Undoing

 ... huh...

 Régen játszottak ezek a színészek ilyen jót, ilyen jól. Krimi. 6 epizód kemény feszültség. Ki hazudik, ki nem, ki a gyilkos, ki nem, oda-vissza lesz gyanús mindenki, majd hisszük el az ártatlanságát, állandó érzelem-hullámzásban. Szépek a képek, jók a szereplők, az egyes jelenetek rendben vannak, nem esetlegesek, jók az átkötések, mindenki akkor pottyant el egy információt, amikor és ahol annak helye van. Na, jó.

 Előre kell bocsátanom, nem igazán kedvencem Nicole Kidman; az Átkozott boszorkák óta mindig vértelen, megalkuvó, olyan lárva-szépasszonyokat játszik... itt éreztem először évek óta, hogy "Na, ezt odatette, de úgy Istenesen!". Hugh Grant a párja... fiatalkori Az angol aki dombra ment fel és hegyről jött le óta nem igazán hittem el neki túl sok mindent hiába volt gaz csábítótól kezdve miniszterelnök, valahogy..., de itt hiteles volt, jól játszott, így 60 határában elhittem még a lélegzetvételét is. És essen szó a többi szereplőről is: Donald Sutherland elég ha megjelenik, ő mindig JELEN VAN. Egyszerűen tökéletes. Flegma és szemfüles, rideg és vajszívű, önző és önfeláldozó egyszerre... tökéletes, mint mindig.

Jó volt. Sőt, nagyon jó. (Egy apró pontba kötnék csak bele: egy tuti pszichiáter hogy hogy nem ismeri fel a nárcisztikus személyiség torzulás jegyeit? De ez a kivitelezésből, a színészi játékból, a feszültségből egy szemernyit sem von le, mert mind jól tudjuk, hogy sokszor látjuk a valóság helyett azt, amit látni akarunk).

10/10

A minisorozat középpontjában Grace és Jonathan Fraser (Kidman és Grant) áll, akik pontosan azt az életet élik, amiről mindig is álmodtak. Ám egy erőszakos haláleset és egy sor borzalmas felismerés nyomán egyik napról a másikra mindennek vége szakad. Grace ott áll egy egyre súlyosabb, a nyilvánosság előtt zajló katasztrófa közepén, és maga is megdöbben, hogy mennyire nem követte a saját tanácsait. Kénytelen búcsút inteni eddigi életének, és újat teremteni a gyermekének (Noah Jupe) és az egész családjának.