Rendhagyó módon jöjjön először a hivatalos fülszöveg:
A Rizsporos hétköznapok első részében a 18-19. századi dámák budoárjait
és szalonjait jártuk be, divat- és sminktitkaik után kutatva. Ebben a
kötetben egyfelől annak a kérdésnek járunk utána, hogy a modern kor
találmányai és vívmányai előtt miféle megoldásokat és praktikákat
ötlöttek ki a történelmi idők asszonyai a mindennapjaik kisebb-nagyobb
problémáira.
Ily módon fény derül például arra, miként oldották
meg a nők annak idején azokat a bizonyos "nehéz napokat", hogyan mostak
és szárítottak hajat a szintetikus samponok és a hajszárítók megjelenése
előtt, de megtudhatjuk azt is, miként zajlott a középkorban egy
nagymosás.
Másrészt a nők, női lét örömeit, fájdalmait és
kihívásait is kitárgyaljuk ebben a gazdagon illusztrált kiadványban.
Jegyesség és gyermekszülés, házasság és özvegység témája is napirendre
kerül, de olyan érdekességeket is érintünk, miként viszonyultak egykor a
"szingliség"-hez, de boncolgatunk olyan, egykoron gondosan titkolt
kérdéseket is, mint a fogamzásgátlás vagy épp a leszbikus szerelem.
Budai
Lotti öt éve elindított Rizsporos hétköznapok elnevezésű blogját
tízezrek olvassák, és a blog Facebook-oldalát több mint 12 000-en
követik nap mint nap. Az ott megjelenő tartalmak kiegészítése és
újragondolása ez az impozáns, szemet gyönyörködtető kiadvány, amely már a
sorozat második kötete. A szerző korábban megjelent romantikus
történelmi kalandregényei a garancia, hogy ezt a témát is szórakoztató
formában tárja az olvasók elé.
És akkor jövök én:
Nem tudom mit vártam, a blogból kiindulva - ahol többnyire szép ruhák, alkalmi viseletek jelennek meg időről időre - valami pozitívat vártam... ehelyett egy felületes áttekintő kötetet kaptam, ami szerintem kicsit pesszimistára, de legalábbis túlságosan objektívre sikeredett. Ha az űrből érkezett idegen lennék és ezt a könyvet kapnám először a kezembe, azt hiszem sírva menekülnék a Földről -főleg, ha nőnemű űrlény lennék-, és látatlanban is úgy érezném ez a bolygó megérett a pusztulásra. Pusztításra már nincs is szükség, mert ezek úgy is elpusztítják magukat. Is. meg minden mást is.
Szép kivitelű, ám tartalmát tekintve vitatható színvonalú könyv. A nők helyzetének, megítélésének történelmi áttekintése (a teljesség igénye nélkül, de azt is úgy, hogy lehetőleg negatív végkicsengése legyen az egyes korok és témák bemutatásának) az emberiség hajnalától kezdve egészen az XX. század első harmadáig; felvonulnak a görög és római filozófusok, megismerhetjük milyen keveset is gondoltak a női nemről, majd folytatódik a középkori kiszolgáltatottsággal, a boszorkányüldözéssel a középpontban; az iparosodás korának bemutatásával, hogyan változtak a női szerepek, a nők munkavállalása és bérezése, az egyre növekvő kiszolgáltatottság, a nemi erőszak, stb... szóval a konklúzió: nőnek lenni szar! Szar volt, most is az és a könyv alapján ez változni sem fog egyhamar... többet vártam.
Mert bár ha a puszta tényeket nézem egy bizonyos fokig igazat adok Budai Lottinak: nőnek lenni nem könnyű! Sőt sokszor elnézem a szűk családom többi tagját, akik mind férfiak és érzem én is az egyenlőtlenséget, érzem, hogy a mérleg nyelve merre mutat, de ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet és ezt az életet, amit jelenleg női bőrben kell végigcsinálni, magamon látom, hogy lehet úgy is, hogy az ember élvezi! Persze morgunk, de közben szeretünk és minket is szeretnek, jókat nevetünk és természetesen legjobbakat a teremtés koronáin, akik a valóságban egy töviskoszorúra hajaznak leginkább... Igaz én nem éltem át egy háborút sem (már ha a jelenlegi gazdasági diktatúrát nem érzem annak), egyetlen éhínséget sem, egészséges vagyok, relatíve épelméjű is, tanulhattam, szorgalommal tudok valamennyire érvényesülni is és nem kell olyan dolgokat tennem amikért szembeköphetném magamat, nem tepernek le hetente részeg disznók a kocsma melletti sikátorban sem és bár nekem is megvannak a magam problémáim, amiket rám mért az élet, a sors, vagy akár maga a JóIsten (és ezeket vagy megoldom a tőlem telhető legnagyobb igyekezettel, vagy
csak panaszkodva fetrengek a szerencsétlenség érzésének langy mocsarában), de még tudok bizakodva nézni a holnapokra és bizakodva nekimenni a kihívásoknak.
Egy szó, mint száz: ez a könyv nem nekem szólt.
5/10