Tóth Gábor Ákos: Szerelmem, Balaton! (Édesvizi Mediterrán 2.)

 Nos, nem jobb az első résznél... bár a folytatásokkal általában ez a baj... azt kell, hogy mondjam: egyszerűen nem nekem szól. Napló regény, innen-onnan összeszedegetett epizódokkal... hangulatokkal... de valahogy olyan szedett-vedett... meg a nyelvezete sem nyerte el a tetszésemet... nem tudom reálisan megítélni... 

A hangulatot nem tudja átadni, annyira akarom látni belül a képet, de nem olyan intenzívek a leírások, hogy képpé álljanak össze a fejemben...

Nem az én világom. Azt hiszem elengedem a harmadik kötetet...

6/10

 és a hivatalos fülszöveg:

„Hirtelen ​végigpergett bennem az elmúlt hónapok minden történése – legalább olyan komolysággal, mintha életem utolsó pillanatának moziját néztem volna. Az a sorsszerűség, az a magával ragadó erő rémisztett meg, amely egészen idáig repített bejáratott hamiltoni mindennapjaimból. – Miért van az, hogy az ember számtalanszor érzi a veszélyt, mégsem tesz ellene semmit?”

T. G. Oaks, a kanadai kertészeti vállalkozó és felesége minden erejükkel és elhatározásukkal vetik bele magukat hihetetlen körülmények között megörökölt balatoni kúriájuk felújításba és hisznek abban, egy szezon alatt nemcsak tökéletes állapotú, vendégseregek fogadására alkalmas palotát építenek, hanem sikeres borászati vállalkozásukat is be tudják indítani. Ó, a boldog tudatlanok! – mondanánk hóbortosnak tűnő ötleteikre, ha nem ismernénk már jól a könnyelműségében is csalhatatlan ösztönű házaspárt.

Filmek,. Mit filmek: film hegyek

 Cambio tutto! - Mondd ki hangosan!

Édes kis olasz vígjáték, ami azért elgondolkodtatott. Adott egy középkorának vége felé közelítő csinos, kedves nő. Akár boldog is lehetne... de ott legbelül mégsem az. Látszólag jó élete van, de hamar kiderül az egész élete csak egy látszat. Amikor minden összedőlni látszik körülötte elmegy a siker-lélekgyógyászhoz, aki ad neki egy pirulát, aminek hatására Giulia mindent kimond hangosan amit korábban elhallgatott szeretetből, tapintatból, alázatból... innen aztán már nincs visszaút, Giulia élete tótágast áll.

 

8/10

A 40 éves Giulia stresszes nagyvárosi életet él. Minden nap meg kell küzdenie az új és inkompetens főnökével, a megtört és potyázó partnerével, a tini fiával, és nem utolsó sorban a legjobb barátjával, aki sosem hallgat rá. És ott a mérleg is, ami mindig ugyanazt a súlyt mutatja, habár egyfolytában diétázik. Az idegösszeroppanás szélén Giulia elhatározza, kikéri a bizarr life coach tanácsait. A főzet elfogyasztása után minden megaláztatás és düh, amit az évek során lenyelt, kirobban belőle. 

 Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó egyedüllétre

 Nem tudtam végig nézni. A feléig jutottam. újra megpróbálom, mert lehet, hogy éppen fáradt voltam, vagy rossz napomon álltam neki, de nem tetszett, sőt pocsék volt.  Gyenge, vértelen, rossz színészi játék, amatőr színészi hatása volt. Nem igazán értem mitől ájuldozott tőle mindenki... Nekiállok mégegyszer, addig nem pontoznám...

 

La belle epoque - Boldog idők

 Tetszett. Kicsit nehézkesen indult, helyenként kényelmetlenül éreztem magamat, mintha én keveredtem volna hülye helyzetbe. A történet egy idősödő grafikusról szól, aki kiégett, megcsömörlött, már csak hajdani zsenialitásának emléke maradt meg neki. Feleségével társas magányban vergődnek, az asszony a barát-üzlettárssal csalja, a gyermek felnőtt, a munkájára már nincs szükség, hiszen a világ felgyorsult, már csak kevesen keresik a lassú élményeket, a világ mindent gyorsan akar, pörgősen, de ezt a tempót Victor nem akarja kiszolgálni, inkább vergődik, szenved. Ajándékba kap egy lehetőséget, hogy élete legkedvesebb eseményét újraélje: feltámasztja hát Marianne-nal (feleség) való megismerkedésük estéjét. És újra alkotni kezd. És újra gondol sok mindent. És elkezd cselekedni. És már nem csak sodródik a víz tetején. 

Rosszul voltam a 70-es évekbeli ruháktól, a fertelmes bajusztól, a pocakos öregedő főhőstől, mintha direkt még visszataszítóbbá akarták volna tenni a külsejét is... és aztán valami megfordult, elkedztem a külseje, a ruhái ellenére megkedvezni a fickót... és a feleség... a hátamon felállt a szőr Fanny Ardant-tól, hihetetlenül jól játszotta a soha-megöregedni-nem-akaró 50-60-as feleség szerepét. 

Mindent összevetve tetszett, ez a film is hosszan elgondolkodtatott, hogy mi lett volna, ha nem "ébred" fel Victor, ha nem éli újra a múltat, ha nem keresi Marianne-ban azokat a dolgokat, amik valóban összekötötték őket... nagyon jó élmény volt.

 

9/10

Az idősödő francia házaspár párkapcsolati válságot él át. A feleség harsány és magabiztos, a férj pedig egyre inkább belesüpped a kétségbeesésbe és önsajnálatba. Fiának egyik barátja sikeres és különleges vállalkozást vezet: időutazást kínál ügyfeleinek. Színészek, díszletek bevonásával megteremti a kiválasztott kor hangulatát és körülményeit, és a méregdrága árat kifizető időutazó addig élvezheti a 18. század vagy éppen a második világháború tökéletesen újrateremtett közegét, amíg a pénztárcája bírja. A fiatalember felajánlja az egyre letörtebb férfinak, hogy egy napra visszamehet a múltba egy általa választott napra… Melyik napot választja vajon? Vissza akar-e majd térni a jelenbe? Megmentheti-e ez az időutazás a házasságát?

A cannes-i filmfesztivál különleges vetítései között mutatkozott be Daniel Auteuil, Fanny Ardant és Guillaume Canet főszereplésével.  

  Egy szerelem gasztronómiája

Jaj, ne... egy újabb Pappa pia! végignéztem... nem az én világom. Borzasztó volt. Balla Esztert nagyon szeretem, vegyük úgy, hogy neki is kell valamiből élni és a film ételt tett az asztalára. És szegény Benedek Tibor is... Mindenki tévedhet.

 

2/10

Egy excentrikus, de zseniális séf (Bereczki Zoltán) étterme a csőd szélére kerül. A bank által kiküldött hitelelbíráló (Balla Eszter) meghódítása az egyetlen út a hőn áhított hitel megszerzésére, ám ő távolról sincs elájulva a nárcisztikus szakács hókuszpókaitól. Azonban - mint oly sokszor - most is közbeszól a szerelem...
Mi az édes, romantikus gasztrovígjáték receptje? Végy egy marcona sztárséfet, adj hozzá egy gátlásos könyvvizsgálólányt. A szívüket főzd puhára és hosszan kavard a félreértéseket. Fűszerezd őket az elmúlt évtizedek legízletesebb slágereivel, egy csipetnyi szteppel és sok tánccal. Melegen ajánljuk!
A romantikus, mai történetben olyan slágereket hallhatunk, mint a Nem leszek a játékszered, Szeretlek is meg nem is vagy a Hadd főzzek ma magamnak. 

 Genova

 Ez egy szomorú történet volt. Ráadásul rosszul eljátszva. Vergődős, szenvedős. Egy anya elvesztését követő időszakot dolgoz fel, az azt követő hónapokat. Persze tudom, hogy egy anya elvesztésében elég nehéz felemelő dolgot megélni, de ez a film határozottan lapos volt. Mindenki belehalt, nekem nem hihető, hogy a csonka család a történet végére összetartó lesz, tudom, hogy ez a film mondani valója, de nem voltak a szereplők annyira meggyőzőek, hogy el is higgyem nekik. Ráadásul vagy valami baj baj volt az elérhető példány hangjával, vagy valóban rendezői eszköz volt, hogy iszonyú idegesítő hangokat tettek az egyes jelenetek alá. Őrjítően hangos, zavaró aláfestő zörejek... szinte amatőr kameramozgások... valahogy olyan nagyon szűk költségvetésű filmnek tűnt, aminek a témája sem egy nagy durranás. Mintha senki nem adott volna bele többet, mint egy eleve halálra ítélt randiba: mindenki ott van, akinek ott kell lenni, de mégsincs ott.

 

3/10 

A frissen megözvegyült Joe (Colin Firth) két lányával Olaszországba költözik, hogy új életet kezdjenek. A lányok anyjukat autóbalesetben vesztették el, melynek részesei voltak ők is, de ők túlélték. Genovában mindhárman másként próbálják feldolgozni a veszteséget. Joe munkába menekül, régi barátjával, Barbarával (Catherine Keener) közösen tanít az egyetemen. A 16 éves Kelly (Willa Holland) a helyi olasz fiúkkal kezdi felfedezni szexualitását. A kisebbik lány, Mary (Perla Haney-Jardine) pedig mindenhol édesanyja szellemét látja. 

La confessioni - Titkok és vallomások

Biztosan van akinek tetszik, nekem befejezetlennek tűnt. A világ vezető gazdasági háttérhatalmai (vagy valami effélék) egy titkos találkozón gyűlnek  össze. A tanács vezetője odahív egy szerzetest is, aki mellesleg hangokat gyűjt, madárcsicsergést, a természet hangjait, stb. A tanácskozás első estjén meggyónja a szerzetesnek, ami a lelkét nyomja, majd másnap reggel egy nylon szatyorral a fején holtan találják. MIndenki azt akarja megtudni a szerzetestől, hogy mit árult el a világ vezető közgazdásza, ám ez a történet végéig sem derül ki, csak halovány célzások arról, hogy a tanács már nem először olyan döntéseket kíván meghozni, mely a világ szegényeire nézve határozottan hátrányos lesz. Majd a film végén, a halott búcsúztatás jelenetébe jól belekevernek egy adag misztikumot is: ki volt vajon a titokzatos szerzetes? Hogyan tudott egy szempillantás alatt köddé válni? 

Kellemesen lassú film volt, de kb a felénél, mintha az alkotók eszköztára kifogyott volna, sem a történet, sem a képi eszközök, sem a színészek nem tudták folytatni a szépen felépített előzményeket: össze-vissza rohangáló  csirkék hadává váltak, összefüggéstelen epizódok halmozódtak egymásra... talán jobb befejezést érdemelt volna. Nagyon jók voltak a karakterek, többet ki tudtak volna hozni magukból.

 

 6/10

Egy németországi luxushotelben találkoznak a világ leggazdagabb országainak gazdasági miniszterei. A találkozón jelen van Daniel Roché is, a Nemzetközi Valutaalap elnöke. Egyik reggel Roché-t váratlanul holtan találják a szobájában. Nem tudni, hogy mi történt, de az biztos, hogy halála előtt az Elnök egy olasz szerzetessel beszélt utoljára, akit ő hívott meg a rendezvényre. Korábban senki sem értette, hogy mit keres egy pap egy politikai rendezvényen. Rochénak a meghívással célja volt: gyónni akart a szerzetesnek. Vajon milyen bűnöket vallhatott be a világ egyik legbefolyásosabb embere? 

Finding Ohana - az igazi kincs nyomában 

Nem nekem szólt.

 

/10  

Az Oahun vakációzó brooklyni testvérek egy rég elveszettnek hitt kincs felkutatása során megtalálják hawaii gyökereiket és a családjukat is.

Britt-Marie was here - Itt járt Britt-Marie

Szeretem a svéd filmeke, könyveket... valamilyen zsigeri életigenlés van bennük. Ez a film sem volt kivétel. Britt-Marie egy 60-as éveit taposó asszony, aki 40 évnyi házasságot rúg fel, áll a maga lábára és lép ki a komfortzónájából. Britt-Marie mániákusan rendszerető asszony. Nem szereti a nem megszokott, spontán dolgokat. Amikor férje szívrohamot kap és Britt-Marie szembesül azzal, amit mondjuk már évtizedek óta tudott, hogy a férje szeretőt tart, összepakol és elutazik. Meg sem áll egy vidéki kisvárosig, ahol edzőt keresnek a gyerek focicsapathoz. Britt-Marie elvállalja, mert nincs más lehetősége. Az kicsit gáz volt benn, hogy a félárva fekete kislány mondja ki az élet nagy igazságait - nem szeretem, amikor gyerekek szájába adnak olyan szövegeket, amiket tutira nem mondanának -, de végülis mindegy is, hiszen már az eleje főcímnél tudtuk, mi les a történet vége.

Cuki kis film.

 

7/10 

A svéd háziasszony, Britt-Marie negyven év házasság után elhagyja a férjét. Hamar felismeri, hogy szokatlan új életében önmagával és a külvilággal is szembe kell néznie. Egy isten háta mögötti kisvárosba, Borgba költözik, ahol egy pizzérián és egy focicsapaton kívül semmi sincs. Bár utálja a futballt, elvállalja az ifjúsági csapat edzőjének szerepét. Úgy tűnik, váratlanul minden jóra fordul az asszony életében, és ő egyre jobban hisz egy boldogabb jövőben – lehet, hogy sosem késő elkezdeni élni?

 Az ügynöknő - The operativ

 Semmi közöm nem volt ehhez a történethez. Diane Kruger és Martin Freeman oda-vissza mászkálnak, Moszad  ügnököt játszanak, de cseppet sem meggyőzően. Felesleges volt leforgatni is, megnézni is. 

 

0/10

Rachel egy izraeli titkosügynök, aki a Moszadnak dolgozik. Jelenlegi megbízása miatt Teheránban tartózkodik. A célszemély Farhad, akit nukleáris csempészés miatt kell megfigyelnie, azonban egymásba szeretnek. Ezek után a szervezet egyre kevésbé bízik a nőben, de a kapcsolattartója, Thomas végig kiáll mellette.   

 

Tóth Gábor Ákos: Édesvízi Mediterrán (Kanadai magyar menni Balaton)

 

Háááááát.... megint háttal kezdem... alapvetően a végére belelendültem, mondhatni tetszett is.

Tekintsünk el attól, hogy volt idő, amikor ontották a szerzők az ilyen témájú és stílusú mediterrán feelingű, újra letelepedős történeteket (mentségére legyen mondva, a könyv lapjain hivatkozik is rájuk!, amivel egyből kicsit ránt is egyet a dolog méregfogán a szerző), hát egyértelmű, hogy nekünk is kellett egy ilyen, méghozzá a dinka olaszoknál és a szabados franciáknál még inkább különc népséggel, velünk, magyarokkal és hát hol máshol, mint a magyar tengernél, a mi Balatonunknál. Természetesen megjelennek a németek, a franciák, a flamandok, még egy szenegáli is, hogy minél színesebb legyen a felhozatal, de üsse kő, ez még belefér.

A könyv meglehetősen jópofáskodó stílusban indul, zárójeles poénkodó megjegyzésekkel tűzdelve, amitől felállt a hátamon a szőr és majdnem letettem. Hullámzónak éreztem végig a könyvet, az elejét határozottan vontatottnak - persze, elhiszem, hogy az élet sem pörög állandón ezerrel, de azért ez nem egy napló, hanem egy regény...-, helyenként akkora unalmas leírásokkal, hogy két-három alkalommal elkalandozott a figyelmem is. Nincs problémám a leíró részekkel, kb negyven éve már nem úgy választok könyvet, hogy átlapozom és ha sok párbeszéd van benne, akkor jöhet. De leírást is lehet képszerűen, érdekesen írni. És igen, a véleményem, hogy kellenek a leírások a könyvekbe, amikor is megpihen kicsit az olvasó, amikor egy izgalmas rész után rákészülünk a következőre, hogy ritmusban maradjunk, egyáltalán, hogy ritmusa legyen a történetnek, lüktessen. A könyv első felével volt inkább a bajom, bár lehet, hogy csak meg kellett szokjam a jópofáskodást, a főszereplő tesze-toszaságát, azt, hogy elindultak a konfliktusok, majd mielőtt kifejlődhettek volna vissza is fordultak - olyan elsületlen pisztoly hangulatúnak éreztem. A 109. oldalon még játszottam a gondolattal, hogy leteszem, mert nem lesz ebből énekes halott sem, de a végén nem bántam meg, hogy tovább olvastam, mert felpörgött, valahogy megtelt valósággal, kiszínesedett, a szereplők hihetőbbek lettek, elmúlt a nyögve-nyelős hangulat, úgy egyáltalán az egész összerázódott. Olyannyira megtetszett a végére, hogy belekezdtem a második részbe is azonnal (közben csak egy gyors fürdőszoba látogatás telt el).

A szereplők. Érdekes kérdés. Oaks, a főhős meglehetősen szerény, kedves fickó, aki egy kertrendező vállalkozást üzemeltet a hideg Kanadában. Tökéletesen szinkronizált, hiszen a családban is csak magyarul beszéltek, és az ügyfélkörének nagy része is a kanadai magyarokból áll, annak ellenére, hogy ő már Kanadában született (magzatként távozott Magyarországról '56-ban). Oaks felesége francia felmenőkkel rendelkező kanadai, aki állandóam vissza akar települni Franciaországba, kissé lökött, szerintem komolytalan újságíró. És ott van még Oaks-papa, a maga kis parkinson-kórjával és az állandó titkolózásával az öregek otthonában, ahová a maga döntéséből költözött be. A többiek mind Balatonszépe különc-különleges, kicsit bolondos, kicsit szerethető, kicsit utálható lakói.

Spoiler jön:

Oaks váratlanul örököl Balatonszépén egy villát/tanyaházat (annyi féleképpen  határozzák meg, hogy nem ismerem ki magam)- azt sem tudja kitől, hiszen számára az örökhagyó ismeretlen, mint minden más is Magyarországon - ami kissé romos állapotban van (Oaks el is nevezi Fenséges Romnak - na ez már túl nyálas nekem...). Azért jön Magyarországra, hogy pikk-pakk eladja és a pénzből majd felturbózza kertrendezői vállalkozását. A házban azonban lakó van, méghozzá egy haszonélvező, akit, mint tudjuk elég nehéz kitenni. Egy szó, mint száz: Oaks két hét alatt pálfordul, félig-meddig kinyomozza kitől is örökölt és milyen legenda lengi körbe a házat, és a bájos, ám meglehetősen szeleburdi feleségét Francoise-t már úgy várja Balatonszépére, hogy tudja, meg kell győzze az asszonykát, maradjanak itt örökre. De végül is nincs szükség meggyőzésre, Francoise sem akar elmenni sehová, soha többé.

8/10

És akkor hivatalos fülszöveg:

T. G. Oaks boldogan élte a kanadai magyarok álmosítóan unalmas életét egy hamiltoni kertes házban: önként hódolt be bolondos felesége egyre-másra következő aktuális hóbortjának, néha meglátogatta kissé bogaras édesapját az öregek otthonában.

A hirtelen jött örökség értékesítésének ügyében nagy duzzogva a Balatonhoz utazik, ám a magyar tenger és annak édesvízi mediterrán lüktetése szépen lassan felőrli minden ellenérzését az óhazával kapcsolatban. A tóparti falu különc lakói először ugyan az őrületbe kergetik, de egy jó balatoni halászlé és egy pohár hűs kéknyelű után máris más színben fest az a bizonyos öreghegyi szőlőskerttel körbevett Fenséges Rom, amelyet ráadásul még egy titokzatos legenda is övez.

Tóth Gábor Ákos háromkötetesre tervezett sorozatának első részében a kiváló toszkán és provanszi minták ihlette élményirodalomba kóstol bele, hogy soha nem látott szemszögből mutassa be a Balaton-felvidék ellenállhatatlan hangulatát.