Rebecca - A Manderley-ház asszonya...

 ... avagy hogyan alacsonyítsunk egy klasszikus Hitchcock-ot (ami mellesleg tökéletes volt) nyálas, semmilyen szerelmi történetté...

Az egészből Kristin Scott Thomast sajnálom, ő nagyon jó volt benne, még ezen a széthullós, semmilyen, stílustalan vackon is átsütött. Hátborzongató volt, az őrülete egyszerre volt elgondolkodtató és félelmetes.

A film azonban egy nagy kalap csalódás volt. Szegény Lily Jamesnek a legjobbakat kívánom, tiszta szívemből szurkolok, hogy egyszer legyen nagy színésznő, de egyelőre ő még csak egy sztárocska: ide jön, oda megy, felszegi a durcás kis állacskáját és nagyjából ennyi. Sem a szerelme, sem a félelme, sem az elszántsága, de úgy általában semmi nem hihető benne, tőle, neki, rajta... egyszerűen rossz választás volt.

A férjet, Maxim de Wintert alakító bájos és itt-ki-is-fújt Armie Hammert hasonló jelzőkkel tudnám illetni, de minek... 

Kár volt érte... lehetett volna jobb is. Vagy talán nem, mert Hitchockot azért nem hiszem, hogy nagyon lehetne überelni... persze próbálkozni lehet, de minek.

3/10, de csak mert az autók csodaszépek voltak benne...

 És akkor lássuk a hivatalos ismertetőt:

Az újdonsült feleség beköltözik férje impozáns villájába, ahol együtt kell élnie egy sötét lelkű házvezetőnővel és férje előző feleségének kísértő emlékével.

 

 

L'Incroyable.Histoire.du.Facteur.Cheval - Az eszményi palota

 Megrendített. Igaz történet alapján készült a film: Joseph Ferdinand Cheval életéről szól. Az alkotásról, a szeretetről, a küzdelemről, az örömről és a veszteségről.

10/9

A 19. század végén Joseph Ferdinand Cheval egy egyszerű postás, aki nap mint nap, faluról falura járja Drômen megye útjait. Azután találkozik élete párjával, Philomenával, kettejük kapcsolatából születik a kis Alice. Cheval a világon mindennél jobban szereti a gyermekét, és érte beleveti magát egy őrült, kockázatos vállalkozásba: a saját kezeivel épít neki egy hihetetlen palotát. Nagy megpróbáltatások közepette dolgozik, 33 évig tart míg felépíti különleges munkáját: az eszményi palotát.

Az időutazó felesége

 

 Nos, ez a film nem a kedvencem. Nem is tudom miért néztem meg újra.

Adrey Niffenegger könyvéből készült és szerintem messze nem adja vissza a könyvet. Oltári romantikus, de mégsem csöpögős a könyv. A filmről ugyanez nem elmondható. Szegény, drága Rachel McAddams gyönyörű benne, kedves, mindenki az első 5 percben a szívébe zárja, együtt érez vele, együtt szurkol neki, hogy a sírig tartó boldogság rátaláljon, de sajnos a szép mosolyán kívül sok minden mást nem tud megcsillantani. Eric Bana pedig, aki szintén meglehetősen jóképű, ám végig melankólikus, búval bélelt és egyben az időutazás génjét hordozó emberke szintén nem nagyon sok mindent csillantgat: jön, megy, nagyon sok gondolatot nem oszt meg senkivel, pedig oszthatna, mert vele aztán valóban egyedülálló dolog történik..., nos szóval olyan nyálas-könnyes amerikai szutyi lett egy jobb sorsra érdemes történetből (még szerencse, hogy könyvben is elérhető...

A történet Henry és Claire szerelmét mutatja be. Annyiban szokatlan a szerelmük, hogy Henry időutazó. Claire még csak hat éves, amikor megismerkedi az akkor már fiatalfelnőtt Henry-vel, majd sok ide-oda utazgatás (időben és térben) után egymáséi lesznek.

De jönnek a szürke hétköznapok és nem tudjuk kiállja-e Henry és Claire szerelme azokat a megpróbáltatásokat, amiket az időutazás okoz.

A könyvet újra kellene olvasnom, de úgy emlékszem akkoriban elég jó pontot adtam rá (szinte biztos vagyok benne, hogy 7est, vagy afölöttit). A film már 10 éve sem varázsolt el, mert rengeteg hatásvadász elemet sorakoztat fel, amiktől olyan semmilyen lesz.

10/5

 

Henry, a chicagói könyvtáros ritka genetikai rendellenességben szenved. Egyfajta időutazóként a legváratlanabb pillanatokban más-más idősíkban találja magát. Az egyetlen biztos pont az életében Clare. A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Különös kapcsolatuk során megélik a fiatalságukat, öregségüket, a szerelem téren és időn át is összeköti őket. Boldogságukat csak két dolog árnyékolja be. Vajon a gyermekük is örökli apja betegségét? És meddig térhet vissza Henry, akit láttak meghalni.

Kenneth Branagh: Meghalsz újra

 Amikor rosszul mennek a dolgok szívesen nyúlok a jól bevált kedvencekhez és be kell valljam ez a film hatalmas kedvencem.

 Talán ez volt az első lélekvándorlós-elgondolkodós-hátha-mégis-van-benne-valami élményem, viszont azt is el kell ismerni, hogy egyben egy naaaaagy-naaaaagy romantikus darab is.

Kenneth Branagh nem tudom hányadik rendezése volt ez a film, de nagyon alaposan megcsinálta, az apró részletek is a helyükön, nincsenek benne logikai bukfencek, szépen simul ki a történet a kezdeti kétségbeejtően zavaros, reményvesztett állapotból.

Egy szép, fiatal nő elveszti minden emlékét és próbál bejutni egy régen jobb napokat látott főúri házba-ma fiú nevelőintézetbe, miközben valamitől halálra van rémülve, ám ő maga sem tudja mitől.

Mivel az intézetben nem maradhat, az intézet egy régi lakójának segítségére bízzák. 

Mike igyekszik kideríteni ki is a titokzatos nő, miközben kibontakozik a szemünk előtt egy negyven évvel korábbi brutális gyilkosság, egy szép szerelmi történet, vagy talán kettő is, melynek a áldozata a gyönyörű, tehetséges zongoraművésznő... Megtörténik-e újra?

Zseniális színészek jutalomjátéka. Robin Williams, a reinkarnációt nem elvető pszichiáter, Derek Jacobi, a zsenális ócskás és hipnotizőr, Hannah Schygulla, a házvezetőnő és minden titkok tudója, Andy Garcia, a Pulitzer-díjas háborús tudósító és a filmirodalom talán egyik leghitelesebb szerelmes párja: Kenneth Branagh és Emma Thompson.

 A film 1991-ben készült, de simán elmegy még napjainkban is.

10/11

A hivatalos ajánló: A brit színpadról szalajtott ifjú itt egy laza, Los Angeles-i magánnyomozót játszik, aki egy amnéziás hölgy kilétét igyekszik felderíteni, és közben egy emberöltővel korábbi gyilkosság szövedékébe bonyolódik. A csavaros bűnügyi történetet kiváló színészgárda és a film noir képi világának megidézése teszi különlegessé.