Ujjgyakorlat, azaz a rozzant tálca metamorfózisa

Fugázás után...

 

 Már csak lakkozom és csomagolom Karácsonyra

 Ilyen világosban...

...és sötétben .

Ez pedig egy kissé félresikerült ajtófék... hááát, sikerülhetett volna jobban is...

Ma kicsit belelendültam...

... a kreatívkodáskodásba, meg a hobbizásba.

Fa karkötő decoupageolva:

Üveggyöngyös mécsestartó, ami ilyen volt:
és ilyen lett:

   

És ha még gyertya is van benne:

 

Holnap fogom kifugázni, akkor mutatok újabb képet :-)

Aztán egy kis tükörmozaik is becsusszant:

Korábban kaptam egy virágtálat, ami iilyen volt:

 és ilyen lett, amikor bronzszínűre festettem:

Egy eléggé roggyant vállfát is átfestettem és megducouztam:

Az utolsó, amit ma hoztam: egy pzs-tartó, szintén decouztam :-), ilyen volt előtte,

Ilyen lett utána:

Éjszakai napozás...

... a kanapé háttámláján.

Micikénk az este kicsit átfázott odakint, hát úgy döntött, jöjjön a szobai napocska... és behúzódott a kislámpa alá :-)

Kence-fice, tillárom, haj...

Rohanós volt a hétvége, de egy kis kence-fice kutyulást azért beleszorítottam: készült citromos és levendulás testápoló tömb,

 levendulás és citromos fürdőbomba és pár tégely extra bőrpuhító krém a képen a levendulás testápolótömb várja a csomagolást.

Az úúúúgy volt...

hogy miután vasárnap Bucival kileveleztük magunkat, a kerítésünkön futó vadszőlőben közepes pusztítást végeztem koszorúfonás aljas szándékával. Lett is négy, közepesen telt koszorúm, amiket ma - mire való a szabadság - nekiláttam megdíszíteni.

Reggel vettem egy nagy doboz csillámos festékkel befújt hungarocell gömböt (négy méret, 2 színben), két guriga fenyőgirlandot, osztán vesd el magad! nekiestem és ez lett belőle...

Egy nagyocska nálunk az ajtón, a legkisebb a kapun, egyet most viszek meglepibe Ildikó barátnőm-kolléganőmnek, egy pedig Lülü barátnőmé lesz (Lülü! Gyere gyorsan érte, még Karácsony előtt!!!

Nos, holnap nem tudom mit fogok csinálni, illetve tudom: délután gyöngyökért megyek egy közeli kisvárosba... Isten irgalmazzon a pénztárcámnak!!!

Egyesek a tilosban...

önfeledten pofozgatjàk a viràgot ...

Gyönyörű idő volt délután, nosza rajra!, kivonultam faleveleket gereblyézni! BellaBuci azonnal ott termett és hatalmas segítőszándékáról is tanubizonyságot tett: amint összegyűlt egy kisebb kupac, ráfeküdt, hogy el ne vigye a szél újra a leveleket!

 Természetesen a kedvenc (sok helyen már fűnyíró által megcsonkított) kék labda is jött,

majd néha lepottyant,

bele a falevélkupacba

és persze elbújt és persze jó mélyre és persze meg kellett keresni...

hát tehet szegény Bellus arról, hogy azok a nyavalyás falevelek szerteröppentek a legkisebb turkálástól is? Ugye, hogy nem? Végülis így eltársasjátékozgattunk egész délután (néha még behajította a labdát a leveles zacskóba is... na, az még a külön a élvezet!), de jelentem a faleveleket bezsákoltuk és kikészítettük így is a Zöldjáratnak!

Hajnali suhanás

Csonkításos tranformáció...

Ma megint a csonkításos tranformációnak hódoltam: Két, szépséges gyapjú pulóver transzformálódott 

kanapé-párnává 

és nyakmelegítővé,

egy rózsaszín és egy halvány kékes szürke.

 Volt még egy nagyobb darab (másfélszer egy nyolcvanas) sötétszürke kötött anyagom, de randán foszlott a vágott széle. Éppen takaró szeretett volna lenni! Hát ennek a szépséges, meleg szürke, kötött gyapjúnak körbehorgoltam minden oldalát, hogy ne foszoljon tovább . Így aztán már használható! Például takarónak! Már csak a meleg tea és a jó film hiányzik! 

Köd...

Gyönyörűséges, sejtelmes, ködös reggelem...
Kivételesen elmondhatom, akkora a kertem, ameddig a szem ellát!

A keresztrejtvényekről...

Ma a pénztárnál sorban állva szóba elegyedtem a mögöttem álló hölggyel és valahogy szóbakerültek a keresztrejtvények... Régen mennyi és mennyivel színvonalasabb, szórakoztató keresztrejtvény volt. Hányszor választottuk időtöltésnek! Igaz, akkor még tv-műsor csak igen kezdetlegesen, mindössze egy-két csatornán volt, internet pedig még a Holdban sem...
Mekkorát változott a világ!

Egy kis átalakulás...

Lülü barátnőm vett egy csini kis lábakon álló tácát. Szép volt alapállapotában is, de mi egy kicsit felturbóztuk.

Lelakkoztuk, repesztettünk, decupage-oltunkk és a végén ilyen lett:

Bár sosem voltam...

... igazán elhivatott bio-öko-cuccos felhasználó, de azért igyekezetem mindig is. Vannak dolgok, amiket nagy előszeretettel használok a háztartásomban, pl az ecetet bárminemű felületek megtisztításához, öblítéshez, aztán mosószodát, mosódiót a színes ruhákhoz, de ha az élet úgy hozza, (és ráadásul még akciós is) én bizony úgy megveszem a folyékony mosószert, mint a sicc. :-)
Valahogy ehhez a félig-meddig öko-bio cuccos felhasználáshoz kapcsolódik azt hiszem, hogy már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy valami fincsi krémet kellene kutyulnom, mert hát én sem fiatalodom és ezzel együtt a bőröm is kicsit több törődést kíván :-).

Néhány hete szegény anyám elég kínzó visszérfájdalmakon ment át, én kis segítőkész pedig emlékeztem egy jó kis gyulladáscsökkentő krémre, amit akkortájt olvastam, persze futólag :-), így aztán újra megtalálni is szép feladat volt! :-) De meglett, megkutyultam és még használt is! :-) Vagy, ha nem, akkor sincs baj, lényeg a lényeg: a fájdalom elmúlt! :-)

A nyár elején résztvettem egy céges rendezvényen, ahol Messzelátóék tartottak bemutatót, sőt lehetett kutyulni nekünk is. Mit szépítsem a dolgot: megfertőződtem! :-)

Ma elkészültek az első saját célokra készült kence-ficék, saját készítésű kence-fice tárolóban (az ötletet Messzelátó Egyesület-éktől kaptam azon a bizonyos munkahelyi rendezvényen, amiért hálás köszönet ezúton is! ).














Most szemránckrém készült barátnői (ők bolti tégelyekben kapják a fehér cuccot) és saját felhasználásra (falatnyi alapanyagból ugyanis kapitális mennyiség jött ki- az enyém a narancsszínű ice-teás kupak-tégelyben csodálható meg),



























illetve testápoló kence-fice (nagy fémdoboz - itt egy kicsit elnéztem a doboz méretét, de hát ez van, nem lehet minden tökéletes!), Holnap testápoló tömböt és levendulás füdőbombát fogok gyártani, ha még bírom enegiával, még a krémdezodorba is belevágok . Meg a szájfényt is kipróbálom... .




 Délutánra még maradt egy kis energiám, így gyors sikerélményként összehoztam ezt a kis csini nyakláncot.  Zöld csiszolt, bronz láncon :

És hogy ne teljen el nap állat nélkül: Micike.

Demonstratív  befordulással éreztette a drágám, milyen megvetendő módon is élünk mi emberek...