bár az első olvasmány nem nyeri el a tetszését, hamarosan visszajáró vendég lesz Mr. Hutchings furgonjánál, összebarátkozik a konyhán dolgozó Normannal, és felfedezi, hogy az olvasás sokkal izgalmasabb, mint a különböző protokoll-látogatások, előkelő fogadások és a miniszterelnöki meghallgatások. Újdonsült szenvedélye nemcsak a palota, de az egész ország életére hatással lesz, ezért az udvar összefog, hogy leszoktassák őt különös hóbortjáról.
A királynő olvas egy sok humorral elmesélt, elbűvölő történet az olvasás erejéről, amely még a politikát is képes felforgatni.
