Nos, sok minden történt az elmúlt néhány hónapban. Nemrégiben elelngedtük Rozit, oda, a Szivárvány-hídon túlra... nehéz volt. Már szeptember óta érett, de mindig mire elszántam magam, belebetegedtem a döntésbe, merthogy szegénykém bár sántikált, de sántikálva szaladt!!!! vakon és süketen, amikor eldöntöttem, hogy Na, most...!!! akkor újult erővel csóvált, bújt, cicáskodott... én persze még egy hetet adtam neki, aztán mégegyet... de december közepére már csont és bőrré fogyott. Pedig az utolsó percig habzsolva evett, de már alig-alig kelt fel, reggelente, amikor ki kellett menni az előszobából, dolgát végeznie, volt, hogy úgy segítettem fel. nehéz volt...
Próbálom Bellával betömködni a Rozi ütötte lyukat... még nem mindig megy... még így egy hónap távolából is van, hogy bekopogok a kutyaház falán, hogy jöjjen be a lakásba... Bella persze rögtön ugrik, csak én nem őt várom :-(.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése