Szerb Antal: A Pendragon legenda

Újabb könyvklubos élmény, ráadásul még jó is, :-).

Én úgy érzem, nem is annyira a történet a fontos ebben a könyvben (valljuk meg nőiesen, a mai rohanó világban igen bugyutácska történetnek hat, hiszen a még a manapság születő lityi-lötyi romantikus történetekben, de még a gyerekkönyvekben is több izgalom, krimi, szerelem, romantika és misztika fordul elő, mint amennyi ebben) , bár biztosan van benne millió és egy utalás, párhuzam, stb, amin lehetne élvezkedni, nekem inkább a nyelvezete, a stílusa, szóvirágai azok, amik egyszerűen elvarázsoltak, a stílusa. Olyan, mint amikor langymeleg vízbe merülünk, mely természetes közegünkké válik és nem is akarunk kiszakadni belőle sosem, csak fürdünk a szavak, kifejezések között mámorosan, alámerülünk háromsoros mondatokban és ki sem akarunk kelni többé a betű-habokból...

A boldog békeidők hangulatát idézi meg (a mű 1934-ben született), amikor a jó még valóban jó volt, amikor a becsületszó még kötelezett, mikor egy kedves mosoly már flörtnek számított... más erkölcsi normák, melyek között hasonló emberi érzelmek, érzések viharában sodródik a kisember, az úr, Isten szűk látókörű szolgája és mindez groteszk-szatírikus formában, karakírozva jelenik meg előttünk...

Nekem felüdülés volt, imádtam minden betűjét!

10/10

És akkor a hivatalos fülszöveg:

Szerb Antal szépirodalmi fő műve A Pendragon legenda. Meghatározhatatlan műfajú próza: egyszerre krimi, rejtélyes legenda, történelmi regény, ismeretterjesztö írás és mindezek felszabadult humorral írott paródiája. A főhős, az író önparódiájának is tekinthető Bátky János a British Museum könyvtárában XVII. századi angol misztikusokat kutat, majd meghívják a híres Pendragon család kastélyába, ahol izgalmas, sőt életveszélyes kalandok során találkozik a világ legrokonszenvesebb orgyilkosával, valamint számos kísértettel, megismeri az angol rózsakeresztesek történetét, és egy örökségért folyó bűntényben is megpróbálják felhasználni. Bátky János maga sem tudja kideríteni, hogy bűnügybe vagy erotikus kalandba keveredett-e, netán korszakalkotó kultúrtörténeti felfedezés előtt áll éppen. A magánéletében dogmamentesen vallásos, ugyanakkor minden hitben kételkedő Szerb Antal egész filozófiai bizonytalansága benne van ebben a fölöttébb szórakoztató könyvben, amely e bizonytalan világnézet fölényes kritikája is. A végső kicsengése mégis az, hogy élhetünk bárhol a világon, immár végérvényesen nem értjük, mi a leglényegesebb benne. kevesebb