Összes oldalmegjelenítés

2012. december 25., kedd

Kerstin Gier: Rubinvörös, Zafírkék, Smaragdzöld

Úgy gondolom, mivel szép, kerek, összefüggő történet a három könyv, úgy helyes, ha idecopyzom a Könyvbarlangon is közzétett korábbi írásaimat...

(A Smaragdzöldet a bejegyzés legvégén találjátok)

Kerstin Gier: Rubinvörös































Hogy is kezdjem....

Bár Kerstin Gier mára már a Kedvenc Európai Írónőim-klubom tagja (Szabó Magda, Agatha Christie és Ulickaja után) ezt a könyvet kamaszlányoknak valónak tartottam, fennsőbbséges mosollyal nyugtáztam, hogy: "Lehet, hogy Gier, de ezt aztán biztosan nem...", amikor elolvastam az ajánlóját megjelenésekor.
Aztán egyszercsak belebotlottam valahol... Aztán eljuttattam egy kolléganőm ikerlányainak... Aztán egy csendes ebédszünetben, amikor már a túlhajszoltságtól éppen majdnem elszakadt a húr... csak egy pár sort, hogy szelepeljek kicsit... És aztán itthon persze már le sem tudtam tenni... egyszuszra...!

Hát, hát... hát... nem jutok szóhoz! Még mindig él ott bennem a tizenhatéves-kamaszlány!!! (pedig nagyon régen voltam már 16!)
Nagyon tetszett! Nem vagyok elégedetlen azokkal az olvasmányaimmal amiket tizenhat évesen olvastam, de ez... ha ilyeneket olvashattam volna... Hujjujjjjjjjjjj!

Akkor a történet: Gwendolyn 16 és fél éves. Egy teljesen rendkívüli családban próbál normális életet élni. Természetesen ő a perifériára szorult (hamarosan) főhősnő, aki ráadásul még normális is, ami ugyebár ebben a családban ritkaság!
A család ugyanis cseppet sem normális! Az még talán nem is olyan szokatlan, hogy Londonban, egy kastélyban, szakácsnővel, inassal felszerelkezve laknak, de az már egy kicsit igen, hogy a rendre előjön egy érdekes genetikai "probléma" női ágon: a spontán időutazás.

Ennél a pontnál összeugrott a gyomrom: olvastam az Időutazó feleségét (meg kell jegyezzem, jó ötlet helyenként zavarosan kidolgozva, a végén feleslegesen gusztustalan és kegyetlen megoldásokkal...), és attól tartottam, hogy megint egy koppintmánnyal lesz dolgom...

Vissza a könyvhöz: A családban már várják, a következő időutazó első megnyilvánulását (jövendölések, stb), egészen pontosan Gwendolyn unokatestvérének első időutazását, aki a megfelelő napon született, aki emiatt a megfelelő nevelést kapta, aki már maga is várja az első időugrást, aki már készen áll őrzőjével, a halálosan sármos Gideonnal való utazásokra és a szerelemre, és aki úgy egyáltalán a család szeme-fénye, sztárja, stbje... A család egyébként ritka cifra: a nagymama, akit mindenki (!, még a saját gyerekei, unokái is) Lady Aristának szólít, a dilis nagynéni, aki a legváratlanabb pillanatokban látomásaival szórakoztatja a társaságo (például vacsora előtt, közben, után)t, a sztár-lány-Charlotte és fennhéjázó édesanyja, akik mindent és mindenkit lenéznek és úgy a farvizen Gwendolyn, özvegy édesanyjával és két kistesójával a padlásszobákban, mint megtűrt szegény rokonok. Természetesen a szakácsnő és a komornyik...

És aztán beüt természetesen aminek be kell ütnie: Gwendolyn az időutazó és Charlotte a "normális".
És persze mire Gwendolyn elfogadja, hogy ő a "más", talán egy kicsit rá is kap az ízére, az is kiderül, hogy valami hihetetlen nagy ármánynak a közepébe csöppent!

Nem tudtam letenni...! :-)

10/10

A hivatalos fülszöveg:
Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron... 

Kerstin Gier: Zafírkék





Ajjaj! Én azt hiszem megbolondultam... bizony, ezen is túl vagyok! 6 és fél óra alatt 357 oldal...

Megérte! :-)

Kamaszlányos mamák! Harcra és lóra/autóra/buszra fel! Induljatok Rubinvöröset és Zafírkéket venni a lányaitoknak Karácsonyra! (Előtte olvassátok el ti is, bár tudom, hogy ilyet nem szabad csinálni, de megéri!)

Ez a kötet is mozgalmas, fordulatos, kalandos, ábrándos, szerelmes; mindenféle, ami egy (vagy egy bennünk megbújva még mindig ott lakozó ) tizenévesnek tetszhet!

Kicsit gyengélkedtem ma. Na, annyira nem, leginkább a megrázom magam és kutya bajom és a kicsit nyavalygok között ingadoztam, majd úgy döntöttem, ebéd után olvasgatok egy fél órácskát. Aztán megrázom magamat. Ez volt 6 és fél órája... Mostmár lassan valóban megrázom magam! :-)

Percre pontosan ott folytatódik a második könyv, ahol az első végződött. Nagyon szépen alakulnak a dolgok, már sejthető mi lesz a sztori a vége, ami nem is baj, mert hát ugye nem vizsgafeladatot oldunk meg. :-)

Gwendolyn szorgalmasan időutazgat, jóllehet, még csak egy hete kezdődött az egész, azaz még csak egy hete, hogy fejtetőre állt az élete. És már lassan négy-öt napja, hogy szerelembe esett Gideonnal... A család továbbra is kellőképpen ütődött, a történet továbbra is hihetetlenül szövevényes, a szereplők továbbra is szerethetőek és ez a könyv is nagyon könnyen olvasható.

Mint minden Kerstin Gier könyvnek, ennek is hibátlan a logikája, (szerintem) zseniális a humora és nagyon jó a fordítója, aki olyan pezsgő élettel tölti fel a sorokat, hogy a könyv letehetetlen!

Az első kötet ismertetője az előző bejegyzésben olvasható! egy nap alatt sikerült kettő:-)

10/10

A hivatalos fülszöveg:
Friss szerelmesként a múltba utazni - ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)

Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Romantikus, humoros, példátlan - Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.
  0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek 

Kerstin Gier: Smaragdzöld

Elmúlt egy év a fenti bejegyzések óta.
Ez a könyv is, percre pontosan ott folytatódott, ahol a második befejeződött.

Most legyek őszinte? Ha nem kellett volna dolgozni mennem  (és nem történtek volna nagyon rossz dolgok a környezetemben) valószínűleg ez is készen lett volna egy röpke nap alatt :-)...

Szóval akkor a történet: Gwendolyn megrendül. A fő-fő-ármánykodónak, az időutazók ősének sikerül elbizonytalanítania. Felborul az éppen kialakulófélben lévő lelki egyensúlya, nem bízik már Gideonban, összetörik a - erre az érzésre jól emlékszem még én is, milyen törékeny volt - a 16 évesen oly' törékeny, szerelmes kicsi szíve... amiről a könyv során kiderül, hogy "igazándiból" marcipánból van, de attól még összertörik. Gwendolyn kideríti az igazságot és ebben Leslie-n, a legkedvesebb barátnőjén kívül további segítőtársai lesznek; rájön, hogy születésekor mindent elvesztett, ám egyben mindent meg is nyert... azaz ebben a könyvben is rengeteg minden történik, a szereplők oda-vissza vágtáznak Gwendolyn életében és szobájában. meg persze Gwendolyn is másokéban :-).
Tetszett, bár nekem kicsit meredek, hogy a halhatatlanságot is belekeveri Gier  dologba (bár valljuk meg őszintén, az időutazás is közel ilyen valaszínűtlen...), valahogy én kicsit valóságosabb megoldást vártam. De nem volt rossz, talán annyira nagyon jónak akartam találni, hogy egy kicsit jobbnak ítélem meg. (((Három zárójelben írom csak: kicsit blődli!))) Van benne olyan vonal, amit vártam volna, hogy kicsit mélyebben dolgozzon ki K.G., volt amit kicsit feleslegesnek éreztem... de midezeket összevetve, még mindig tetszett.
Talán szebben megfogalmazva: a befejezés valóban kicsit gyermek-lányoknak való...
10/9.
És akkor jöjjön a hivatalos ismertető:
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó. Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából. Beleszeret, aki elolvassa! 

Rozi...



... így készült a Karácsonyra: Shanti nagypárna méretű, bundás csípején nyugtatta megfáradt, ősz fejét... :-)...

2012. december 24., hétfő

Boldog...



..., békés, meghitt Karácsonyt kívánok minden kedves látogatómnak!

2012. december 20., csütörtök

Karácsonyi húzogatósra két kislánynak...



A gyerekek az iskolában két kislányt húzott; nekik készült ez a két messenger-bag.


2012. december 9., vasárnap

Nagyon szerettem volna egy nagy táskát. Olyat mit úton-útfélen hordanak manapság. Olyan igazi jó nagyot, amit keresztben is lehet hordani. Aztán ez a vacak szuttyos, múlt hétvégi hideg idő teljesen elrontotta a hangulatomat, így sürgősen valami sikerélményre volt szükségem. Hát ez lett belőle. A táskát imádom, Micikét is, aki a fotózást ki nem hagyta volna... :-)

 Azután jön a Karácsony, visszavonhatatlanul és nagyon sietve, hát én is hozzáláttam az ajándékokhoz. Ezt a kis finomat fűztem. Micike megint nem bírt magával és addig-addig sündörgött a gép és a medál között, míg kihasználtam a patyolat fehérségét :-).
 Itt már hagytam pihenni a drága cicuskát, aki, mint az a képen is jól látszik, nagyon elpilledt a fotózkodásban :-)


Cézanne a Szépművészetiben

Elmentem, megnéztem, de kicsit többet vártam. Nagyon sok másolata volt kiállítva a korai korszakábó, az eredeti művekkel párban; nem is volt ezzel semmi baj, nagyon tetszettek, sőt az ötlet is. Szinte tökéletes másolmányok, amelyek közben mégis teljesen mások a fények-árnyékok, színek-intenzitások, meg mégy egy csomó minden tekintetében. Amiben elégedetlenkedtem: szerintem elég kevés képet hoztak el, nagyon gyorsan végig lehet érni, még úgy is, ha az igazán tetszetős dolgokhoz kétszer is visszamentem; olyan klub-kiállítás hangulata volt. Most az akvarelljei voltak szerintem jelentősebbek; nekem legalábbis azok tetszettek jobban, nagyon jó darabokat válogattak össze erre az alkalomra. Szép volt...

ui.: Ha ellátogattok, 30x40 cm-es a legnagyobb táska ami bevihető.
Én birka módra vittem az új "gyors sikerélmény"  táskámat, amit a biztonsági őrök visszavitettek velem a ruhatárba. Majd, odabent az enyémmel azonos méretű, vagy még nagyobb batyukkal láttam nőket... no comment...
A csúcs azonban az egy-két hónapos, kenguruban nyöszörgő (majd bömbölő) apróság volt. Sajnáltam szegénykét, de hát a művészeti műveltség megszerzését nem lehet elég korán elkezdeni. Jobb, ha egy szót sem szólok, mert amikor a legnagyobb fiamat vártam, legalább fél évig Horváth Charlie-t (Jég dupla whiskey-vel) hallgattam és lám, a gyermek tök jó zenész lett :-).

2012. december 5., szerda

James Bond: Skyfall


Hááát.... ez is meg volt....
Mondjuk volt pozitívuma is a dolognak: nem locsolták benne jobbról-balról vödörszámra a vért, mint az előző két D. Craig fémjelezte filmben és kihagyták belőle a szerelme szálat, ami valljuk meg nőiesen nem is nagyon megy szegény Craignek (na, jó, az elején volt egy zuhanyzós jelenet, de annyi elég is volt)...  Ja... Olyan 6 pontos akció-film volt, a tizenkettő-egy-tucat kategóriából. Továbbra is hiányzik belőle a humor, az a játékos, szemtelen "charm", ami a korábbi epizódokat jellemezte, és ami feloldaná a filmbeli feszültséget... A feladat valóban hihetetlen nagy - mármint Sean Connery, Roger Moore, Pierce Brosnan nyomdokába lépni, de ha már kétszer nem sikerült, miért kell erőltetni?
Nem nagyon vannak már új ötletek; a hajánál fogva előrángatták megint a halottnak hitt, rossz útra tért, bosszúálló ügynök sztoriját, annyit lőttek benne, hogy egy kisebb ország gazdasága megroppanna ekkora lövedék utánpótlás finanszírozásába és persze James Bondról kiderül, hogy kékvérű, amit eddig is gondolhattunk az összes régebbi "Bond" láttán.
Judi Dench hiányozni fog, mert szerintem ezt a lerágott csontot is tovább fogják még rágni  a filmgyárak...

És akkor az értékelés, bár már egyszer leírtam:
10/6 (vasaláshoz elég jó)

2012. december 3., hétfő

Anne Fontaine: Coco Chanel

Már megint (több éves) fázis késéssel, de eljutottam odáig, hogy megnézzem a Coco-t.
Döbbenetes volt... egy másodpercig sem engedett. Az első pillanatban (amikor a kicsilány Coco egy kordé lécei között les ki a világba) megmarkolta a gyomromat és csak szorította és szorította... A legszorongatóbb nekem az a kép, amikor a kicsilány Coco az árvaházban, fekete ruhában nézi messziről a többieket, akikhez jött látogató és csendben vár... és vár... és vár... a film végéig.

Nézzétek meg, ha tehetitek! Szeretem azokat a női rendezőket, akik nem csak mesélni, hanem képeket mutatni is akarnak. Nos, Anne Fontaine nem csak akar, mutat is. Nagyon tetszett a film. :-)

2012. november 28., szerda

És újra...


... filmek is...

Meg kell valljam nőiesen: hiányzott a blogolás, leginkább a könyv- és filmismertetők írása.
Így utólag kicsit bánom, hogy négy év írásait mentés nélkül töröltem, de hát ez van... a könyves dolgok talán még ott vannak a Könyvbarlangon, a filmeseket meg előbb utóbb újra írom... feltéve, ha a filmeket újra nézem... :-)

Nos, ma vasaláshoz egy nagyon furcsát választottam... leginkább talán lelkizős-sci-fi-drámának tudnám hívni... Nem tudom hová tenni - és ez tőlem úgy vélem szokatlan -, mert megfogott a lelkizős része, ahogyan a szereplők változnak és a változást ők maguk is ésszel élik meg, nem pedig csak megtörténik velük (ez nagyon tetszett, nagyon visszafogottan, nagyon árnyaltan, szinte nem is eljátsszák, csak sejtetik a szereplők: az őrületet, az elviselhetetlent a bűnös is és az áldozat is), ugyanakkor a történetben elhelyezett fordulatok (amik az első öt percben már megjósolhatók voltak), be is jöttek, pedig nélkülük jobb lett volna... Kezdem azt hinni, a Fordulatok-ra azért volt szükség, hogy a főhősnő elmondhassa a Mondat-ot: "El kell mondjak valamit... Ha utána is azt akarod, hogy maradjak, maradok..."
Mindent összevetve tetszett. A szokásos 10-es skálán legalább 7 pötty! Már csak a kellemes, vontatott szenvedősségéért is (és mert ide az kell, hogy legyen időnk gondolkodni...)

és akkor a spoiler:

Főhősnőnk, Rhoda 14 évesen már zsenitojás, bejut az MIT-re. Pár évvel később feltűnik az égen egy kék folt... egy másik Föld. A felfedezés éjszakáján éppen autóval megy valahová, közben az út helyett az égen sejlő kék foltot nézi, mikor iszonyú karambolt okoz: a második gyermekét váró anya és a nagyobb gyerek meghal, apuka kómába esik.
Rhoda négy évet ül. Amikor kijön a börtönből kellőképpen kizökkent: nem megy vissza az egyetemre, sőt semmi olyat nem csinál amit tudna, helyette iskolát takarít.
(Kedvenc figurám: az öreg indiai takarító, együtt dolgoznak, az öreg érti egyedül, hogy Rhoda milyen mélyen sérült.)
Közben John, a baleset egyetlen túlélője felébred a kómából és masszív alkoholista lesz... Rhoda elkezd nála takarítani, lassacskán nem csak a lakást, hanem John lelkét is sikerül kicsit ... hát szóval csinál vele valamit pusztán a lány közelsége, a takarítás heti rítusa.
Mindeközben sikerül felvenni a kapcsolatot a másik Földdel, amiről kiderül, hogy szikronvilág, sőt utat is szerveznek oda - és lássatok csodát: természetesen Rhoda nyeri meg a lehetőséget.
... a többit pedig nézzétek meg, ha érdekel.

2012. november 18., vasárnap

Gyöngyök, mai ujjgyakorlatok...






Filmek, amik nélkül kevesebbek lennénk...


Ma újra néztem, nem tudok ráunni, pedig már lassan szóról szóra fel tudom mondani az egészet... Nagyon szeretem Bertoluccit, a nagy trilógia pedig (Oltalmazó ég, Az utolsó császár, Kis Buddha) különösképp sokat jelent...

2012. október 26., péntek

Bökögetek

 Elkészült a naaaagy takaróm: 200x220 cm lett, kicsit nagyobb, mint terveztem, de így is jó :-)

Nem túl előnyös fotó: hunyorgósan, fázósan, de boldogan! jöhet a tél!