Diana Gabaldon: Outlander 6/1. Hó és hamu lehelete

Felfaltam, mint az előzőeket, de valahogy ez már fárasztott... kicsit kezdem azt érezni, hogy Diana Gabaldon megélhetési író lett és nem az ihlet belső feszítő erejétől indíttatva veti papírra történeteit.

Ha egyenként nézzük a történeteket, akkor mindegyik önállóan is megállná a helyét, annyi esemény, konfliktus, sérülés és épülés van bennük, hogy elég lenne az egész regényáradatra, de így, hogy összekapcsolódnak, már kezd fárasztó lenni. Vagy ezt a könyvet is csak rosszkor olvastam, a perzselő nyári forróságban (enyhe, már negyedik napja tartó fejfájással) ...? Ha én lennék Claire helyében, azt hiszem - Jamie ide vagy oda, tőlem a világ legjobb pasija is lehet -, már hatvankétszer visszautaztam volna a köveken át egy bájos "Helló"-t rikkantva. Egyre irreálisabbak a szereplők, a helyzetek, az érzelmek, lassan már csak az ágy-jelenetek (azokból meg valahogy mintha egyre több lenne) tűnnek valóságosnak, illetve azok meg azért lógnak ki kicsit, mert hát két 50 körüli ember, akik naponta annyi fizikai munkát végeznek, mint egy XVIII. századi parasztgazdaságban Claire és Jamie, plusz még az állandó politikai lavírozás, a bérlőkkel való foglalkozás, indánozás, gyógyítás-kísérletezés-tanítás, elrabolódás és megmenkülés, mészárlás és megerőszakolódás, állandó probléma megoldás, bíráskodás, kutyafüle amit ők csinálnak nap, mint nap... hát egy húszévest is lefárasztana annyira, hogy napi 2 szexre már nem lenne sem ideje, sem energiája... vagy legalábbis a háta közepére sem kivánná. Vgy nekem nem eléggé fehér a májam, :-(.

Cselekményes, pergő, mint az összes eddigi Outlander könyv, tele eseményekkel, de valahogy most először érzem azt, hogy túl sok esemény történik benne, ez már túlzás...

Sehol egy leíró rész (mostmár az új szereplőket sem írja le, mutatja be), sehol egy is kis megpihenés... kevés benne a feloldás, állandóan csak spanolódunk, egyre feszültebb a történet... olyan túlspilázott (szóeredet német: spielen) lett a könyv. Persze erre lehet azt mondani, hogy realisztikus (mondjuk tudjuk, hogy ennyire az élet sincs túltolva, de persze lehet mondani), nos szóval, úgy gondolom, nem azért veszünk a kezünkbe könyvet, hogy egy reális világot tárjon elénk a szerző - ha arra vágynánk: tv híradó, CNN, stb, némi művészi eszközzel.

Ja, és végig ott nyomaszt minden ötödik oldalon a hamarosan beköszöntő újabb háború (Amerikai Függetlenségi), illetve Jamie-Claire elvileg néhány év múlva bekövetkező tűzhalálának lehetősége. Ugye eddig Claire bármilyen történelmi kataklizmát is adott Jamie tudtára a XX. századi tudásának birtokában és próbált vele együtt megelőzni, próbálkozásaik kudarcba fulladtak (cullodeni csata, a skót kultúra kiírtása, stb), moost meg itt van a régi újságkivágás...  az ember óhatalanul is arra számít, hogy ezt sem fogják tudni kivédeni, mert hiszen Jamie az élete árán is ki fog menteni minden kisegérkét a tűzvészből, mert ő olyan... , Claire pedig már jól tudjuk, hogy Jamie nélkül... hát ő sem akarná tovább csinálni, nosza rajta visszaugrik egy körre ő is a tűzbe... Tartok tőle a következő részt is el fogom olvasni, mert ezek után érdekel mi lesz a sztori vége (remélem az már utolsó könyv lesz), de már erősen előítéletes vagyok.

Én úgy gondolom, úgy képzelem (nekem is voltak firka-próbálkozásaim), hogy az író legalább a főhőseit szeresse, kedvelje, lásson bennük valamit, ami miatt róluk ír, de DG már annyi minden megalázó, szörnyű és kegyetlen dolognak veti alá őket és annyi borzalmat hajtat végre velük (és a végén úgy tesz, mintha minden leperegne róluk egy kiadós mosakodás után), hogy én már nem tudom elképzelni, hogy szeretné őket. Kicsit kezd olyanná válni ez a történetfolyam, mint a Kormos István Vackor-ja, amit, mint jól tudjuk szavanként/soronként fizettek, ezért lett ilyen hosszú és sajnos olyan is, amilyen...

Csalódás volt. Történetileg, érzelmileg, mindenhogyan, plusz ezt a 750 oldalt még kézben is kellett tartani, ami kényelmetlen volt, ha belealudtam még jól képen is nyomott...

Nem tudom mit vártam, de biztosan nem azt, amit kaptam...

                                   

10/6

És akkor jöjjön a hivatalos fülszöveg:

"Lenyűgözően szórakoztató... A legmagasabb színvonalú letehetetlen könyvek közé tartozik, és az első oldalától az utolsóig izgalmas olvasmány" - Chattanooga Times

Felülmúlhatatlan történetszövés, feledhetetlen jellemrajzok, részletes történelmi háttér - Diana Gabaldon munkájában mindez megtalálható. Ez a regénysorozata nem csak New York Times Bestseller lett, de a kritikusok javának elismerését is elnyerte amellett, hogy olvasók millióit ejtette rabul. Az első kötetben, amelyben minden elkezdődik, két kiemelkedő karaktert ismerünk meg, Claire Randallt és Jamie Frasert ebben a szenvedélyes, történelmi háttérrel átitatott regényben, amiben a kaland a kortalan szerelemmel párosul...

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen "sassenach" lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön...Urunk 1743. évében.

Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet...továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.