... avagy hogyan alacsonyítsunk egy klasszikus Hitchcock-ot (ami mellesleg tökéletes volt) nyálas, semmilyen szerelmi történetté...
Az egészből Kristin Scott Thomast sajnálom, ő nagyon jó volt benne, még ezen a széthullós, semmilyen, stílustalan vackon is átsütött. Hátborzongató volt, az őrülete egyszerre volt elgondolkodtató és félelmetes.
A film azonban egy nagy kalap csalódás volt. Szegény Lily Jamesnek a legjobbakat kívánom, tiszta szívemből szurkolok, hogy egyszer legyen nagy színésznő, de egyelőre ő még csak egy sztárocska: ide jön, oda megy, felszegi a durcás kis állacskáját és nagyjából ennyi. Sem a szerelme, sem a félelme, sem az elszántsága, de úgy általában semmi nem hihető benne, tőle, neki, rajta... egyszerűen rossz választás volt.
A férjet, Maxim de Wintert alakító bájos és itt-ki-is-fújt Armie Hammert hasonló jelzőkkel tudnám illetni, de minek...
Kár volt érte... lehetett volna jobb is. Vagy talán nem, mert Hitchockot azért nem hiszem, hogy nagyon lehetne überelni... persze próbálkozni lehet, de minek.
3/10, de csak mert az autók csodaszépek voltak benne...
És akkor lássuk a hivatalos ismertetőt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése