Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem Juliette Binoche filmjeit, nagyon vártam, hogy ezt a filmet lássam! Nem tudok róla semmi rosszat mondani, de olyan nagy jókat sem. Kifogástalan volt, minden a helyén volt a végső musical jelenetig, mert az az én ízlésemnek már sok volt. Szóval nem ez a legjobb filmje. A szereplők mind kifogástalanok voltak, a játékuk is, szerethetőek, kedvesek, szépek, meg minden (mondjuk a szervezetem lassan tele lesz attól, hogy lassan nincs film amiben ne jelenne meg a leszbikus, vagy meleg vonal...). Szóval minden tökéletes volt és mégsem volt valahogy egyben az egész.
Paulette (J. Binoche) egy igazi meleg szívű teremtés, aki valahogy el van tévelyedve kicsit azzal kapcsolatban, hogy mennyit ér egy nő és mi a dolga a világban. 1968-at írunk és mégis középkori elveken alapuló háziasszony neveldét vezet. Szerencsére (már amennyire egy haláleset szerencsés lehet) idejében meghal a férje, így Paulette-nek lehetősége nyílik az igazi életre, az igazi boldogság megízlelésére, arra, hogy felfedezze magát és azt, hogy mindenkinek joga van a boldog élethez, megalkuvás nélkül. (Persze mind tudjuk, hogy naponta megalkuszunk, de ...). És természetesen azt is megtapasztalja, hogy egy nő nem csupán a háztartásban tud nagyot alkotni...
Ízig-vérig romantikus film, de hála az égnek annyira nem csöpögős, hogy nyálkendő kellene hozzá..., mondjuk úgy jobban tetszett volna, ha kicsit mélyebbre megy a női egyenjogúságba, vagy Paulette esetleg egy kis önkritikával szemlélné a helyzetet, mert így olyan kis falusi butuska érzetét kelti, aki most ébredt Csipkerózsika-álmából... olyan semmilyenke...
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése