Tavaly ősszel elkezdtem festeni; járok egy festőklubba, ahol nem csak kenceficélünk, hanem tanítanak is minket.
Élvezem.
Félve kezdtem neki, mondjuk volt miért, nem is igazán ment, de valahogy mégiscsak egyre inkább használt a gyakorlás.
Időrendben ideteszem őket.
Ezt a szegény lámpást utáltam csinálni, :-(
És sajnos a medvét is :-(
És akkor valami bekattant a jégmadár után és elkezdtem itthon gyakorlásból állatkákat festeni. Az állatkák első része az egyik érdi gyerekorvosi váró falát díszítik :-)
...majd én is beszálltam Ágoston baba licitjébe és én döbbentem meg a legjobban, hogy magasan 10 ezer forintok felett adtam el a képeimet, természetesn a bevétel Ágoston számlája ment.
De az orvosi rendelőbe is készültek még képek, ugyanilyen kis bolondos állatkákról:
Festettem porcelángyűjtő barátnőmnek:
Festettem magamnak,
Anyámnak,
Barátnőknek, névnapra és csak úgy...
...és festettem az irodába is :-)
És most nagyjából itt tartok! Szombaton nyílik a festőkör kiállítása, ahová 4 képet viszek: a piros esernyőt, a körtét, a ködöt és a jégmadarat. Most elmerülök a képekben, pihentet, nem gondolkodom, csak húzom az ecsetet fel és le, jobbra és balra, és csak 4 órára megszűnik a világ körülöttem.



























Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése