Netflix-es sorozatot hoztam. Engem teljesen beszippantott...
A történet főszereplője Beth, kicsi, védtelen, árva... egyáltalán csoda, hogy él. Túléli az autóbalesetet, amiben édesanyja meghal, és mivel nincs senkije, árvaházba kerül.
Beth érzékeny, bizonytalan, elveszett kicsi lány - szerény véleményem, hogy édesanyja (lassan elénktáruló hol csendes, hol hisztérikus) őrülete sem kimondottan mozdítja el Beth-t a magabiztosság és az életrevalóság irányába.
Megdöbbentő (fikció, vagy tény?), hogy az '50-es, '60-as évek árvaházaiban vitaminokkal és nyugtatóval biztosítják a gyerekek testi és lelki egészségét, vagy legalábbis könnyen kezelhetőségét.
Beth magányos, mint életében eddig mindig. Érdektelenül sodródik át a napokon, a hetenken, hónapokon, míg egy nap meglátja a pincében magában sakkozó gondnokot és kinyílik számára a világ.
A két magányos ember, a még semmit nem élt, de már olyan sok mindent elvesztett kislány és a mogorva, öreg gondnok lassan egymásra talál, Beth megtanul sakkozni, míg az öregember valami olyat tapasztal meg, amiben már régen nem lehetett része: tartozni valakihez. Furcsa páros az övék, egymás iránt nem tudják kimutatni a szeretetüket, mégis összeköti őket a sakk iránti szenvedély. Beth amellett, hogy öreg gondnokkal játszik, olyan, mint egy öntanuló robot, éjszakánként az eldugdosott nyugtatóknak hála fejben újra játsza a partikat, továbblogikázik. Nem csak szárnyaló sakkozóvá válik, hanem szépen csendben gyógyszerfüggővé is...
Érdemes megnézni. Régen láttam ennyire profin elkészített sorozatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése