Elmentem, megnéztem, de kicsit többet vártam. Nagyon sok másolata volt kiállítva a korai korszakábó, az eredeti művekkel párban; nem is volt ezzel semmi baj, nagyon tetszettek, sőt az ötlet is. Szinte tökéletes másolmányok, amelyek közben mégis teljesen mások a fények-árnyékok, színek-intenzitások, meg mégy egy csomó minden tekintetében. Amiben elégedetlenkedtem: szerintem elég kevés képet hoztak el, nagyon gyorsan végig lehet érni, még úgy is, ha az igazán tetszetős dolgokhoz kétszer is visszamentem; olyan klub-kiállítás hangulata volt. Most az akvarelljei voltak szerintem jelentősebbek; nekem legalábbis azok tetszettek jobban, nagyon jó darabokat válogattak össze erre az alkalomra. Szép volt...
ui.: Ha ellátogattok, 30x40 cm-es a legnagyobb táska ami bevihető.
Én birka módra vittem az új "gyors sikerélmény" táskámat, amit a biztonsági őrök visszavitettek velem a ruhatárba. Majd, odabent az enyémmel azonos méretű, vagy még nagyobb batyukkal láttam nőket... no comment...
A csúcs azonban az egy-két hónapos, kenguruban nyöszörgő (majd bömbölő) apróság volt. Sajnáltam szegénykét, de hát a művészeti műveltség megszerzését nem lehet elég korán elkezdeni. Jobb, ha egy szót sem szólok, mert amikor a legnagyobb fiamat vártam, legalább fél évig Horváth Charlie-t (Jég dupla whiskey-vel) hallgattam és lám, a gyermek tök jó zenész lett :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése