Jól éreztem annak idején, amikor ez a könyv kijött, hogy a fene nagy hype-olás mögött egy ambivalens történet lapul. És akkor még nagyon-nagyon finoman fogalmaztam.
Pár éve, amikor a könyv megjelent itthon, mindenki ezt olvasta, mindenkinek a táskájából ennek a könyvnek a sarka lógott ki, a könyvtárakban fél évre előre foglalásban volt, az összes könyves oldal felrobbant a 10/10-es véleményektől, ... szóval, mi ez, ha nem siker!? Valahogy akkoriban lemaradtam róla, még a kritikákat, véleményeket sem olvastam, csak a 10/10-eket láttam. Na, de most... :-) igaz, a szokásos fáziskéséssel, de most elolvastam és legalább nem befolyásolta a véleményemet az a rengeteg (mesterségesen?) gerjesztett vélemény. Vagy lehet, hogy ha csak egy véleményt is elolvasok kiderül számomra, hogy thrillerről van szó és bele sem kezdek.
Nos, kérem: hát ez egy pocsék, ízléstelen krimi-thriller - hívja ki hogyan akarja, amiből esetleg filmen lehetne többet kihozni, ha jó az operatőr -, mint amennyi benne van. Amit el kell ismerni, hogy könnyen olvastatja magát, fordulatos, egy darabig, de miután elolvastam azon járt az agyam, hogy kár volt az elfecsérelt időért, mert úgy érzem nem kaptam semmit, inkább csak elvett tőlem ez a történet. Időt feltétlenül. Beteg történet a javából. Mondjuk én voltam a hülye megint, nem olvastam el, hogy milyen műfajban íródott a könyv, csak tetszett a borítója, hát legyen...
Negatívumnak érzem - és ez a mai könyvek egyre nagyobb hányadánál megtalálható, már-már kötelező formai elem: az ágyjelenetek mérnöki pontossággal megtervezett és leírt szakaszai, a ki-mit-hova-hányszor részek, lehetőleg fejezetenként egyszer, minimum 20 soron át... könyörgöm, jöjjenek már rá az írók, hogy ez csak ront a(z amúgy is gyenge) történeteken; az egész úgy néz ki, mintha strigulázni kellene, hogy megvolt-e fejezetenként legalább egyszeri szex, mert különben nem fizet a kiadó, vagy talán oldalszámra szól a szerződés és az egész történet magában mindössze 100-150 oldalt tenne ki, de a szerződés 250-et követel és ezzel töltik ki a szükséges terjedelmet...? Vagy az olvasói ízlés zuhan ilyen mértékben? Félreértés ne essék, nem a szex-szel van a problémám, ahol ott van a helye, ott előre viszi a történetet, ott kerek egész lesz az eredmény, de, mint minden, ez is olyan dolog szerintem, hogyha túltolják, akkor sokat tud rontani a történet összképén. Főleg, ha a történet amúgy sem túl stabil... Egy idő után úgy éreztem, hogy pornó-krimit, vagy ha jobb megvilágításban szeretném látni, akkor krimi-pornót tartok a kezemben. A régi hollywood-i szlogen, miszerint Kutya-gyerek: kasszasiker mára átalakulóban van Melegek-szex-színesbőrűek-re. Filmekben és könyvekben egyaránt. (És nem: sem a melegekkel, sem a szex-szel, sem a színesbőrűekkel nincsen bajom, sőt az esélyegyenlőséggel sincs!)
Na, de elég a szapulásból: az elején tetszett, ahogy apránként bontotta ki a szereplőket, mindenkit a helyén kezelt egy darabig, aztán persze, olyan amerikai módra, amikor megunta tovább bontogatni a szálakat, vagy már elfogytak az ötletei zutty, bedobott mindent egy kalapba, jól megrázta és befejezte azzal, hogy: Bebebeee, nem is úgy volt, ahogy eddig írtam, hanem teljesen másképp és akit végig rossznak állítottam be, az volt a körülmények áldozata, az erkölcs élő szobra, az ártatlanság ártatlansága, már csak ezért is Verity a neve... Vagy csak annyira felspilázta a történetet, hogy nem tudta kitalálni, hogyan fejezze be, hogyan lehetne levezetni a feszültséget, hát puff, elvágott minden szálat és menjen mindenki amerre akar.
Eleinte tetszett a könyv ritmusa, ahogyan egyik fejezetben a jelen, a másikban a múlt: Verity naplója jelenik meg. Ahogy az előbb írtam, a könyv elején egészen jól kezdi leírni a szereplőket, óvatosan, finoman nyitogatja a főszereplő személyiségét (de vajon ki is volt a főszereplő), problémáit, múltját, úgy általában a jellemét, hogy már-már kezdünk azonosulni is vele, már-már kezdünk neki drukkolni, hogy sikerüljön kitörnie a nyomorúságból, tudjon ő is fejlődni, találja már meg magát végre, legyen része valami jóban, valamiben ami előre viszi, előre mutat. Újra megjegyzem: én voltam a hibás, mert még mindig nem néztem meg, mi is a műfaj megjelölése! Aztán egyszerre úgy hagyja: félig kinyitva, nem viszi tovább, helyette jönnek a feleslegesen ismételgetett ki-mit-hova-hányszor részek (tényleg olyan, mintha CTRL+C, CTRL+V-vel készült volna)(nyugodtan tovább lehet scrollozni, semmit nem veszítesz), majd a történet végére egy tollvonással áthúzza az egészet, összegyűri a papírt és a képünkbe röhög... és olyan, de olyan ostoba kis nőszemélynek állítja be főhősnőnket, ami tökéletesen ellentétes az eddig megismert, érzékeny, visszahúzódó Lowen-nel. Sőt tovább megyek, egy idő után háttérbe helyezi, már nem is ő főszereplő, már nem is fontos, hogy mi van vele, töltelékként kezeli, mesélő szerepbe degradálja, hülyeségeket csináltat vele. A történet elején meglepett, amikor kiderült, hogy főhősünk thrillereket ír, teljesen megütköztem rajta, hogy azzal személyiséggel, amire addig ráláttatott, hogyan tud thrillereket írni, de talán éppen ez keltette fel az érdeklődésemet, hogy megérthessem, mi húzódik a mélyben, miért pont a thriller az a műfaj, amiben főhősünk ki tud teljesedni (még mindig nem volt gyanús, hogy mekkora hülye vagyok, hogy ez egy thriller a thrillerben), amiben annyira tehetséges, hogy őt kérik fel arra, hogy egy thriller bestseller írónő regénysorozatát folytassa-befejezze. Tetszett a téma felvetés, hogy egy írót felkérnek arra, hogy egy másik író (bestseller író!) regénysorozatát fejezze be (úgy hogy az árnyékíró addig még egyet sem olvasott a sikeres író műveiből?) - persze egyből elgondolkodtam, hány író használja ezt a módszert, amikor kifullad, egy kis ötlet-injekcióra van szüksége. Végig azt vártam, hogy kiderüljön, hogy ez a félszeg, kicsit bizonytalan, számomra már-már szimpatikus nő miért ír thrillereket? Mi húzódik a mélyben? Mert a sorok között végig azt suttogja valaki, hogy itt nagy titkok rejtőznek, de aztán a főhős pillanatokon belül lepottyan a süllyesztőn át és új főszereplőt kapunk és az ő titkait ismerjük meg. Pedig számíthattam volna rá, ó én naív, hiszen mi is a könyv címe? Verity bizony. Ez Verity története volt, nem pedig Lowené... kit érdekel Lowen...? És kit érdekel az igazság? Hát mindenkit, ezért olvasunk el még egy ilyen szánalmasan gyenge történetet is! De kinek az igazsága? Van-e abszolút igazság? Mennyire hihető, hogy egy háromkönyves írónőt egy férj felbérel, hogy írja meg agyhalott felesége helyett a három, még hátralévő részt a bestseller regénysorozatba... A férj elmeállapota is megérdemelne pár sort, de ezt most hagyjuk.
És akkor a három legdurvább dolog, amit nem értek:
Nem értem, hogyha egy családban két gyerek meghal, az anya agyhalottként vegetál, akkor miért az az egyetlen megoldás, hogy felfogad az apa egy szellemírót, hogy írja meg a maradék három könyvet? Ráadásul, ha annyira össze van törve, mint azt mondja...
Nem értem, hogyha Verity úgy edz a hiper-szuper thrillerei megírásához, hogy inverz naplót ír (és minden eseménynek pontosan az ellentéte szerepel a naplóban), akkor hogy történhet meg, hogy a megismerkedése a férjével tűpontosan egyezik a férj leírásával. Tehát, akkor mégiscsak az igazat tartalmazza Verity naplója?
Az elvileg inverz-naplóban pontos leírások szerepelnek arról, hogyan próbálja Verity megszakítani a terhességét, amikor az ikerlányokkal várandós; ez a szakasz minek az inverze? Milyen beteglelkű ember talál ki ilyen történetet? És itt nem Verityre gondolok...
Beteg történet. Kár volt elolvasni. Olyan, mint a világ. Egy nagy katyvasz az egész. Senki sem az aminek látszik, az ártatlanok... - na, de ki is az ártatlan? - szóval az ártatlanokról kiderül, hogy nem is ártatlanok, a bűnösökről... de hát akkor nincs is senki, aki bűnös lenne? Egy nagy félreértés az egész? Emberek élnek együtt tizenévekig és nem ismerik a másikat? Még annyira sem, hogy apró jelekből legalább a gyanú felébredjen bennük, hogy fejben valami nincs rendben és az imádott házastárs elmebeteg, mert ha olyan naplót tud írni, amilyen a könyvben szerepel, akkor az már az elmebeteg, de minimálisan meghasonlott személyiség sajátja. Vagy ha elolvas egy naplót, amiben ilyen mértékű elmebaj szerepel, akkor
nem próbál beszélni az imádott feleségével, aki eddig mintaanya,
feleség, író, stb, hogy valóban így érez, vagy ez csak egy írói próbálkozás, mert hát mégiscsak író a nyomorult és ilyen típusú elmebeteg történeteket ír... fel sem merül a kétely, hanem szó nélkül megpróbálja kinyírni? És ha az a célja, hogy kinyírja egy hegyomlás méretű pasi a feleségét, miért bízza a véletlenre... Ja, persze, akkor már vége is lenne a történetnek, és nem lenne szükség Lowenre, :-).
Könyörgöm! Itt mindenki hülye? Vagy csak arccal a kassza felé minket néznek annak?
Ha az utolsó fejezet nélkül jelenik meg a könyv és minden szál csak lebegne a ködben: mindenki fejezze be ahogy akarja, még az is jobb lett volna.
Most látom, ahogyan a fülszöveget olvasom, hogy 16 éves kortól ajánlott! Emberek! Egy 16 éves, ha ilyet olvas félek még elképzelni is milyen normákat tesz magáévá...
10/1
"A szavaknak egyenesen a zsigerekből, húson és csontokon át kell kiszakadnia."
A küszködő, anyagi csőd szélén álló író, Lowen Ashleigh megkapja
élete állásajánlatát. A bestsellerszerző Verity Crawford férje felkéri,
hogy a balesetben megsérült író helyett megírja sikersorozatának
befejező részeit. Lowen megérkezik a Crawford-házba, hogy átnézze Verity
többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál
a munka elkezdéséhez. Ám az irodában nemcsak kaotikus állapotok
fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban
írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak
az éjszakának a történetét is, mely örökre megváltoztatta a család
életét. Lowen először úgy dönt, nem mutatja meg a kéziratot, mert annak
tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi
iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne
fedni Verity mocskos titkait.
Egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestsellerszerző, Colleen Hoover tollából.
Neked való, ha nem félsz rettegni.
Ismerd meg egy beteg lélek legsötétebb bugyrait!
"Magával ragadó és megdöbbentő. Egyszerűen nem lehet letenni."
- Claire Contreras New York Times bestsellerszerző -
Kikapcsol és feldob a borzongás, az izgalom?
Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!
16 éves kortól ajánljuk!
