Tolvaly Ferenc - Zsolnay-kód

Nem ment, belebuktam :-(... Ritkán adom fel, de ezt feladtam... a 100. oldal környékéig bírtam, de szégyen ide, vagy oda... belebuktam.

Hivatalos fülszöveg:

A pécsi Zsolnay család titka csaknem százötven éve foglalkoztatja a közvéleményt, és nem véletlenül. A Zsolnay azon kevés, 19. századi vidéki polgári családok egyike, amelyek ma is közismertek Magyarországon. Kivételes személyiségek sora alkotta e családot, és e karakterek szerencsés módon erősítették egymást, így tudtak dacolni azzal a nem kevés kihívással, amelyet a 19. és 20. századi történelem tartogatott számukra. Tolvaly Ferenc történelmi dokumentumokon alapuló, lenyűgöző regénye a titok nyomába ered: mivel magyarázható a Zsolnayak sikere, hogyan tudtak létrehozni világszínvonalú értéket úgy, hogy a feltételek közel sem voltak adottak? A titok megfejtése a családtagok személyiségében rejlik, e személyiségeket pedig az olvasó a gyáralapító lányának, Mattyasovszky-Zsolnay Teréznek igen személyes hangú naplóin keresztül ismerheti meg. A regény így egyszerre család- és gyártörténet, illetve egy belső utazás, Teréz belső lélekútjának magával ragadó története.

 

Megyeri Judit: Rózskői rejtélyek 1. rész - Holttest az Ambróziában

Csak krimikedvelőknek!

 Összességében jó volt. Nem volt mélyenszántó irodalmi alkotás, de mivel kedvelem a krimiket (igaz azokat jobban kedvelem, amikben lehet agyalgatni, együtt nyomozni a főhőssel), elég jól elszórakoztam vele. Pörgős cselekmény, hihető érzelmek-érzések, emberi megnyilvánulások, kiszámítható viselkedések, semmi nagy megdöbbenés, semmi nagy meglepetés. És akkor jöjjön ami nem tetszett: nekem semennyire nem hiányoztak a szex-jelenetek, sőt, határozottan nem tetszettek a ki-mikor-mit-hova részletes leírások, sőt az meg méginkább nem, hogy a férfi testrészeket rendre obszcén szavakkal illette az írónő... ha már a női testet relatíve kultúráltan körbe tudta írni, vehette volna a fáradtságot a férfi testhez is és magához a vágy és beteljesülésének leíráshoz is. Ez határozottan nem tetszett, továbbmegyek: a történet szempontjából teljesen felesleges is volt, főleg ilyen prózaian, naturálisan, mikor éppen az egész eseménysor különlegességét szerette volna hangsúlyozni vele, hiszen pont valami eleve elrendelt, őszinte szerelem megszületését sugallja végig.

Előre olvastam el az előzmény novellákat, amik valóban elég jól előkészítik a regényt (bár ha jól tudom utólag születtek)

Ami nekem hiányzott az előzményből, hogy az amerikából hazaszármazott főhős hogyan lett magánnyomozó? Enyhén sántított így a történet, hiszen Ben életéből így kiesik kb 5-6 év a 18-26 éves kora között; én valahogy kevésnek érzem, hogy ezt az időt ivással-nőzéssel-lumpolással töltötte, miközben hű társa a lumpolásban, Alex, elvégzett egy egyetemet és a családi vállalkozásban dolgozott, míg ő, aki a komolyabb, megbízhatóbb, érzékenyebb, lelkiismeretesebb, stb, szóval ő csak ivott, drogozott és néha józanodott... de mindegy is a múlt, a jelen a lényeg. Most ő történet Grál-lovagja, aki titkon minden lány vágyálma: a magas, csinos, okos, jó megérzésekkel rendelkező, erős, érzelmes-kalandor, harci-Marci, aki szembemegy a pisztolyos  banditával is, hogy megmentse élete nagy szerelmét... és persze Camarro-val jár, ha éppen van pénze megtankolni. Ugye, hogy kicsit irreális a pasi, de mégis boldogan hisszük el: van remény, létezik még a fehér holló...! :-)

A női főhőst könnyebb megenni - együttérezni, azonosulni pedig már az előzménykönyv során sikerült vele. Flóra (akit mindig rózsaillat leng körbe) félárva, okos, érzékeny, neki elvei vannak és szigorúan az elvei mentén mozog, mégha bele is pusztul. Flóra óvatosan dugja ki a lábujjhegyét a komfortzónáján határán túlra és baromira meglepődik, amikor hipp-hopp kívül találja magát, benne a legnagyobb kvászban... de szépen helytáll - bizonyítja ezt az, hogy azért a végére csak sikerül életben maradnia, sőt meg sem sérül és elnyeri a fehér herceget szőke lovon, vagy a vörös (félig ír) herceget Camarro-n... szóval az őszinte nagy szerelmet

És akkor ott vannak még a katalizátrok: Alex és Liza, akik a megfelelő pillanatokban belépnek és kilépnek a történetbe, történetből, mintegy oldandó a feszültséget, vagy éppen megfeszítendő a húrokat.

Olyan igazi amerikás-feelingű, lövöldözős, rossz-jófiús, királylányos, szuperromantikus, kalandregényes, nem-titkoljuk-el-mi-történik-az-ágyban-hátha-bejön-valakinek, klasszikus felépítésű krimi.

Így ahogy írok róla, sok ponton tudnék belekötni főleg a szereplőkbe (kicsit a történetbe is), de nem akarok (pedig tudjátok, hogy általában akarok), jó ez így, ahogy van, :-). Hát irodalmi Nobel-díjas biztosan nem lesz, de azért 7 pontot adok neki, azt a 3-t a szereplők kidolgozatlansága és a szex-jelenetek oda nem illő volta miatt veszem el.

ui.: utána néztem a magánnyomozói engedély kiadás szabályainak ... hát ... könnyebb ma Magyarországon magánnyomozóirodát nyitni, mint trafikot. Nem kér képzettséget, elég egy érettségi, mivel a képességek megléte szubjektív ezért úgy néz ki, mindenkinek áll a lehetőség :-)! Mégcsak komolyabb pszichológiai vizsgálat sincs. Közepes laboreredmény és érettségi bizonyítvány kell hozzá, a tánciskolai bizonyítvány már előny!

ui2.: Gyűlölöm azt a szót, hogy smárolás, főleg ha 16 éven felüliekről van szó, akik gyötrően mély érzelmekkel viseltetnek egymás iránt. Smárolni a 14 évesek szoktak a suli-bulin, a sötét folyosón, mintegy gyakorlásképpen; amikor az érzelmek elárasztanak és szívünk-lelkünk benne van, az már csók.

7/10

És akkor a hivatalos fülszöveg:

  Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok...
Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra.
Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak.
Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?

 

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

 Romantikus könyv. Olyan nyaralós. Megint egy kis történelemmel, időutazással misztikummal fűszerezve, kicsit bebonyolítva, hogy az olvasó teljesen elvesszen a sűrű sötét erdőben, ahonnan azután majd a végkifejlet során az írónő mindent bevilágító, gyantásan sercegő fáklyával kivezeti nevetve.

 Ez a könyv a bábák világára nyit ajtót, illetve a boszorkányok, a boszorkányság témakörét súrolja, kapirgálja meg annak felszínét, természetesen a magyarországi boszorkányüldözés (vélt, vagy valós) tényein keresztül.

És persze végig ott feszíti a történet húrját a titok, a beteljesületlen szerelem és a múlt feloldása: a boldog végkifejlet, mely mindent beteljesít ésfelold.

Ebben a könyvben is megmaradunk a jóízlés határain belül (ami a mai könyvpiacon már-már ritkaságnak számít, :-( ), a szerelmesek ebben a könyvben is hosszan (mintegy 241 oldalon) csak vergődnek, kerülgetik egymást, bevallják, majd letagadják saját érzéseiket-vonzalmukat, boldogok és szomorúak, elkeseredettek és izgatottak, szóval ebben a könyvben is megvan a lüktetés ami egy percre sem ül le, nem engedi megpihenni az olvasót, (és igaz, hogy nem erőszakosan, durván), unszol arra, hogy faljuk fel a könyvet, most azonnal, az egészet és még az olvasás után sem hagy békén, foglalkoztat (igaz nem túl sokáig, szóval nem egy olyan erős könyv, ami után egy hétig nem tudunk újat kezdeni): mi történhetett velük azután, hiszen Rózával együtt dobbant a szívünk végig, nekünk is fájt ami neki, fogtuk a kezét mikor máglyára vonták, szakadt meg a szívünk a leégett házban...

Jól ír Bauer Barbara, nekem legalábbis bejön. Tetszik, hogy nem erőszakos, nem ömleng, nem malackodik - illetve nem malackodtatja a hőseit - történeteket mesél; hol sok részletet ad elénk, hol kevesebbet, éppen csak annyit, hogy ki akarjuk találni a megoldást, de ahhoz nem eleget, hogy meg is történhessen. Belefűz történelmi tényeket, valós részleteket, de nem annyit, hogy unalmas értekezéssé fajuljon a könyv; feltételezi, hogy ezeket a dolgokat a suliban megtanultuk, megtisztel azzal, hogy feltételezi, általános műveltségünk eléri azt a szintet, ami egy értő olvasótól elvárható.

Nem fényezem, jó volt. Ez is.

10/10

 

És akkor a hivatalos fülszöveg:

Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány - őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli.Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv - egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz - kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését.BAUER BARBARA új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések - hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez - talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

 

 

 

 

 

Virginie Grimaldi: Csillagfényes utazás

 Az első könyv, amit V. Grimalditól olvastam (Merci Nagyik!) nagyon tetszett. Furcsa, hogy más is érez, gondol, lát, észrevesz olyat, mint én, mást is olyan érzelmek gyötörnek, mint engem,  hasonlóképpen élnek meg helyzeteket. Furcsa volt, hogy visszaköszöntek a papírról a saját gondolataim, félelmeim, görcseim... 

Kicsit félve vágtam bele ebbe a könyvbe, félve a csalódástól, hogy összeomlik az első könyv élménye és megint csak a csalódás marad, hogy egy újabb egy-könyves írót sodort elém az élet. És meg kell, hogy mondjam, az első 20 oldal igazolni látszott minden félelmemet, de később rájöttem, hogy csak annyira áteresztettem magamon a történetet, hogy kicsit mélyebben éltem bele magamat a kétségbeesésbe, mint kellett volna. Mert kétségbeejtő helyzetből indul főhősünk.

Anna egyedül álló anya, aki harcol, küzd az életben maradásért, az éppen széthullóban lévő családjáért, a lányiért és talán kicsit saját magáért is, teljesen eladósodva - annyira, hogy már a végrehajtó jár a nyakára - és ebben az amúgy is vesztett helyzetben még a munkáját is elveszti. Összecsapnak a hullámok. Ez volt az a pont ahol kis híján letettem... ez már sok volt...

Annának két lánya van, Chloé 18 éves és Lily 12. Ők Anna mindene. Chloé éppen azt tervezi, hogy kihagyja az érettségit és elmegy dolgozni, pénzt keresni, hogy Annának segítsen. Lilynek eközben az iskolában egy gonosz ikerpárral van állandó konfliktusa, ami megkeseríti az életét.

Anna kétségbeejtő helyzetében egyetlen fénysugár, hogy annyi végkielégítést kap, amiből ha szűken is, de ki tudná fizetni az adósságokat, ám Anna úgy dönt, inkább elutazik a lányokkal északra, Skandináviába egy lakóautóval, vállalva az út minden kényelmetlenségét, viszontagságát és veszélyét azért, hogy a szeretett nagypapa hamvait méltóképpen juttassa el a sarkkörön túlra. És itt már érezzük is, hogy van a háttérben valami amiről eddig nem volt szó - mert ki az az idióta, aki ebben a helyzetben inkább menekül, mintsem szembeforduljon a problémákkal, bajokkal -, tehát ott készülődik a háttérben a NAGY TITOK, aminek a megoldásáról, vagy feloldásáról fog szólni a könyv.

Szeretem a naplószerűen megírt könyveket, ez a könyv pedig annyival csavartabb egy normál napló beosztású könyvnél, hogy a három családtag felváltva mesél: Anna mesél, Chloé blogot ír, Lily pedig naplót. Jó volt, ahogy a három főszereplő 3 eltérő nézőpontból látja a helyzetet, az eseményeket, és három féleképpen reagálják is le azt, mindenki életkorának, tapasztalatának megfelelően, és az is tetszett, hogy olykor a legifjabb látja a lényeget, míg a többieket elvakít a körülmények erdeje.

Egyszerűen nagyon jó volt, :-)

10/10

Hivatalos fülszöveg:

Mit tesz egy teljesen eladósodott, harminchét éves, kétgyerekes pincérnő, ha elveszíti a munkáját, de végkielégítésként egy nagyobb összeghez jut? Kifizeti a tartozásait, hogy megmentse a lakását, és keres egy új állást? Anna, aki mindig is biztonsági játékos volt, erre készül, ám valami azt súgja neki, hogy ez a legrosszabb, amit tehet. Hiszen a sok munka miatt évek óta alig látja a lányait, a tizenhét éves Chloét és a tizenkét éves Lilyt, akik küszködnek az iskolával, a szerelemmel, és mind anyjuktól, mind egymástól eltávolodtak. Márpedig Annának semmi sem fontosabb a gyerekeinél. Ezért mindenki legnagyobb döbbenetére úgy dönt, hogy kölcsönkéri apja új lakóautóját, és hármasban nekivágnak, hogy körbeutazzák Skandináviát. A gyerekek meg vannak róla győződve, hogy anyjuknak "elgurult a gyógyszere", ám ahogy telik az idő, az Annában beállt változás rájuk is hatni kezd. Az északi fénnyel, fjordokkal, erdőkkel és kalandokkal teli úton új barátok, új élmények és új érzések várják őket, amelyeknek tükrében hátrahagyott életük is egészen más színben tűnik fel.
A Csillagfényes utazás finom humorral mesél a bátorságról és a feltétel nélküli szeretetről. Megmelenget, elgondolkoztat, és reményt nyújt akkor is, ha körülöttünk olyan hideg szelek fújnak, akár az északi sarkkörön.