A corpus delictit kénytelen voltam már kimosni, mert Őnagysága nem csupán lerángatta a cipőtartóról (igen, elismerem, egy kardigánnak nem a cipőtartó tetején a helye, főleg nem hanyagul oda vetve...), nem csupán összegyűrte, de bájos vigyorral azon az álszent pofáján még rá is feküdt és mindezen gaztettek után még büszke is volt magára.
A képen éppen a lebukás pillanata, amikor kissé ingerülten próbálom rávezetni Bellát, hogy nem feltétlenül tetszik nekem, amit művel... de a "Kihez beszél ez a nem normális?!"-arckifejezésnél többet nem igazán tudtam nála elérni...
Eltartott egy darabig, amíg a kardigánomat kirángattam a koszos alól, mire is a drága meglehetősen szemrehányóan reagált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése