Szabó Magda: Régimódi történet

Megint beszippantott... többször olvastam már, láttam a Bereményi féle sorozatot is, ezért úgy gondoltam, a legutóbbi könyvklubon megélek a korábbi élményekből, de nem... csúfosan kihullott sok epizód és ami megmaradt az is megkopott. A könyvklubra  kicsit fel akartam turbózni magam, kivonatosan átfutni, mert " Mi az a 378 oldal nekem?! Csak átfutom, mert a történet ott van bent, csak kicsit fel kell habosítani... Egy hetet adtam rá magamnak a találkozónk előtt... nos a habosításból nem lett semmi, mert az első 4 sor után egyszerűen beszippantott. Megint... és megint adott, és megint mást...

Megint fürödtem a kifejezésekben, a szavakban, a stílusában, a mesélés módjában, a százszorosan összetett, se eleje-se vége mondatokban, amik 4-5 soron át csak fokoztak és fokoztak és magyaráztak és meséltek és színeztek és megríkattak és megmosolyogtattak és ...

Én úgy érzem, ez az irodalom, így kell történetet mesélni, három (vagy négy, vagy még több) generációt így kell életre kelteni, ez a tehetség és ezért vagyok boldog, hogy most élek és ezeket a csodákat szívhatom magamba; ötven éve még nem volt elérhető a Régimódi történet, ötven év múlva meg ki tudja mi lesz... de én most vagyok részese a csodának, már nem először.

A Bereményi Géza féle sorozatot is újra fogom nézni hamarosan; amire emlékszem belőle, az az, hogy történethű a legapróbb részletekig szinte, hogy zseniális színészeink (akik néző-kortársának lenni megint csak óriáási szerencse)  játéka parádés, a legjobb, ahogyan a filmvásznon történet életre kelhet (rendben, tudom, ezt is már videóra forgatták)! Ám ezt a könyvet akkor sem múlhatja felül semmilyen, belőle készült színi előadás, film, mert a szavak játékát, a mondatok hullámzó lebukó és felemelkedő hangulatát semmi nem adja vissza.

Gyerekkoromban úgy választottam könyvet, hogy belelapoztam és ha jó sok párbeszéd volt benne jöhetett, ha nem, ment vissza a polcra, mert úgy gondoltam a sok párbeszédtől mozgalmas és cselekményes lesz. Hát a Régimódi történetben nincs túl sok párbeszéd, hatalmas, hosszú leírások tömkelege, mégis ennél pergőbb, cselekményesebb, elszomorítóbb és közben mégis felemelőbb történetet nem nagyon tudok mondani. Beszippant, gúzsba köt és ott tart, benne élek, ahányszor csak olvasom, részese vagyok, nekem is fáj, én is kétségbe vagyok esve, velem is történik... ezért szeretjük annyira őt, olvasni is. Köszönöm...

                                                                                

10/10

És akkor jöjjön a hivatalos fülszöveg:

"Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sohasem lesz belőlem ép ember a temetés után" - vallotta meg Szabó Magda. Valóban, anyát és lányát fél évszázadon át szorosabbnál is szorosabb kapcsolat fűzte egymáshoz, és ez a lelki köldökzsinór csak Jablonczay Lenke halálával szakadt el. Ezért is döbbent meg Szabó Magda, amikor halálos ágyán anyja azzal búcsúzott tőle, hogy annyi titka van még... Férje, Szobotka Tibor biztatására ereszkedik alá az Ókút mélyébe, hogy feltámassza tündér anyját, és megtalálja még őelőtte is kulcsra zárt élete nyitját.
Szabó Magda hosszú évek kitartó munkájával rokonok elbeszéléséből, anyakönyvi kivonatokból, naplójegyzetekből, levéltári dokumentumokból, háztartási könyvekből, fényképalbumokból és saját gyermekkori emlékeiből szedegeti össze a múlt mozaikdarabkáit, hogy megírja az Anselmus és Jablonczay família több nemzedékének krónikáját, a nagy magyar családregényt.
Régimódi történetében egy letűnt világot idéz meg hihetetlen élességgel és érzékletességgel, a kiegyezés korának, a millenniumi éveknek, majd a háborúba torkolló Ferenc József-i időknek szövevényes, ellentmondásos polgári és dzsentri világát, Debrecennek és környékének katolikus és protestáns társadalmát. Életre kelti felmenőit, mindenekelőtt anyját, a mostoha sorsú Jablonczay Lenkét, ezt a sokféle tehetséggel megáldott, minden szépre, jóra fogékony teremtést. Neki, ennek a rendkívüli, erős nőnek állít emléket különleges műfajú, egyszerre drámai és költői, sodró lendületű regényében, amely Az ajtó mellett legnépszerűbb, legtöbb nyelvre lefordított könyve, s amelyből a színpadi feldolgozás mellett nagy sikerű film is készült.