Nem tudom mi van velem, de most sorban jönnek az anyasággal kapcsolatos könyvek, rövid időn belül ez a második, amelyik az anyja által elhagyott gyerekről szól... hát nem egy szívderítő téma számomra.
Ráadásul a könyvmoly élete annyira amerikai, amennyire csak lehet, másik generációval foglalkozik, más felfogás, más irodalmi szerkezet, sőt a tartalom is olyan, mintha valaki azon gondolkodott volna, hogy:
"Mit is csináljak, mit is csináljak, annyira unatkozom! Ó, én balga - ide képzeljétek el, hogy az írónő homlokon csapja magát -, hát írok egy könyvet, mert semmi jobb dolgom nincs! Igaz mondanivalóm sem, de 12-egy tucatnak elmegy, ha oldalanként fizetik, még meg is éri.
Nos, olyan is lett a könyv... olyan semmilyen...
10/5 - mert a férfifőszereplő legalább megpróbál néha épeszűen viselkedni.
A hivatalos fülszöveg:
Nina Hill igazi könyvmoly. A fiatal nő elképesztően magabiztos - a könyvek között. Az élete viszont pont olyan, amilyennek akarta: egy könyvesboltban dolgozik, emellett minden kvízkérdésre csípőből tudja a választ, tökéletesen szervezi a mindennapjait, és van egy Phil nevű macskája. Amikor a sosem látott apja meghal, Nina rádöbben, hogy a férfi hagyatéka nem más, mint számtalan nővér, fivér és unokatestvér - akik ráadásul mind a közelben laknak! És szívesen találkoznának vele! Neki pedig ezzel a rengeteg vadidegennel mind beszélnie kell. És ha mindez nem lenne elég: kiderül, hogy Tom, aki a kvízjátékokban Nina mindentudó ősellensége, a valóságban kedves, vicces srác, és szívesen randizna Ninával. Hát nem tudja, milyen szörnyű ötlet ez? És vajon lehet az élet olyan szép, mint a könyvlapokon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése