Nos, nem jobb az első résznél... bár a folytatásokkal általában ez a baj... azt kell, hogy mondjam: egyszerűen nem nekem szól. Napló regény, innen-onnan összeszedegetett epizódokkal... hangulatokkal... de valahogy olyan szedett-vedett... meg a nyelvezete sem nyerte el a tetszésemet... nem tudom reálisan megítélni...
A hangulatot nem tudja átadni, annyira akarom látni belül a képet, de nem olyan intenzívek a leírások, hogy képpé álljanak össze a fejemben...
Nem az én világom. Azt hiszem elengedem a harmadik kötetet...
6/10
és a hivatalos fülszöveg:
„Hirtelen végigpergett bennem az elmúlt hónapok minden történése – legalább olyan komolysággal, mintha életem utolsó pillanatának moziját néztem volna. Az a sorsszerűség, az a magával ragadó erő rémisztett meg, amely egészen idáig repített bejáratott hamiltoni mindennapjaimból. – Miért van az, hogy az ember számtalanszor érzi a veszélyt, mégsem tesz ellene semmit?”
T. G. Oaks, a kanadai kertészeti vállalkozó és felesége minden erejükkel és elhatározásukkal vetik bele magukat hihetetlen körülmények között megörökölt balatoni kúriájuk felújításba és hisznek abban, egy szezon alatt nemcsak tökéletes állapotú, vendégseregek fogadására alkalmas palotát építenek, hanem sikeres borászati vállalkozásukat is be tudják indítani. Ó, a boldog tudatlanok! – mondanánk hóbortosnak tűnő ötleteikre, ha nem ismernénk már jól a könnyelműségében is csalhatatlan ösztönű házaspárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése