Gyönyörű idő volt délután, nosza rajra!, kivonultam faleveleket gereblyézni! BellaBuci azonnal ott termett és hatalmas segítőszándékáról is tanubizonyságot tett: amint összegyűlt egy kisebb kupac, ráfeküdt, hogy el ne vigye a szél újra a leveleket!

 Természetesen a kedvenc (sok helyen már fűnyíró által megcsonkított) kék labda is jött,

majd néha lepottyant,

bele a falevélkupacba

és persze elbújt és persze jó mélyre és persze meg kellett keresni...

hát tehet szegény Bellus arról, hogy azok a nyavalyás falevelek szerteröppentek a legkisebb turkálástól is? Ugye, hogy nem? Végülis így eltársasjátékozgattunk egész délután (néha még behajította a labdát a leveles zacskóba is... na, az még a külön a élvezet!), de jelentem a faleveleket bezsákoltuk és kikészítettük így is a Zöldjáratnak!