Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén - Pedro Almodovar

 Erről a filmről csak superlativusokban tudok beszélni... szeretem az abszurditását, a finoman visszafogott szókimondását, az szereplők esendőségét, elmebaját, szeretem úgy, ahogy van, pedig, ha elkezdjük boncolgatni, nincsenek benne nagy mondanivalók, nem egy mozgalmas akciófilm, a szereplők is többnyire
a maguk tökéletlenségétől tökéletesek... nem tudom miért, de nagyon szeretem.

Kicsit elvont és nagyon dilinyós, :-)

Pepa ámokfutása, miközben igyekszik megtalálni a csélcsap Ivan-t, hogy elmondja: gyermeket vár tőle. Miközben próbálja elérni Ivan-t átértékeli az életét, szerelmüket, talán még önmagát is. És közben nem csak a lakása, az élete is szépen lassan örültek átjáróházává válik.

10/10

Vezércsel

 Netflix-es sorozatot hoztam. Engem teljesen beszippantott... 

A történet főszereplője Beth, kicsi, védtelen, árva... egyáltalán csoda, hogy él. Túléli az autóbalesetet, amiben édesanyja meghal, és mivel nincs senkije, árvaházba kerül. 

Beth érzékeny, bizonytalan, elveszett kicsi lány - szerény véleményem, hogy édesanyja  (lassan elénktáruló hol csendes, hol hisztérikus) őrülete sem kimondottan mozdítja el Beth-t a magabiztosság és az életrevalóság irányába.

Megdöbbentő (fikció, vagy tény?), hogy az '50-es,  '60-as évek árvaházaiban vitaminokkal és nyugtatóval biztosítják a gyerekek testi és lelki egészségét, vagy legalábbis könnyen kezelhetőségét.

Beth magányos, mint életében eddig mindig. Érdektelenül sodródik át a napokon, a hetenken, hónapokon, míg egy nap meglátja a pincében magában sakkozó gondnokot és kinyílik számára a világ.

A két magányos ember, a még semmit nem élt, de már olyan sok mindent elvesztett kislány és a mogorva, öreg gondnok lassan egymásra talál, Beth megtanul sakkozni, míg az öregember valami olyat tapasztal meg, amiben már régen nem lehetett része: tartozni valakihez. Furcsa páros az övék, egymás iránt nem tudják kimutatni a szeretetüket, mégis összeköti őket a sakk iránti szenvedély. Beth amellett, hogy öreg gondnokkal játszik, olyan, mint egy öntanuló robot, éjszakánként az eldugdosott nyugtatóknak hála fejben újra játsza a partikat, továbblogikázik. Nem csak szárnyaló sakkozóvá válik, hanem szépen csendben gyógyszerfüggővé is...

Érdemes megnézni. Régen láttam ennyire profin elkészített sorozatot. 

La.Bonne.Epouse - Hogyan legyél jó feleség!

 Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem Juliette Binoche filmjeit, nagyon vártam, hogy ezt a filmet lássam! Nem tudok róla semmi rosszat mondani, de olyan nagy jókat sem. Kifogástalan volt, minden a helyén volt a végső musical jelenetig, mert az az én ízlésemnek már sok volt. Szóval nem ez a legjobb filmje. A szereplők mind kifogástalanok voltak, a játékuk is, szerethetőek, kedvesek, szépek, meg minden (mondjuk a szervezetem lassan tele lesz attól, hogy lassan nincs film amiben ne jelenne meg a leszbikus, vagy meleg vonal...). Szóval minden tökéletes volt és mégsem volt valahogy egyben az egész.

Paulette (J. Binoche) egy igazi meleg szívű teremtés, aki valahogy el van tévelyedve kicsit azzal kapcsolatban, hogy mennyit ér egy nő és mi a dolga a világban. 1968-at írunk és mégis középkori elveken alapuló háziasszony neveldét vezet. Szerencsére (már amennyire egy haláleset szerencsés lehet) idejében meghal a férje, így Paulette-nek  lehetősége nyílik az igazi életre, az igazi boldogság megízlelésére, arra, hogy felfedezze magát és azt, hogy mindenkinek joga van a boldog élethez, megalkuvás nélkül. (Persze mind tudjuk, hogy naponta megalkuszunk, de ...). És természetesen azt is megtapasztalja, hogy egy nő nem csupán a háztartásban tud nagyot alkotni...

Ízig-vérig romantikus film, de hála az égnek annyira nem csöpögős, hogy nyálkendő kellene hozzá..., mondjuk úgy jobban tetszett volna, ha kicsit mélyebbre megy a női egyenjogúságba, vagy Paulette esetleg egy kis önkritikával szemlélné a helyzetet, mert így olyan kis falusi butuska érzetét kelti, aki most ébredt Csipkerózsika-álmából... olyan semmilyenke...

7/10

 

Paulette és férje egy iskolát vezet, ahol fiatal lányoknak tanítják meg a háztartástan minden fortéját. Ám amikor a férfi maghal, Paulettnek egyedül kell tovább vinni az intézményt, ami a jelek szerint a csőd szélére sodródott az évek során. Miközben egyre inkább érzik a változás szelét és a mind inkább magukénak tudják a feminizmus eszméjét, leteszik a fakanalat és igyekeznek üzletasszonyként helyt állni a változó világban. 

 

Utolsót lobban a nyár, aztán kialszik végképp... (Ákos után szabadon)

Korábban, egészen az áprilisi karanténig, itt hatalmas 30 éves borókák álltak, két prozós és egy termős, de olyan hatalmasak voltak a relatíve kicsi kertünkhöz, hogy minden elmohásodott, belülledt, zsúfolttá vált, hát meghoztuk a fájó döntést és a borókák repültek. Szellősebb, levegősebb lett így a kert, eltűnt a mindent kipusztító moha is, viszont a borókák helyén olyan jó minőségű talaj maradt, amit vétek lett volna parlagon hagyni.

Az elmúlt 30 évben nem igazán volt virágos kertem, maximum virágládáim, amikben ezt-azt bohóckodhattam, úgyhogy nagy élmény volt összeválogatni a kevésbé igényes, tűzőnapot szerető virágokat. 

Ilyenkor, amikor sárgák a diólevelek, szeretem a legjobban ...

                                   

 

És elkészültek az ajtódíszek is, nem mintha  már korábban nem lett volna itt az ideje, csak nekem nem volt időm, 

 

A hortenziám is lassan kifakul, már nem tud színt adni a virágainak és elmegy aludni,

a krizantémok viszont most vannak igazán elemükben,

még egy utolsó pitypang is kinyílt,  találtam rajta egy fáradt valamilyen darázs félét is, amint megpihent.

Idén a kasvirág volt nálam a nyárvégi sztár, így 4-5félét raktam össze, plusz az elmaradhatatlan kedvencem, a zárpovirág.

Ezt a kicsi fát sajnos jövőre ki kell szedjük, mert összeakadása lesz a cseresznyefával, ami egyiküknek sem lesz jó. Szegénykét valami madár hozhatta, mert egyszercsak ott volt....

A zsályám megbízhatóan szegélyezi a fűszerágyásomat már vagy tíz éve, :-) imádom, :-)

Idén először próbálkoztam díszkelkáposztával, magról és szerintem elég jól sikerült. nem olyan szép, mint a virágbolti, de ebben a soványka földben, ami a kertünk szélén van, szerintem szép eredmény, :-)

Utolsó vendégeink:

Ez a kis krizantém kb akkor, mint két női ököl, de már július közepe óta ontja a virágokat. Félárnyékos, bő vízellátású helyen nő.

Kissé kopott mér a sziklakertem is, húzódnak vissza a nővénykéim, készülődnek a télre.

Mi, Bellával pedig isszuk az utolsó napsugarakat. Bolond évünk volt. Ez a home office a világ legrosszabb találmánya, mert többet dolgozom alatta, mintha bejárnék az irodába és egész nap csak vágyakozom a kinti napsütés után. 

Imádom Bella kajla füleit, :-)

E heti tanulás és ujjgyakorlat, csak hogy sikerélményem is legyen...

Új mintát tanultam és ez nem mindig egyszerű... életemben annyit még nem bontottam, mint ezzel a fülbeval! Igaz nincs hozzá minta, csak egy egy hevenyészett fotósorozat és egy video, amit feketegyöngyből fűzött a készítő, ebből adódóan elég nehezen követhető, de meglett. Enyém a tudás :-)

 

 

 

Viszont utána kénytelen voltam kis gyors sikerélményt is szerezni: szintén bontással indult, majd újrafűztem egy félkés karkötőt.

 

Parasztvakítás - Kholop

 

 Ébredezik az orosz filmipar!

Szerintem a Patyomkin óta nem nagyon láttam orosz filmet, azt is szívesen elfelejteném.

A hétvégén két, kimondottan szórakoztató orosz filmet láttam, az első nagyon lityi-lötyi, vasaláshoz jó kategóriájú (Apunál van a pénz), a második sem egy erős művészfilm, de érdekes...

Grisa, az új orosz oligarcha gyermeke féktelen, felelőtlen, léha kis pöcs. Apuka rendszeres elfoglaltsága, hogy takarít utána, de egy idő múlva a papa besokall és segítséget kér.

A segítség elég sajátságos: mivel pénz van rogyásig, felépítenek egy XIX. századi orosz  falut, elrabolják Grisát, majd a színészekkel telepakolt ál-faluba bepottyantják a rakoncátlan csemetét és eljátsszák neki, hogy visszarepült az időben - nevelő célzattal. Természetesen Grisa nem az uraság fiaként ébred...

8/10

A család pénzéből Grisa féktelen életet él. De egy nap az apja türelme elfogy és úgy dönt, hogy a gondtalan utódot megleckézteti. A pszichológussal folytatott konzultációt követően a papa egy különleges dolgot eszel ki: Grisa egy színlelt baleset után ugyan Oroszországban ébred, ám a 19. században...

Carrington - A festőnő szerelmei

 

 Ez egy nagyon megosztó film lesz, ha jól sejtem, nekem viszont nagyon tetszett. Nem egy mai film, 1995-ös, Dora Carrington festőművész és Lytton XY író-kritikus kapcsolata bontakozik ki benne. Egy szerelem története, az I vh. korából. rágódom rajta, foglalkoztat, nagyon jó volt, de elég erős témákat érint.

A korosodó író és a fiatal festőnő minden nehezítő körülmény ellenére elsöprő, az élet, a történelem, az egyéb kapcsolatok és szerelmek viharát kiálló holtigtartó szerelem-kapcsolatáról szól.

Mindenképpen érdemes megnézni. A női főszerepet a méltán világhírű Emma Thompson, a férfi főszerepet a nem kisebb tehetség: Jonathan Pryce alakítja.

9/10

Az I. világháború idején játszódó, két angol művész szerelmét ábrázoló film Michael Holroyd életrajzi könyve alapján készült. Dora Carrington, a fiatal, emancipált festőnő, megismerkedik egy íróval, Lytton Strachey-vel, aki eleinte a fiatal művésznőt vonzó férfinak nézi. Miközben próbálja elcsábítani Dorát, a félreértés kiderül. Barátságuk, a homoszexuális Lytton hajlamai ellenére, hamarosan egy több évig tartó, viharos szerelemi kapcsolatba csap át, amelyet még Dora Carrington egy másik férfival kötött házassága sem dönt romba.

Színes fátyol

 A hétvége a gyöngyök és a filmek jegyében telt, néztem több, említésre sem méltót és neztem valódi alkotásokat.

Elsőként Somerset Maugham Festett fátyol c. műve alapján készült film volt.

A könyvet már évekkel ezelőtt olvastam és meghatározó élmény volt. Nagyon szerettem; szerettem a szereplőket, a gyarlókat és erényeseket egyaránt, szerettem a döntéseiket, választásaikat, fejlődéseiket, és pusztulásukat.

Nos, ilyen amikor zseniális történetet valódi színészek (és nem sztárocskák) játszanak el. Mindent elhittem Naomi Wattsnak, Edward Norton pedig meg sem kellett szólaljon... és ne feledjük a Toby Jones által megformált Waddingtont sem. És a gyönyörúen megkomponált képekről sem szabad megfeledkeznünk.

10/10

A középosztálybeli orvos, Walter és az elkényeztetett, felsőosztálybeli Kitty házassága elhibázott döntés volt. Kitty, férje munkája miatt, londoni életét hátrahagyva Sanghajba költözik, ahol rátalál a szerelem a helyi konzul személyében. Miután Walter felfedezi hűtlenségét, büntetésképpen a kolera által legsúlyosabban érintett területen fogad el egy állást, és ragaszkodik hozzá, hogy Kitty is vele tartson. Az utazás a gyönyörű távoli kínai faluba és az ott megélt szörnyűségek értelmet és célt adnak elveszettnek hitt kapcsolatuknak.

Rebecca - A Manderley-ház asszonya...

 ... avagy hogyan alacsonyítsunk egy klasszikus Hitchcock-ot (ami mellesleg tökéletes volt) nyálas, semmilyen szerelmi történetté...

Az egészből Kristin Scott Thomast sajnálom, ő nagyon jó volt benne, még ezen a széthullós, semmilyen, stílustalan vackon is átsütött. Hátborzongató volt, az őrülete egyszerre volt elgondolkodtató és félelmetes.

A film azonban egy nagy kalap csalódás volt. Szegény Lily Jamesnek a legjobbakat kívánom, tiszta szívemből szurkolok, hogy egyszer legyen nagy színésznő, de egyelőre ő még csak egy sztárocska: ide jön, oda megy, felszegi a durcás kis állacskáját és nagyjából ennyi. Sem a szerelme, sem a félelme, sem az elszántsága, de úgy általában semmi nem hihető benne, tőle, neki, rajta... egyszerűen rossz választás volt.

A férjet, Maxim de Wintert alakító bájos és itt-ki-is-fújt Armie Hammert hasonló jelzőkkel tudnám illetni, de minek... 

Kár volt érte... lehetett volna jobb is. Vagy talán nem, mert Hitchockot azért nem hiszem, hogy nagyon lehetne überelni... persze próbálkozni lehet, de minek.

3/10, de csak mert az autók csodaszépek voltak benne...

 És akkor lássuk a hivatalos ismertetőt:

Az újdonsült feleség beköltözik férje impozáns villájába, ahol együtt kell élnie egy sötét lelkű házvezetőnővel és férje előző feleségének kísértő emlékével.

 

 

L'Incroyable.Histoire.du.Facteur.Cheval - Az eszményi palota

 Megrendített. Igaz történet alapján készült a film: Joseph Ferdinand Cheval életéről szól. Az alkotásról, a szeretetről, a küzdelemről, az örömről és a veszteségről.

10/9

A 19. század végén Joseph Ferdinand Cheval egy egyszerű postás, aki nap mint nap, faluról falura járja Drômen megye útjait. Azután találkozik élete párjával, Philomenával, kettejük kapcsolatából születik a kis Alice. Cheval a világon mindennél jobban szereti a gyermekét, és érte beleveti magát egy őrült, kockázatos vállalkozásba: a saját kezeivel épít neki egy hihetetlen palotát. Nagy megpróbáltatások közepette dolgozik, 33 évig tart míg felépíti különleges munkáját: az eszményi palotát.

Az időutazó felesége

 

 Nos, ez a film nem a kedvencem. Nem is tudom miért néztem meg újra.

Adrey Niffenegger könyvéből készült és szerintem messze nem adja vissza a könyvet. Oltári romantikus, de mégsem csöpögős a könyv. A filmről ugyanez nem elmondható. Szegény, drága Rachel McAddams gyönyörű benne, kedves, mindenki az első 5 percben a szívébe zárja, együtt érez vele, együtt szurkol neki, hogy a sírig tartó boldogság rátaláljon, de sajnos a szép mosolyán kívül sok minden mást nem tud megcsillantani. Eric Bana pedig, aki szintén meglehetősen jóképű, ám végig melankólikus, búval bélelt és egyben az időutazás génjét hordozó emberke szintén nem nagyon sok mindent csillantgat: jön, megy, nagyon sok gondolatot nem oszt meg senkivel, pedig oszthatna, mert vele aztán valóban egyedülálló dolog történik..., nos szóval olyan nyálas-könnyes amerikai szutyi lett egy jobb sorsra érdemes történetből (még szerencse, hogy könyvben is elérhető...

A történet Henry és Claire szerelmét mutatja be. Annyiban szokatlan a szerelmük, hogy Henry időutazó. Claire még csak hat éves, amikor megismerkedi az akkor már fiatalfelnőtt Henry-vel, majd sok ide-oda utazgatás (időben és térben) után egymáséi lesznek.

De jönnek a szürke hétköznapok és nem tudjuk kiállja-e Henry és Claire szerelme azokat a megpróbáltatásokat, amiket az időutazás okoz.

A könyvet újra kellene olvasnom, de úgy emlékszem akkoriban elég jó pontot adtam rá (szinte biztos vagyok benne, hogy 7est, vagy afölöttit). A film már 10 éve sem varázsolt el, mert rengeteg hatásvadász elemet sorakoztat fel, amiktől olyan semmilyen lesz.

10/5

 

Henry, a chicagói könyvtáros ritka genetikai rendellenességben szenved. Egyfajta időutazóként a legváratlanabb pillanatokban más-más idősíkban találja magát. Az egyetlen biztos pont az életében Clare. A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Különös kapcsolatuk során megélik a fiatalságukat, öregségüket, a szerelem téren és időn át is összeköti őket. Boldogságukat csak két dolog árnyékolja be. Vajon a gyermekük is örökli apja betegségét? És meddig térhet vissza Henry, akit láttak meghalni.

Kenneth Branagh: Meghalsz újra

 Amikor rosszul mennek a dolgok szívesen nyúlok a jól bevált kedvencekhez és be kell valljam ez a film hatalmas kedvencem.

 Talán ez volt az első lélekvándorlós-elgondolkodós-hátha-mégis-van-benne-valami élményem, viszont azt is el kell ismerni, hogy egyben egy naaaaagy-naaaaagy romantikus darab is.

Kenneth Branagh nem tudom hányadik rendezése volt ez a film, de nagyon alaposan megcsinálta, az apró részletek is a helyükön, nincsenek benne logikai bukfencek, szépen simul ki a történet a kezdeti kétségbeejtően zavaros, reményvesztett állapotból.

Egy szép, fiatal nő elveszti minden emlékét és próbál bejutni egy régen jobb napokat látott főúri házba-ma fiú nevelőintézetbe, miközben valamitől halálra van rémülve, ám ő maga sem tudja mitől.

Mivel az intézetben nem maradhat, az intézet egy régi lakójának segítségére bízzák. 

Mike igyekszik kideríteni ki is a titokzatos nő, miközben kibontakozik a szemünk előtt egy negyven évvel korábbi brutális gyilkosság, egy szép szerelmi történet, vagy talán kettő is, melynek a áldozata a gyönyörű, tehetséges zongoraművésznő... Megtörténik-e újra?

Zseniális színészek jutalomjátéka. Robin Williams, a reinkarnációt nem elvető pszichiáter, Derek Jacobi, a zsenális ócskás és hipnotizőr, Hannah Schygulla, a házvezetőnő és minden titkok tudója, Andy Garcia, a Pulitzer-díjas háborús tudósító és a filmirodalom talán egyik leghitelesebb szerelmes párja: Kenneth Branagh és Emma Thompson.

 A film 1991-ben készült, de simán elmegy még napjainkban is.

10/11

A hivatalos ajánló: A brit színpadról szalajtott ifjú itt egy laza, Los Angeles-i magánnyomozót játszik, aki egy amnéziás hölgy kilétét igyekszik felderíteni, és közben egy emberöltővel korábbi gyilkosság szövedékébe bonyolódik. A csavaros bűnügyi történetet kiváló színészgárda és a film noir képi világának megidézése teszi különlegessé.

Árnyékvonalak - finn thriller, krimi sorozat

 Szeretem a skandináv dolgokat.

Nem feltétlenül a skandináv krimiket, bár el kell ismernem azok között is sok a zseniális darab... 

Ebbe a sorozatba véletlenül futottam bele, de tetszik; messze nincs még vége - illetve azt hiszem nincs még vége, az első 4 epizódot láttam.

Az ötvenes években játszódó kém történet, amiben az oroszok és az amerikaiak marakodnak Finnországon és igyekeznek minél nagyobb befolyásra szert tenni az ország felett. És emellett ugye ott van a finn titkosszolgálat is, vagy legalábbis valami afféle (mégegyszer megnézem, mert közben sürgősségi maszkvarrást folytattam - napi mosásra alkalmas, egész nap viselhető munka-maszkokat), szóval az nem teljesen világos, hogy  ez a Vasököl nevű szervezet mennyire az államifelhatalmazással bíró kémek csapata és mennyire önszorgalomból szerveződött huncutkodás...

Nos, Helena, az amerikában tanuló finn lány, akinél valami nem totál o.k., egy este támadás áldozata lesz az utcán hazafelé. Az áldozat szó azonban itt nem helytálló, mert felébred benne az állat, amiről ő maga sem tudott és támadójából csinál áldozatot.

ezek után felhív egy telefonszámot, amit a taníttatását finanszírozó utolsó élő rokona, finn nagybácsija adott neki és pillanatokonbelül már repül is haza, Finnországba. 

Helena egy múlt nélküli, még öntudatra nem ébredt alvó ügynök, aki szépen lassan kezd ráébredni ki is ő valójában, eddigi élete hazugságokra építették nála nagyobb erők. Elborzad, de ugyanakkor szeretne része ennek az általa is ismeretlen nagy színjátéknak... eddig még érdekes.

                                         

10/7

1955 őszén egy titkos finn hírszerző csoport (a Fist) betört az Egyesült Államok finn nagykövetségére – szigorúan őrzött dokumentumok és dekóder kulcsok megszerzésére utaztak. Küldetésük azonban borzasztóan rosszul alakult: a Fist egyik tagja és egy CIA ügynök életét vesztette. A sorozat során a Fist akciócsoport ténykedését követhetjük. Ők Finnország függetlenségét védik – szemben a KGB-vel és a CIA-val, akik megpróbálnak beavatkozni még az ország belügyeibe, köztük az elnökválasztásba is. A hidegháború legforróbb pontja ugyanis nem Washington, D.C. vagy Moszkva, hanem a keleti és nyugati hatalmak közé eső kis észak-európai főváros, Helsinki. Helena Korhonen (Emmi Parviainen), az Egyesült Államokból frissen visszatért hallgató csatlakozik a Fisthez, múltja azonban olyan titkokat rejt, amelyek összeegyeztethetetlennek tűnnek küldetésével.

Szerelembe gurulva

 Kellemes, ízig-vérig francia romantikus film. Mire kellemetlen lenne a főszereplő, kapuzárási pánikos nőcsábász viselkedése újragenerálódik a feszültség, hirtelenjében átéljük az őszinte kínt: őszintének lenni és elveszíteni a későn jött igazi szerelmet, vagy folytatni a hazugságot a lebukás veszélyével. 

Kellemeske, elgondolkodtató, nagyon francia...

     10/8                                                         

                                                 

Jocelyn sikeres üzletember, híres nőcsábász, megrögzött hazudozó és szerepjátékos, az egyéjszakás kalandok bajnoka. Miközben orvos barátja tanácsára megpróbálna leszokni minderről, hódító énje ismét felülkerekedik. Ezúttal kerekesszékesként hajt rá egy bombázóra. Egészen addig, amíg a lány be nem mutatja neki mozgássérült nővérét, Florence-ot. Ettől kezdve a szerep állandósul és Jocelyn életében megjelenik egy másfajta érzés.

 

Lehet-e mentség a szerelem a hazugságra? Meddig tartható fenn a szerepjáték egy párkapcsolatban és milyen áron? És persze: mi mindenre vagyunk képesek a szerelemért?

A kapuzárási pánikból menekülő Jocelyn barátait is elképesztő helyzetekbe sodorva mozgat meg hatalmas energiákat, hogy elnyerje Florence kegyeit.
 

Szász Attia-Apró mesék

 

 Jó volt, merem ajánlani!

Jó film. Még mást is megnézek Szász Attilától, mert ez tetszett, nagyon. Jók a szereplők, Kerekes Vicát nem először látom, de ez a szerep sem ugrik le róla - egyszerűen mindenben jó. Szabó-Kimmel Tamás meglepett, pozitívan! És Molnár Levente is tökéletesen hozta a szadistát...

A II. világháború végén járunk, az oroszok már megszállták az országot, a túlélők szállingóznak haza.

HankóBalázs egy csaló. Megélhetési csaló, kisstílű, pitiáner gazember, szélhámos, de abból is mondjuk a jobbik féle. Mintha lenne lelke. 

Judit és Virgil, a falu vadászánaka felesége és fia, kettesben élnek az erdőben, már-már boldognak tűnnek. Aztán összefutnak a szálak: Az asszony, a fia, a szélhámos, a szadista férj... és hihető, nincs túljátszva, nincs túlspilázva. 

A helyzetek, a szereplők valóságosak, a szituációk mégha nem is tökéletesen egyértelműek, de elfogadhatók. 

Romantikus thriller. Ezzel  a műfajjal eddig még nem találkoztam, de valóban az.

Érdemes megnézni!

10/9

A történet szerint hónapokkal a II. világháború után zűrzavar és bizonytalanság uralkodik Magyarországon. Egy szélhámos megpróbál hasznot húzni ezekből a zavaros időkből, és amikor menekülnie kell Pestről, egy titokzatos nő és a fia nyújt számára menedéket az erdő mélyén. Miközben háborús démonjaival viaskodik, szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik a nővel, akinek a férje bármelyik nap hazatérhet a frontról.

A Félvilág, A berni követ és az Örök tél alkotóinak új történelmi romantikus thrillere sok izgalmat, fordulatot és érzelmet ígér. 

                                             

Agatha Raisin sorozat

Meg kell mondjam, meglepődtem...

Annak idején, amikor megjelentek az első Agatha Raisin könyvek én is bepróbálkoztam, de határozottan antipatikus volt a főszereplő, kissé kiéhezett, pasivadászm gyengeelméjű szingli egy kiállhatatlaln szipirtyó titkárnővel... szóval nem volt bennem annyi kitartás, hogy az első könyvet is akár végigolvastam volna. Ez már majdnem tíz éve volt, mire szembejött velem a könyvekből készült sorozat... adtam egy esélyt. Nem bántam meg! :-) Mondjuk biztosan nem főműsornak fogom fogyasztani, most például három epizód ment le, ameddig vasaltam - de erre a célra éppen megfelelelt, sőt szerintem kötős-horgolós aláfestésnek, vagy más manuális elfoglaltságnak megfelelő háttérzajt ad.

Pihekönnyű, a főszereplő kissé buggyant, de nem az a visszataszító fehérmájú banya, mint a könyvben, itt nem titkárnője van, hanem takarítónő-barátnője, annyira nincs kihegyezve a sztori a pasivadász-vonalra, már-már majdnem egészséges érdeklődéssel viseltetik a falu szépfiúja iránt.

Nagyon sokat segít, hogy egy angol falusi kisvárosban (ez szép volt! :-)) forgatták, így készen kapjuk azt a bizonyos British-Home-Style-t, ami jólesik a szemnek, a léleknek :-). Csak el ne fogyjanak a falusi kisvárosból (ajj, ez annyira képzavaros, hogy már fincsi) a lakók! :-)

Na, hát: jó, csak tudni kell mire használd! Ilyet sem mondok gyakran! Most csak ennyire voltam vevő! :-)

Ja, és Györgyi Anna szinkronja biztosan nagyon sokat segített még a történetnek is!

10/9

                                                                        

 

 

Mesék Emmának

Pepin sógor óta (Sörgyári Capriccio) nem emlékszem, hogy láttam volna cseh filmet, először fel sem tűnt, hogy ez egy cseh film.
Az alapkonfliktus elég drámai, ám a történet végére már inkább romantikus a történet, mint dráma, még, ha tragikus események vezetnek is a végkifejletig.
Nagyon tetszett, még meg fogom nézni egy párszor; kedvesek a szereplők, de annyira nem, hogy nyálas legyen; szépek is maguk a módján, és ahogyan nyílik a történet, egyre szépülnek; nagyon jó a színészek játéka, nem tolják túl, éppen annyit mutatnak, adnak át, amennyi pont elég. Nagyon tetszettek a jellemábrázolások, a szereplők jelleme nagyon jól kidolgozott, senki nem túl jó, vagy túl rossz, egészen egyszerűen emberiek... Na, tetszett...!!!
Nem írok a történetről, mert  a "fülszöveg" kivételesen tökéletesen lefedi a sztorit és nem is spoilerezi túl.


10/10

Petr Miller jogász, a bevándorlási hivatalban dolgozik Londonban, nyolc éve. Feladata kivizsgálni az un. "ál-házasságokat", tehát annak tisztázása, hogy a küszöbön álló házasságok összhangban állnak-e a brit joggal. A cseheknek segít a bevándorlási ügyintézésben. Egy napon váratlan hírt kap, hazájából, Csehországból. Egy prágai kórházból felhívják és közlik vele, hogy van egy lánya, Emma, s akit sürgősen magához kell vennie, mert édesanyja, Hana Pospíšilova súlyos balesetet szenvedett, az intenzív osztályon van, állapota válságos. Petr először fel sem fogja mi történt, s egyáltalán mi köze ehhez az egészhez. De amikor a doktornő közli vele, ha nem jön a kislányért, akkor kénytelenek intézetbe adni. Petr azonnal felül a London-Prágai repülőjáratra, s első útja a kórházba vezet. Próbálja felfogni és megérteni ezt az egész abszurd helyzetet, hogy van egy kislánya, akiről mit sem tudott, ezidáig. Petr jóideje Londonban él, s esze ágában sincs hazaköltözni. De amikor feketén-fehéren kiderül, hogy a kislány nem kerülheti el az állami gondozásba helyezést, dönt. Prágában marad és vállalja Emma gyámságát addig, amíg a kislány édesanyja felépül. Azonban az élet nem ilyen egyszerű és a valóság mindent felülír. Megható, ugyanakkor csehesen bájos történet egy kicsi lányról és egy apáról, aki egyik napról a másikra igazi apává válik.

               

Artemis Fowl

Huszonegyedik századi ír tündérsztori...

Tizenkét, max tizennégy éves gyerekkel rendelkezők számára ajánlott, felnőtteknek még véltelenül sem!!!
Hát én jól benyaltam... gyöngyfűzés mellé ment, legalább nem kellett sokszor felnézni.
Eddig Kenneth Branagh neve nekem egyet jelentett a jó-filmmmel (kivéve a Lóvátett lovagokat, de egy baki nem bai) a Meghalsz újra óta, de ez most most elég nagy fault...
Én kis botor azt hittem, hog Kenneth Branagh, Judi Dench és Colin Farell nem dobják oda magukat   valami ócskaságba... odadobták.

10/4 csalódás volt... bár én mondjuk nem vagyok sem ír, sem 12 éves...

A tizenkét éves Artemis Fowl valóságos zseni. Nem akárkiktől örökölte képességeit, hiszen zseniális bűnözők leszármazottja. Amikor az apja rejtélyes körülmények között eltűnik, Artemis hűséges védelmezője, Butler társaságában a felkutatására indul. Útja során felfedez egy ősi, föld alatti civilizációt, amit tündérek népesítenek be. Miközben megpróbálja kideríteni, hogy a tündéreknek vajon köze lehet-e az apja eltűnéséhez, háborúba keveredik a nagy hatalmú lényekkel. Eoin Coffer regényéből.

                                        

- augusztus 29, 2020 Nincsenek megjegyzések:

Falu fessön (by Magyar Média Mecenatúra)

Falu fessön (by Magyar Média Mecenatúra)

Háááát anyááám.... hová jutottunk...
Nem tudom kinek a beteg agyában született meg ez az ötlet, de határozottan rossz volt.
Szerencsétlen egyszerű, falusi embereket tuskónak bemutatni sosem volt számomra vonzó, de ez a légbőlkapott hülyeség már úgy, ahogyan van büntetést érdemelne.
Az autók rendszámából ítélve ráadásul valahol Erdélyben készülhetett... bár mindegy is, szégyenletes a világ bármely táján.
Megalázó... minősíthetetlen... egy előnye van: rövid.

10/0

Egy Isten háta mögötti, poros kis faluba költözik Dia, a divattervező. A helyi Női Egylet kupaktanácsot tart, nehogy a csinos nő elhódítsa a férjeiket. A jövevény hatására a hagyománytisztelő faluban hódítani kezd a divatőrület. De nemcsak a külső megjelenés, hanem az eddig elnyomott, álmok, vágyak is új színben tűnnek fel.

                                                                 

Bauer Barbara: Az aranyműves fia

Tetszett. Bekúszott a bőröm alá. Nem hagyott békén. Kicsit misztikus, ízlésesen romantikus (ami manapság valljuk be, ritkaság), kicsit történelmi kalandregényes, kicsit több idősíkon játszódó; mindezek jól kiegyensúlyozott kevereke. Jó. Jó a nyelvezete, nem túl bonyolult, de nem is fakereszt-egyszerűségű, határozottan az arany középút.
Külön tetszett, ahogyan leírta a főszereplő Erika vívódásait, tetszettek a párhuzamosra állított sorsok  és nagyon tetszett, hogy sehol nem volt túlspilázva, elnyújtva a történet, nincsenek benne értelmetlenül hosszú leírások, túlmagyarázások, hiszen aki olvassa, beszippantódik a történetbe, azonosul, vele történik az egész, nincs szükség szájbarágásra (ez ugyanis az egyik legnagyobb problémám a mai amerikai irodalommal, hogy olyan, mintha gyenge elméjűeknek szólna, túlmagyaráz mindent, ezzel éppenhogy agyonvágja a történetet, cserébe viszont rögtön 600 oldal fölé kúszik a terjedelem; gyanítom az Egyesült Államokban oldalszámra fizetik az írókat).
A végén van egy kis elhalványuló pirospont (de azért még piros!!!): úgy éreztem, hogy a materialistáknak is kedvezni akart, mert a Szent Korona-bemutatón pont azt a pluszt csapta agyon materialista magyarázattal amitől a Szent Korona beavató korona, de "legyen egy kis csont a materialistáknak is, na! Ma nagylelkűek vagyunk!", illetve a legvégén amikor felsorakoztat további két generációt, az már nekem kicsit elindult a túltolás felé. A főszereplők gyereke elég lett volna (bár már ott is megrezzent a léc), de ez nem vont le semmit a dolog élvezeti értékéből, csak éppen hozzá sem adott semmit sem, mert anélkül is kristálytisztán értettük, hogy kinek mi a szerepe a regényben, kik a katalizátorok, kiket katalizálnak, ki mit kapott és adott tovább az utánakövetkezőknek, hol lép be és hol lép ki a történetből, stb...
Üdítő színfolt volt, élveztem, köszönöm! 😀😀😀 Bauer Barbara könyveivel még fogok találkozni!


És akkor a hivatalos fülszöveg:
10/9

Dalnok Erika szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadóban. Férjét néhány hónapja veszítette el, és most a munkájába menekül. Egy nap különös kéziratra bukkan, amely azonnal megragadja a képzeletét, s némi fáradsággal sikerül is kiderítenie az álnéven beküldött írás szerzőjének kilétét. A neves történész azonban már nem él, így Erika az özvegyét és a fiát keresi fel, hogy engedélyt kérjen a kiadásra. Ám a mű nem teljes: a messzi múltban játszódó, különös, sejtelmes mesének csak az első része készült el. Hiányzik a mese vége, a magyar Szent Korona elkészítésével megbízott aranyműves fiának története.
Amikor Erika megtudja, hogy a szerző fia, Szentesi Zoltán a jogi diploma megszerzése után kitanulta az ötvösmesterséget is, megpróbálja rávenni, hogy írja meg a fiú történetét. Fejezze be ő azt a mesét, amelyet annak idején az édesapja mondott esténként az ötéves Zolikának. Ám a férfi, aki még mindig úgy érzi, fiatalon elhunyt apja cserben hagyta és elárulta őt, nem akar kötélnek állni. Pedig ő maga is éppen azzal a tűzzománc képpel vesződik, amelyikkel apja meséjének hőse a világtól elzárt kolostorban. És úgy is él, akár egy szerzetes. Ideje nagy részét a munkaasztalánál tölti, megszállottan dolgozik, ám Szent Bertalan portréja minden igyekezete és mesterségbeli tudása ellenére csak nem készül el.
Vajon Zoltán a csalódottságon, haragon túllépve, a megbocsátás és a szerelem erejével képes lesz befejezni a szent portréját, és megírni a mese végét? Visszatalálhat-e az édesapjához úgy, ahogyan az 1500 évvel ezelőtti történet kisfiú hőse? És vajon Erika el tudja engedni a múlt fájóan szép, bénító emlékeit, hogy újrakezdhesse az életét másvalakinek az oldalán?

BAUER BARBARA misztikus elemekkel gazdagított, finoman hangolt új regénye apa és fia története a jelenben, illetve a mesék, legendák ködébe vesző távoli múltban. Négy, keresztutakkal és tévelygésekkel sújtott élet históriája, amely az elszakadásról és az újbóli egymásra találásról szól. A folytonosságról, az apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre hagyományozott örökségről: a hit, erő, szeretet hármas parancsáról, amelynél nincs nagyobb hatalom.

                                      

... és kész, avagy mit lehet kihozni egy egy fülehagyott, kopott kancsóból mozak technikával...

Adott volt egy ezer éves roggyant, nem túl dekoratív kancsó, vagy váza, vagy nem is tudom mi, korábbi mozaikok törött maradványai és belevágtam a recyclálásba...

... az elsőnap végére idáig jutottam...

... de be kellett lássam, ...

...erre a vázára az Isten-mozaikja is kevés lesz,...

... mert az állandó ívek miatt szinte csak apró kockával tudok dolgozni.

... Hát nem volt más lehetőség...

... le kelle fosztanom a hobby bolt mozaik készletét...

...hogy be tudjam fejezni.

...Ez a legkedvesebb mozzanatom minden alaklommal, amikor visszszedem a felesleges fugát  és kezdi megmutatni magát a kész munka. A fuga szürkéje kiemeli a színeket, de mivel még nedves, azért nem a teljes szépségében. Ez itt a legizgalmas szakasz...

... ez pedig a legtöbb türelmet igénylő (és én minden vagyok, csak türelmes nem), amikor a ragasztó maradékokat, a fugázó anyag maszatkáit tüntetem el nagobb óvatossággal, mint az egész munka során bármit...

...ez itt kb a kétszázadik vízcsere közbeni állapot...

... és a lakkozás utáni, ...

...száradási folyamat...

...amikor még a fuga túl sötét, még csak sejteti, de még elnyomj a színeket.

És száradás után másnap reggel,...

...amikor a színek a helyükre csusszannak, ...

...egy egységgé válnak...

...szóval kész!