Összes oldalmegjelenítés

2021. július 23., péntek

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

 Romantikus könyv. Olyan nyaralós. Megint egy kis történelemmel, időutazással misztikummal fűszerezve, kicsit bebonyolítva, hogy az olvasó teljesen elvesszen a sűrű sötét erdőben, ahonnan azután majd a végkifejlet során az írónő mindent bevilágító, gyantásan sercegő fáklyával kivezeti nevetve.

 Ez a könyv a bábák világára nyit ajtót, illetve a boszorkányok, a boszorkányság témakörét súrolja, kapirgálja meg annak felszínét, természetesen a magyarországi boszorkányüldözés (vélt, vagy valós) tényein keresztül.

És persze végig ott feszíti a történet húrját a titok, a beteljesületlen szerelem és a múlt feloldása: a boldog végkifejlet, mely mindent beteljesít ésfelold.

Ebben a könyvben is megmaradunk a jóízlés határain belül (ami a mai könyvpiacon már-már ritkaságnak számít, :-( ), a szerelmesek ebben a könyvben is hosszan (mintegy 241 oldalon) csak vergődnek, kerülgetik egymást, bevallják, majd letagadják saját érzéseiket-vonzalmukat, boldogok és szomorúak, elkeseredettek és izgatottak, szóval ebben a könyvben is megvan a lüktetés ami egy percre sem ül le, nem engedi megpihenni az olvasót, (és igaz, hogy nem erőszakosan, durván), unszol arra, hogy faljuk fel a könyvet, most azonnal, az egészet és még az olvasás után sem hagy békén, foglalkoztat (igaz nem túl sokáig, szóval nem egy olyan erős könyv, ami után egy hétig nem tudunk újat kezdeni): mi történhetett velük azután, hiszen Rózával együtt dobbant a szívünk végig, nekünk is fájt ami neki, fogtuk a kezét mikor máglyára vonták, szakadt meg a szívünk a leégett házban...

Jól ír Bauer Barbara, nekem legalábbis bejön. Tetszik, hogy nem erőszakos, nem ömleng, nem malackodik - illetve nem malackodtatja a hőseit - történeteket mesél; hol sok részletet ad elénk, hol kevesebbet, éppen csak annyit, hogy ki akarjuk találni a megoldást, de ahhoz nem eleget, hogy meg is történhessen. Belefűz történelmi tényeket, valós részleteket, de nem annyit, hogy unalmas értekezéssé fajuljon a könyv; feltételezi, hogy ezeket a dolgokat a suliban megtanultuk, megtisztel azzal, hogy feltételezi, általános műveltségünk eléri azt a szintet, ami egy értő olvasótól elvárható.

Nem fényezem, jó volt. Ez is.


10/10

 

És akkor a hivatalos fülszöveg:

Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány - őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli.Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv - egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz - kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését.BAUER BARBARA új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések - hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez - talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

 

 

 

 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése