D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

 Hónapok óta olvasom, nagyon lassan ment. Nagyon nem szerettem a történetet. Nagyon megviselt ez a meghalós történet, hiába tudom a fejemmel, hogy a halál az élet része, de legalábbis a vége.

Valószínűleg jól van megírva  -ezért is viselt meg ennyire-, de már megint annyira átfolyt rajtam a történet, hogy nem tudtam a stílusát, a ritmusát figyelni, csak elborzasztott a puszta történet.

A végére azért maradt egy kis katarzis, egy kis feloldás, elengedés, de az egész könyvön végighúzódó feszültség  nagyon nagy volt, nagyon sok volt.

Valószínűleg az időzítés sem volt jó, az én életem is tele van most zsúfolásig eseménnyel, lehet hogy csak rosszkor olvastam, rossz helyen, :-)

10/7

 

Hivatalos fülszöveg:

Amikor Graham Guiy Leaver de Monfort, a kifogástalan modorú angol gróf nyitott tetejű, patyolatfehér BMW-jével Budapestre érkezik, hogy tanzániai oroszlánkölyköket ajándékozzon az állatkertnek, az évfolyamában legkiválóbb angol tudású Patakhegyi Borbálát kérik fel, hogy rövid itt-tartózkodása alatt tolmácsa legyen. A pár nap – úgy tűnik – elegendő a grófnak, hogy szerelemre lobbanjon a lány iránt, s arra kérje, mint élete párja kövesse őt. Bora azonban a társaság kedvencét, Takács Mikit választja, vele éli le korántsem kalandos életét Kaposváron. Minderre halálos ágyán emlékszik vissza a varázsos személyiségű anya, aki élete végéig dajkálja magában a meg nem valósult álmot, mi lett volna, ha úgy dönt, a testén bengáli tigris ejtette sebet viselő, szórakoztató és gazdag idegennel él angol kastélyokban, gondtalanul és boldogan. Nem tudhatja azonban, csak a rejtélyes elbeszélő és az olvasó, hogy míg egy csodálatos másik élet után vágyakozik, Guiy válogatott gazemberségeket követ el. Megrázó küzdelme a halállal átrendezi benne az értékeket, az illúzió szertefoszlik, az marad csak, ami valóság. Miki iránti szerelme és a lánya iránti szeretet. A lány iránt, akié ez a könyv. D. Tóth Kriszta ugyanis édesanyja történetét írta meg ebben a regényben. Megrendítő vallomás és átélt, szép búcsú. Elgondolkodtat sorsról, vonzásról és választásról, látszatról és valóságról, és azzal a megnyugtató tanulsággal enged el, hogy rend van a világban és szeretet.