Erről a filmről csak superlativusokban tudok beszélni... szeretem az abszurditását, a finoman visszafogott szókimondását, az szereplők esendőségét, elmebaját, szeretem úgy, ahogy van, pedig, ha elkezdjük boncolgatni, nincsenek benne nagy mondanivalók, nem egy mozgalmas akciófilm, a szereplők is többnyire
a maguk tökéletlenségétől tökéletesek... nem tudom miért, de nagyon szeretem.
Kicsit elvont és nagyon dilinyós, :-)
Pepa ámokfutása, miközben igyekszik megtalálni a csélcsap Ivan-t, hogy elmondja: gyermeket vár tőle. Miközben próbálja elérni Ivan-t átértékeli az életét, szerelmüket, talán még önmagát is. És közben nem csak a lakása, az élete is szépen lassan örültek átjáróházává válik.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése