Festés

 Tavaly ősszel elkezdtem festeni; járok egy festőklubba, ahol nem csak kenceficélünk, hanem tanítanak is minket.

Élvezem.                              

Félve kezdtem neki, mondjuk volt miért, nem is igazán ment, de valahogy mégiscsak egyre inkább használt a gyakorlás. 

Időrendben ideteszem őket.

 

 

                                                Ezt a szegény lámpást utáltam csinálni, :-(

 

                                                    És sajnos a medvét is :-(

 

És akkor valami bekattant a jégmadár után és elkezdtem itthon gyakorlásból állatkákat festeni. Az állatkák első része az egyik érdi gyerekorvosi váró falát díszítik :-) 

...majd én is beszálltam Ágoston baba licitjébe és én döbbentem meg a legjobban, hogy magasan 10 ezer forintok felett adtam el a képeimet, természetesn a bevétel Ágoston számlája ment.

 

 

A menyétből kettőt készült, egy a rendelőbe és egy Ágoston licitjére.

 

Majd még egy, ez már a leukémiás gyerekek licitjére,

 

             De az orvosi rendelőbe is készültek még képek, ugyanilyen kis bolondos állatkákról:

                                            

                                                    Festettem porcelángyűjtő barátnőmnek:

 

                                                            Festettem magamnak,  

                                                                        Anyámnak, 

                                                    Barátnőknek, névnapra és csak úgy...

 

                                                     ...és festettem az irodába is :-)

             És most nagyjából itt tartok! Szombaton nyílik a festőkör kiállítása, ahová 4 képet viszek: a piros esernyőt, a körtét, a ködöt és a jégmadarat. Most elmerülök a képekben, pihentet, nem gondolkodom, csak húzom az ecsetet fel és le, jobbra és balra, és csak 4 órára megszűnik a világ körülöttem.