Szép borító... Figyelem felkeltő, már-már jó cím... és már puff el is altatták az ember lányának éberségét, hogy amerikait neeeeeee..... vagy legalábbis óvatosan, ritkán, stb.
Hát benyaltam. Jó alaposan. Mivel általában a ratyit is végigolvasom, elég kevés olyan könyv van, amit leteszek, hát ezt is elolvastam.
433 oldal volt, ebből az első 300 oldalt el lehetett volna intézni kb 100 oldalban, ha kevesebb szájbarágás, meg ismétlés, meg kínlódás, vergődés, k...va szarul érzem magam, de nem tudom mitől... hangulat helyett egy kicsit érdekfeszítőbbre sikerült volna a történet. A nyavalygós amerikai stílus azt hiszem csak Woody Allennek áll jól, sőt tőle elvárás, de ő nem is regényként adja el magát!
Kezdjük kivételesen az ismertetővel:
"Rendkívül szórakoztató... Egyszerre találós kérdés, rejtély, családi
dráma és egy könyvesboltszerető ember álma, sőt még ennél is több." -
Aimee Bender, A citromtorta különös szomorúsága szerzője
Miranda
Brooks sosem fogja elfelejteni a tizenkettedik születésnapját. Ekkor
veszett össze ugyanis az anyja és az imádott nagybátyja, a különc Billy.
A lánynak fogalma sincs arról, mi vezethetett a szóváltáshoz, amely
végül mindent megváltoztatott.
Attól kezdve nem látta többé a
nagybátyját, így sok-sok év múltán, Billy halálakor meglepődve értesül
arról, hogy a férfi ráhagyta a Los Angeles-i könyvesboltját. Mirandának
nemcsak a csőd szélén álló üzlet irányításával és a meglehetősen
ellenséges boltvezetővel kell megbirkóznia, de a végére kell járnia a
nagybátyja utolsó kincsvadászatának is. A férfi ugyanis nyomokat hagyott
hátra számára a könyvesbolt polcain sorakozó könyvekben, amelyek révén
nemcsak a férfi élettörténete tárul a lány elé, hanem az is, miért
szakadt ketté a családja azon a végzetes születésnapon.
Amy Meyerson
regénye lírai történet családról, szeretetről és a közösség gyógyító
erejéről, valamint arról, hogyan formál minket a személyes történelmünk
azzá, akik vagyunk.
Hát tervben volt a Citromtorta különös szomorúsága is, de ha a szerzőjének ez a rendkívül szórakoztató, akkor ő vajon miket ír?!
Nem fűznék a történethez többet, mint ami az ismertetőben is van. Az első 300 oldal nekem vontatott volt, nehézkes. Azután beindult és mint egy express vonat odaborította az ember lánya elé 30 év drámáját. Érzelmi hullámvasút, tragédia hegyek, mindeközben a maga a történet olyan valószínűtlenre sikeredett (vagy talán éppen ettől a sok kínlódástól), mintha a valószínűtlenségi versenyre akartak volna vele benevezni...
Egyetlen hozadéka van a könyvnek: most már biztosan újra olvasom Shakespeartől A vihart-t.
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése