Nagyon szerettem volna egy nagy táskát. Olyat mit úton-útfélen hordanak manapság. Olyan igazi jó nagyot, amit keresztben is lehet hordani. Aztán ez a vacak szuttyos, múlt hétvégi hideg idő teljesen elrontotta a hangulatomat, így sürgősen valami sikerélményre volt szükségem. Hát ez lett belőle. A táskát imádom, Micikét is, aki a fotózást ki nem hagyta volna... :-)

 Azután jön a Karácsony, visszavonhatatlanul és nagyon sietve, hát én is hozzáláttam az ajándékokhoz. Ezt a kis finomat fűztem. Micike megint nem bírt magával és addig-addig sündörgött a gép és a medál között, míg kihasználtam a patyolat fehérségét :-).

 Itt már hagytam pihenni a drága cicuskát, aki, mint az a képen is jól látszik, nagyon elpilledt a fotózkodásban :-)