E. M. Remarque: A diadalív árnyékában

 Jó régen nem írtam pedig rengeteg filmet, sorozatot megnéztem, illetve olvastam is.

Könyvklubos feladvány volt Remarque-tól A diadalív árnyékában...

Aki néha olvas tudja, hogy a ... már nem jelent jót. :-)

Anno, amikor divat volt Remarque-ot olvasni, a '80-as évek közepén, én dafke nem olvastam, mert én olyan vagyok... ha világ jobbra megy, én biztosan balra, de ezzel nem tudok mit tenni.

Szóval egyetlen Remarque sem csúszott le eddig. Na, csúszni ez sem csúszott! Szépen komótosan, október-november-december és valamikor január eleje-közepe felé jutottam a végére.

Biztosan ismeritek az érzést, hogy: Jaj, már nagyon kellene vele haladni...!, de mindig van valami más, ami vagy érdekesebb, mint az olvasott könyv, vagy éppen könnyen rá lehet mondani, hogy fáradt vagyok az olvasáshoz, stb. Hát nekem is ilyen volt ez a könyv.

Valószínűleg már belefáradtam a II. Világháborúba, a borzalmakba amik megelőzték, végigkísérték és utána sem fejeződtek be. Valahogyan ez a történet nehéz volt nekem, pedig semmi másról, mint az életről, arról hogyan legyünk emberek egy embertelen világban, vagy talán félreértettem, de mégis valahogyan nyomasztott...

Nem mondhatom rá, hogy rossz volt, azt sem tartom kizártnak, hogy a fordító vette el a szépségét, nem tudom.

8/10

Hivatalos fülszöveg:

Magyar címe jól érzékelteti a regény atmoszféráját: a Párizsba emigrált menekültek és antifasiszták életére a második világháború nyomasztó árnya nehezedik. A regény cselekménye 1938-1939-ben játszódik, a második világháború baljósan ellentmondásos légkörében. Az emigránsok áradata Párizs felé indul. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át. A menekülő orvos sorsában, viszontagságaiban találkozhat az olvasó a fény és árnyék, szerelem és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás minden válfajával. Remarque regénye jó értelemben vett bestseller, a könyvét cselekményesség, életszerű párbeszédek jellemzik.