Az első könyv, amit V. Grimalditól olvastam (Merci Nagyik!) nagyon tetszett. Furcsa, hogy más is érez, gondol, lát, észrevesz olyat, mint én, mást is olyan érzelmek gyötörnek, mint engem, hasonlóképpen élnek meg helyzeteket. Furcsa volt, hogy visszaköszöntek a papírról a saját gondolataim, félelmeim, görcseim...
Kicsit félve vágtam bele ebbe a könyvbe, félve a csalódástól, hogy összeomlik az első könyv élménye és megint csak a csalódás marad, hogy egy újabb egy-könyves írót sodort elém az élet. És meg kell, hogy mondjam, az első 20 oldal igazolni látszott minden félelmemet, de később rájöttem, hogy csak annyira áteresztettem magamon a történetet, hogy kicsit mélyebben éltem bele magamat a kétségbeesésbe, mint kellett volna. Mert kétségbeejtő helyzetből indul főhősünk.
Anna egyedül álló anya, aki harcol, küzd az életben maradásért, az éppen széthullóban lévő családjáért, a lányiért és talán kicsit saját magáért is, teljesen eladósodva - annyira, hogy már a végrehajtó jár a nyakára - és ebben az amúgy is vesztett helyzetben még a munkáját is elveszti. Összecsapnak a hullámok. Ez volt az a pont ahol kis híján letettem... ez már sok volt...
Annának két lánya van, Chloé 18 éves és Lily 12. Ők Anna mindene. Chloé éppen azt tervezi, hogy kihagyja az érettségit és elmegy dolgozni, pénzt keresni, hogy Annának segítsen. Lilynek eközben az iskolában egy gonosz ikerpárral van állandó konfliktusa, ami megkeseríti az életét.
Anna kétségbeejtő helyzetében egyetlen fénysugár, hogy annyi végkielégítést kap, amiből ha szűken is, de ki tudná fizetni az adósságokat, ám Anna úgy dönt, inkább elutazik a lányokkal északra, Skandináviába egy lakóautóval, vállalva az út minden kényelmetlenségét, viszontagságát és veszélyét azért, hogy a szeretett nagypapa hamvait méltóképpen juttassa el a sarkkörön túlra. És itt már érezzük is, hogy van a háttérben valami amiről eddig nem volt szó - mert ki az az idióta, aki ebben a helyzetben inkább menekül, mintsem szembeforduljon a problémákkal, bajokkal -, tehát ott készülődik a háttérben a NAGY TITOK, aminek a megoldásáról, vagy feloldásáról fog szólni a könyv.
Szeretem a naplószerűen megírt könyveket, ez a könyv pedig annyival csavartabb egy normál napló beosztású könyvnél, hogy a három családtag felváltva mesél: Anna mesél, Chloé blogot ír, Lily pedig naplót. Jó volt, ahogy a három főszereplő 3 eltérő nézőpontból látja a helyzetet, az eseményeket, és három féleképpen reagálják is le azt, mindenki életkorának, tapasztalatának megfelelően, és az is tetszett, hogy olykor a legifjabb látja a lényeget, míg a többieket elvakít a körülmények erdeje.
Egyszerűen nagyon jó volt, :-)
10/10
Hivatalos fülszöveg:
Mit tesz egy teljesen eladósodott, harminchét éves, kétgyerekes
pincérnő, ha elveszíti a munkáját, de végkielégítésként egy nagyobb
összeghez jut? Kifizeti a tartozásait, hogy megmentse a lakását, és
keres egy új állást? Anna, aki mindig is biztonsági játékos volt, erre
készül, ám valami azt súgja neki, hogy ez a legrosszabb, amit tehet.
Hiszen a sok munka miatt évek óta alig látja a lányait, a tizenhét éves
Chloét és a tizenkét éves Lilyt, akik küszködnek az iskolával, a
szerelemmel, és mind anyjuktól, mind egymástól eltávolodtak. Márpedig
Annának semmi sem fontosabb a gyerekeinél. Ezért mindenki legnagyobb
döbbenetére úgy dönt, hogy kölcsönkéri apja új lakóautóját, és hármasban
nekivágnak, hogy körbeutazzák Skandináviát. A gyerekek meg vannak róla
győződve, hogy anyjuknak "elgurult a gyógyszere", ám ahogy telik az idő,
az Annában beállt változás rájuk is hatni kezd. Az északi fénnyel,
fjordokkal, erdőkkel és kalandokkal teli úton új barátok, új élmények és
új érzések várják őket, amelyeknek tükrében hátrahagyott életük is
egészen más színben tűnik fel.
A Csillagfényes utazás finom humorral mesél a bátorságról és a
feltétel nélküli szeretetről. Megmelenget, elgondolkoztat, és reményt
nyújt akkor is, ha körülöttünk olyan hideg szelek fújnak, akár az északi
sarkkörön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése