Nos, gyűlöltem eleinte. Borzasztó volt, hogy egy 12 és fél éves kislány az öngyilkosságot tervezi.
Gyűlöltem, hogy egy okos, kreatív, művelt asszony az élet perifériáján, rejtőzködve éli az életét.
Hittem is, nem is, hogy egy 12 és fél éves kislányt foglalkoztathatnak olyan dolgok, amik arra vezetnek, hogy nincs értelme.
Azt már inkább elhittem, hogy valaki az egész életét rejtőzködve tölti, hogy hamar rájön, ha hülyének tetteti magát és csak befelé okos (briliáns, átlát a formán, érti azt a bizonyos nyelvet, amit tanulni nem lehet, csak születni rá).
Azt el tudom képzelni és hiszem, tudom, akiknek találkozniuk kell, azokat egymáshoz sodorja az élet.
Nagyon lassan nyílt ki a történet; amikor kinyílt, akkor viszont minden betűje, minden sora több élményt hozott, mint az idei év olvasmányai együttvéve.
Elképesztően erőltetettnek tartom ahogyan az író a gondolatokat Paloma, a kislány szájába adja, azonban a gondolatok jók (csak a tálalás pocsék), amikor már el tudtam szakadni a formától, a szereplők személyétől, akkor egy hihetetlenül érdekes szociográfiaként, vagyis inkább filozófiai műként tudtam értékelni az egész regényt. Összességében tetszett, meglepett, megbotránkoztatott, túlzónak találtam, valószerűtlennek, helyenként hülyeségnek, de mire a sallangok lehámozódtak, egy érdekes, jó élménnyé lett.
(Ja, és akik a fülszövegeket írják talán olvasni sem tudnak, de értelmezni biztosan nem)
8/10
A hivatalos fülszöveg:
Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér,
tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz.
Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a
filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a
luxuslakások gazdag lakóinak üres életét.
A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel
igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló
intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról,
azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat,
majd véget vet életének.
Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba
költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy
átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése