 |
| Adott volt egy ezer éves roggyant, nem túl dekoratív kancsó, vagy váza, vagy nem is tudom mi, korábbi mozaikok törött maradványai és belevágtam a recyclálásba... |
 |
| ... az elsőnap végére idáig jutottam... |
 | |
|
 |
| ...erre a vázára az Isten-mozaikja is kevés lesz,... |
 |
| ... mert az állandó ívek miatt szinte csak apró kockával tudok dolgozni. |
 |
| ... Hát nem volt más lehetőség... |
 |
| ... le kelle fosztanom a hobby bolt mozaik készletét... |
 |
| ...hogy be tudjam fejezni. |
 |
| ...Ez a legkedvesebb mozzanatom minden alaklommal, amikor visszszedem a felesleges fugát és kezdi megmutatni magát a kész munka. A fuga szürkéje kiemeli a színeket, de mivel még nedves, azért nem a teljes szépségében. Ez itt a legizgalmas szakasz... |
 |
| ... ez pedig a legtöbb türelmet igénylő (és én minden vagyok, csak türelmes nem), amikor a ragasztó maradékokat, a fugázó anyag maszatkáit tüntetem el nagobb óvatossággal, mint az egész munka során bármit... |
 |
| ...ez itt kb a kétszázadik vízcsere közbeni állapot... |
 |
 |
| ... és a lakkozás utáni, ... |
 |
| ...száradási folyamat... |
 |
| ...amikor még a fuga túl sötét, még csak sejteti, de még elnyomj a színeket. |
 |
| És száradás után másnap reggel,... |
 |
| ...amikor a színek a helyükre csusszannak, ... |
 |
| ...egy egységgé válnak... |
 |
| ...szóval kész! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése